Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-08 / 6. szám

6. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. rendőrök fizetésjavitását, maguk is hozzájárul­nak a havi pótléknak január 1-től visszamenő­leg való kiutalványozásához, ha a rendőrök ezt maguk kérelmezik. A most beadott kérelem ugyanis csak egyik tünete a polgármester ellen a Közérdekben indított hajszának. Nem tartják megengedhetőnek, hogy olyan oldalról beadott kérelem alapján emeljék a rendőrök fizetését, ahonnan ép ebben az ügyben intéztek támadá­sokat a polgármester ellen. Dr. Adler Adolf szerint a polgármesternek elégtételt adott a képviselőtestület a méltatlan támadásokért, vá­lasszák tehát el a két kérdést egymástól. A képviselőtestület azonban elfogadta a tanács javaslatát s a kérelmet ezidőszerint elutasította. Ugyancsak elutasította a város a városi egészségügyi szolga, a kézbesítők, hajdúk, vá­rosi tűzoltók és próbaidős rendőrök fizetés- javítás iránt beadott kérelmét. Jóváhagyták a Nagykárolyi Takarékpénz­tár Egyesülettel az egyesület telkéből utcaterü­lethez csatolt terület kisajátítására vonatkozólag megkötött szerződés és vázrajzot. A nagykárolyi róm. kath. egyház telkéből utcaterülethez csatolt részlet tehermentesítése ügyében a közgyűlés kimondotta, hogy a teher­mentesítésre három évi határidőt ad, ez alatt a tehermentesítést nem kívánja az esetben, ha Vetzák Dde, az egyházközség világi elnöke a tehermentesítésért szavatol s ha ezen idő alatt a tehermentesítés meg nem történik, a vételárat visszafizetni magát személyében kötelezi. Az ág. ev. temetőhöz utcaszabályozás kö­vetkeztében csatolt 10 Ó-öl utcarészletet a képviselőtestület az egyháznak ingyen áten­gedte. A Hunyadi-utcai 60. sz. telekhez utcasza­bályozás következtében csatolt 1'42 □ méter utcaterület kártalanítási árát nméterenkint 1 K ,5Q JiUérJjep, ájlapitptta meg. ........ '........ Linzenbo ld Erzsébet és testvérei nagyká­rolyi illetőségét a képviselőtestület elismerte, ellenben Weisz Tóbiásné, Tibák Zsófia kiskorú leánya Vázsonyi Ágnes, Szabó Zsuzsanna és Szabó Lőrinc itteni illetőségét nem ismerte el. A december havi pénztárvizsgálati jegyző­könyv bemutattatván, a pénztárt rendben levő­nek találták. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Hetey Abrahám h. polgármesternek azon indítványát, hogy hatalmaztassék fel a polgármester és he­lyettessé, hogy az esetben, ha az újonnan szer­vezett gör. kath. magyar püspökség székhelye ügyében a kormány a várossal a tárgyalásokat megindítja a püspöki palota, kanonoki lakások és szeminárium céljaira 6000 Q-öI területet ajánljon fel a város részéről. Mulatságok. A rövid farsang utolsó napjait jól kihasz­nálta városunk táncos fiatalsága. Három, illető­leg négy éjjel tartott a tánc. Mindegyik nagyon jól sikerült, jó kedv, vigasság, táncos volt bőven mindegyiken. Szombaton a Kereskedő Ifjak rendeztek hangversennyel egybekötött táncmulatságot a Polgári Olvasókör termeiben. A műsor első pontja Darabont András polgári iskolai tanár felolvasása volt. Az ügyes novellát szívesen megtapsolták. Brichta Alice kisasszony Liszt Fe­renc Le Rosignálját megértéssel, fejlett techni­kával adta elő. Magyar népdalokat Ígért Kiss Béla debreceni vendég; hangja nagyon kelle­mes, szép csengésű, szívesen látnók máskor is vendégül, de bizony azok a dalok — az utols) kivételével — nem voltak magyar népdalok. Daray Rózsika, szintén vendég Nagysomkutról, Szász Károly Angyal és Ördög c. versét sza­valta el hozzáértéssel. Juhos Margit, színtársu­latunk koloratur-énekesnője énekelt ezután több dalt Vitek Károly zongorakisérete mellett. Pom­pás hangját, már engedjen meg, itt ösmertük meg, a színházban talán nem volt rá elég al­kalmunk, pedig hűségesen ott kukksolunk. Bal- kányi Alice, megint vendég Beregszászból, cso­dálatos készséggel adott elő egy igen ügyes monológot. Alakitó képessége önkéntelenül is kiütközött, bár a monológ , nem adatt az effé­lére sok alkalmat. Daray Rózsika pompás já­téka után (Beethoven: Spnata pathétique) a műsort a Dalegyesület éneke zárta be. A hang­verseny után megkezdődött a tánc s a hajnali órákig tartott. * Vasárnap a Dalegyesület tartott hangver­sennyel egybekötött táncmulatságot a Legény- egylet dísztermében. A tartalmas műsort a da­lárda éneke nyitotta meg. Elismeréssel kell adóznunk Vitek Károly zenetanárnak azért a fáradhatatlan buzgóságért, amellyel a Dalegye­sületet meg a Zeneegyesületet vezeti Szomba­ton a kereskedő ifjak mulatságán buzgólkodott, vezette az énekkart, magánszámokat kisé-t zon­gorán, vasárnap d. u. a Zeneegyesület hang­versenyén dirigált, este íjnár a Dalegyesület hangversenyén; mindezt ojy gonddal, pontos­sággal csak a zenébe, dalba szerelmes ember tudja végbevinni. Sarkady Birike urleány Mendelsohn és Székely Imre müveiből játszott csodálatos fi­nomsággal. Engedelmes hullámzással fordultak érzéssel teli ritmusba a csengő-morgó hangok kezeinek könnyű intésére. „A nyolcadik pont“ c. vígjáték előadásaival sok megérdemelt tap­sot szerzett Patz Mariska, Kaizler Erzsiké és Szolomáyer István. Patz Mariska is jó volt, bár a párisi élet után vágyódó vig özvegy alakítása nem neki vató szerep, de, Kaizler Erzsiké iga­zán kitűnőt nyújtott apró, szerepében. Szolo- mayer István szerepén fordult meg a darab komikuma. Az ügyes műkedvelő dicséretre méltó módon aknázta ki szerepéből, amit csak lehetett. Nagyon jó volt Csanálossy József is. De hiábavaló a műkedvelők minden igyeke­zete, olyan sikert még sem érhetnek el, mint az „igazi művész“, még“ oly kopott viccel is, mint a Családi kör néhány sorának parodizáló előadása. Csak úgy harsogott a terem a neve­téstől különösen, mikor a. „palaóc“ menyecskét utánozta N. Szelényi Ilona. Tisztán csengő hangját két szép dal eléneklésével mutatia be azoknak is, akik nem nagyon buzgólkodnak a szinházbajárással. Füzes Anna már nem aratott olyan sikert, amilyenekhez a színházban hozzá­szokott. Mindenekelőtt nem hallottuk a műso­ron Ígért „modern“ verseket. Farkas Imrét csak nem tartja tán „modernnek?“ A hangverseny után tánc következett. Éjfélkor tombola volt, utána megint tánc hajnalig. * Hétfőn este a polgári leányiskola növen­dékei rendeztek ügyesen összeállított műsor után nagyon sikerült „házibált“ a polgári leányis­kolában. A gimnázista gyerekekkel olyan vig táncra perdültek a csitri kis lányok, hogy a nagyok elbújhatnak mellettük. * A „Polgári Olvasókör“ táncmulatsága a leglátogatottabb és legsikerültebb volta szezon mulatságai között. Fesztelen jókedvtől, csengő, kedves női hangoktól volt hangos egész reggelig a Kör helyisége. A rendezőség szép munkát végzett, hogy városunk és a vidék szép lányait és asszonyait ezen kellemes mulatságra össze­hozta s az elért siker egyszersmind a legfénye­sebb jutalom fáradságáért. Branecky alelnököt, zsőt illeti az elismerés. Éjfél tájban vacsora és tombola volt, majd pedig újból kezdetét vette a tánc. Fölváltva játszott Fátyol Józsi zenekara és a kator.azenekar. A társaság a legjobb kedv­ben egészen a reggeli órákig volt együtt. Úgy az erkölcsi, mint az anyagi siker teljes volt. SZÍNHÁZ. Olyan mint ... Ez a két szócska kap­csolja régi ismereteinkhez az uj tapasztaláso­kat. Evvel a két szócskával igyekszünk minden uj tapasztalást valami régi megismerés kalapja alá szorítani. Erről a kalapról próbáljunk egy kicsit diskurálni, mielőtt az én próbálkozása­imra egyáltalán nem kiváncsi, de türelmes ol­vasónak elmesélném, hogy értettem meg az operettet. Merthogy egy kicsit furcsa, külön meg­magyarázni, megérteni való van abban, hogy furcsán öltözött férfiak és hölgyek énekelnek, ugrabugrálnak a színpadon, ahelyett, hogy szé­pen, egyszerűen, röviden megmondanák egy­másnak, mit is akarnak hát tulajdonképen. Mindenesetre nem magától értetődő dolog, hogy a szép kis hercegkisasszony, ahelyett, hogy kissé pirulva bár, megmondaná a csinos hercegurfinak, mennyire tele van az ő kis szive szerelemmel, a sugólyuk elé lép, dalolni kezd, a hercegfi is bele-beledanol, a zenekar meg, BfdigtPinf§ is tulajdpnképgn a szobában, seszó- sebeszéd, kisérni kezdi „üt-ütenyt tartva rej­telmes ritsmusban“. Azután táncolnak, ug­rálnak, ahogy józaneszü gyerekek nem igen szoktak cselekedni, bizonyára herceggyerekek sem. A zenekar meg csak igyekszik tovább „üt-ütenyt tartva . . .“ Hát ez nem egészen tiszta munka. Az ilyesmin természetesen nem föltétlenül „muszáj“ gondolkodni. De ha nincs más gondja az embernek, az ilyesmi is szeget üthet az fejébe. Nézzük hát ama fentnevezett kalapot. Minden uj tapasztalásunknak helyet igyekszünk szorítani régi ismereteink között, valamely már ismert fogalom kopott, szinehagyott kalapja alatt. Ha pl. valami eddig sohasem látott szár­nyas valamit látok szállani a levegőben, a madár fogalmának ócska kalapjával igyekszem elkapni. Érthető nyelven ezt úgy mondanám, hogy azt a szárnyas valamit a madár fogalma alá igyekszem sorolni. Vagy még érthetőbben, hogy madárnak tartom. Mert olyan, mint a madár. Ezt a fogalmat már ösmerem. Hogy honnan ösmerem, az megint más, nagyon ér­dekes kérdés. Lehet, hogy csak magam alkot­tam. meg, vagy magamféle paraszti emberek, több madárnak nevezett szárnyas állat megfi­gyelése után, vagy talán tanultam is róla, szó­val az u. n. tudomány alkotta meg. Hogy a kettő között lényeges különbség vagyon, arra nézve csak azt tessék meggondolni, hogy pl. a tyuk a természetrajz szerint madár, de a börvelyi atyafi szerint madár a veréb, a fecske, a stiglinc meg mi egyéb, de a tyuk az csak tyuk, az nem madár, hanqm tyuk. Vagy pl. a természetrajz szerint a kakas tulajdonképen tyuk. A börvelyi atyafi ezért is kiröhögne, pe­dig a him egér szerinte is egér. A fogalom- alkotás és a fogalom kalapja alá való soro- jReök Bélát, R. Nagy Józsefet és Borody De-/ásba természetesen gyakran hibák is csúsznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom