Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ES ÉRMELLEK. 6 szám. A gyereknek „tis madájta“ a légy, a börvelyi atyafinak meg „valami fene sasimadár“ a repülőgép. Annyi bizonyos, hogy minden uj tapasztalást ijyen módon igyekszünk elraktározni. De hátha az uj tapasztalás semmiféle már meglévő kalap, fogalom alá nem fér?! Ilyenkor evvel a két szócskával: olyasforma, mint, igyekszünk legalább a közelében tartani az uj tapasztalást valamelyik fogalomnak, valamelyik elnyűtt kalapnak. Ilyen eset volt az, mikor a görögök először vették észre, hogy ha a borostyánt megdörzsölik, apróbb tárgyakat magához vonz. Egész tanácstalanul állottak az uj jelenséggel szemben. Végre is hasonlattal segítettek magukon. „Ez a vonzás olyasforma, mint a szerelem“. A szerelem fogalmának a közelében tartogatták az uj tapasztalást. Oda akartunk kilyukadni evvel a sok beszéddel, hogy a hasonlat a megismerésnek, a megértésnek a fogalommal egyenlő származású eszköze. Sőt vannak, akik a hasonlatot alkalmasabb eszköznek tartják a fogalomnál is. Bergson, az intuitiv filozófia lelkes hirdetője, csupa hasonlattal ugrálja körül tárgyát, melyet meg akar érttetni. S talán úgy is van a dolog, hogy hasonlatok révén közelebb férkőzhetünk a dolgok leikéhez, mint a kopott fogalmakkal. Hogy miért van ez, azt most hagyjuk; úgyis nagyon sok szószt kotyvasztottunk össze annak a pár csirkelábnak, melyet fel akarunk tálalni. Ez utóvégre nem volna baj, szósszá válogatja. Van olyan is, akit érdemes kimártogatni. A mi bajunk ott kezdődik, hogy nem mindegyiket érdemes. Egyébiránt Sokrates szelleme bocsásson meg nekünk ezért a filozofémáért. A görögök sem állhatták tanácstalanabbul az elektromossággal szemben, mint én az operettel. Az igaz, kogy nekik természetesen szavuk sem volt rá, mikor először megfigyelték, nekem pedig már ott volt az „operett“ szó. Csakhogy a szó nem magyaráz semmit. Legegyszerűbb volt természetesen a drámával egybevetni. Tényleg van benne valami olyas forma. Csakhogy mégis másforma az. S ép ez a másforma valami teszi operetté az operettet. Egy drámai előadás s egy operett szerencsés egymásutánja meghozta aztán azt a hasonlatot, amelyen keresztül megértettem az operettet. Az operett olyasforma, mint ... A dráma a renaissance korban játszott, renaissance-stilü szobában. Az operett roccocco-tilü szalonban, melynek apró asztalkái, székei, aranyoskeretes tükrei éles ellentétben voltak az előbb látott dráma nappali szobájának kényelmes, praktikus bútorzatával. Pedig a renaissance-szobában is volt pompa, disz, ékesség. Nem méltóztatik gondolni, hogy a dráma hasonlít a renaissance-szobához, az operett meg a roccocco-szalonhoz ? A renaissance-szoba kényelmes bútorai a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn az élettel. A székekre le lehet ülni, a kályhába be lehet fűteni, az asztalon lehet enni, irni komótosan. A roccocco-szalon apró székecskéire nem lehet, vagy legalább is nem tanácsos leülni. A finoman faragott asztalkán elfér egy rózsaszín szerelmes levél, de megírni ezt a szerelmes levelet már nem igen lehet rajta. A renaissance-szoba bútorai az életet szolgálják, a roccocco-szalonéi csak a művészetet. Csak arra jók, hogy ürügyül szolgáljanak egy- egy faragvány elhelyezésére, színek, formák harmonikus elrendezésére. A dráma is szoros összefüggést tart az élettel. Benne is, akár a renaissance-szobában, élnek az emberek, dolgoznak, kínlódnak, örülnek, szomorkodnak, már mint az élet sora hozza magával. Az operett olyasféle, mint a roccocco szalon. Messze esik ugyan a közönséges, igazi harcos, munkás élettől, de neki is megvan a maga célja. Az operett vékonyka cselekvény-váza csak arra jó, amire a mi kis szalonunk székének székformája. Olyasfonna ez a szék, mint a rendes szék, amelyre ülni is lehet, de még sem ülünk rá, inkább csodálkozva állunk előtte és nézzük. Gyönyörű támláját, kecses ívben hajló vékony lábát, faragványos oldalait. A tükör sem arra jó ebben a szalonban tulajdonképen, hogy megnézzük jól van-e megkötve a nyakkendőnk. Meg sem nézhetjük a tükörlap előtt vigan bukfencező amorettek miatt. Ürügy az egész kis szalon, ürügy arra, hogy mégis valami rend, valami szilárd váz tartsa össze a halomra hordott szépséget, lyes- forma az operett is. * Az Erős láncokat csak azért szeietnők mégegyszer műsoron látni, hogy ennek az előadásnak a kapcsán elbeszélgessünk arról, hogy a drámairásnak mégis csak vannak „szabályai“ is, melyeket á költő ur respektálni tartozik. Nem a szerzőnek, Salten Félixnek kívánnánk prédikációt tartani, ez egy kicsit komikus volna, csak úgy magunk közt morfondéroz- nánk el egy kicsit arról, mennyire fontosak a drámában azok a bizonyos agyoncsépelt „jellemek“, milyen fontos a „szerkezet“ stb. amiről annyit hallottunk az iskolában, hogy már a könyökünkön jön ki. Egy-egy ilyen langyos limo- nádés história juttatja az ember eszébe, hogy sok mai drámaírónak már minden kiment a könyökén, csak a magabizás nem. í * Nem gondolná, a kedves színigazgató ur, hogy már valami drámafélét is fel lehetne tálalni, mert bizony ez a sok operette ismétlés kezd egy kicsit unalmas lenni. S ha ő rossz emlékekkel hagy majd el bennünket, legalább mi emlékezzünk rá szívesen, mint olyan szini- direktorra, aki többet törődött a közönséggel, mint az ő véle. * Néminemű urak egyáltalán nem tudnak a színházban rendesen viselkedni. Azért a forintért még nem az övék az egész földszint. Aki nagyon diskurálhatna, az maradjon otthon, ott rá is gyújthat. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden nap d. e. 10 órától 12-ig. Február 8.-án a főgimnázium ünnepélye d. u. 4 órakor a tornacsarnokban. Február 16.-án a Nagykároly—Erdőd Vidéki Takarékpénztár közgyűlése saját helyiségében. Február 22.-én a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank R.-t. közgyűlése délután 5 órakor saját helyiségében. Február 22-én a Polgári Takarékpénztár közgyűlése d. u. 4 órakor saját helyiségében. Lapunk mai számáért Dr. Vetzák Ede ügyvéd felelős. Személyi hir. Debreceni István kir. tanácsos, polgármester f. hó 8-án négy heti üdülésre Raguzába utazik. Hamvazó szerda. Rövid, tettetett vigasság után homlokunkra vettük életünk szomorú szimbólumát. Merthogy nem volt igaz vigasság a mi vigasságunk. Csak letörültük pár napra homlokunkról a hamut, mely oly szomorúan példázza sivár életünket. Pár napra leültünk kesernyés mosolygással, félbemaradt nevetéssel az élet vigabbik asztalához s szinte rosszul esett az a kis vigasság is, annyira megszoktuk a szomorúságot. Hamvazó szerda minden napunk nékünk. Mikor lesz már egyszer igaz, vig farsangunk, mikor a lélek jóleső öröme pirosán ül ki arcunkra s nem kell benső szomorúságnak sápadt színét hazug festékkel pi- rositnunk. Kedden éjjel rövid szenvedés után elhunyt városunk társadalmának köztiszteletben és szeretetben álló tagja, dr. Gózner Elek ügyvéd, tb. vármegyei t. ügyész, a helybeli Takarékpénztár Egyesület f. ü. b. tagja, lapunk felelős szerkesztője, mélységes gyászt hagyva maga után mindazok szivében, akik csak ismerték nemes lelkét. Temetése f. hó 6-án, csütörtökön d. u. fél 4 órakor volt. Az egész város őszinte részvéte kisérte utolsó útjára a fiatalon, 37 éves korában elhunyt férfiút. A gyászház udvarát teljesen megtöltötte a gyászoló közönség, a koporsót rokonai, barátai, tisztelőinek koszorúi borították. Mikor a dalárda éneke felhangzott : „. . . az óra megkondul s ő messzire, messzire indul . . .“ szem nem maradt szárazon. A sírnál az ügyvédi kar nevében dr. Vetzák Sándor mondott baráti szeretettől áthatott bucsu-beszédet: Kedves Barátom ! Mielőtt múló porhüvelyedet átadnánk az anyaföldnek, állj meg egy pillanatra, hogy itt a nyitott sir szélen elbúcsúzzam tőled a nagykárolyi ügyvédi kar nevében. Mélységesen megdöbbenve állok koporsód előtt. Szivemet fájdalom tölti el, agyamat leköti az a fájó gondolat, hogy Te örökre itt hagysz bennünket. Pár héttel ezelőtt még a közelgő vészt nem sejtve, vidám életkedvvel telve láttalak. Ki hitte volna akkor, hogy fiatal életednek, amelynek a munka, a küzdelem, a kötelességteljesités adott nemes tartalmat, ily korán félbeszakad ? Ki gondolta volna, hogy munkás életed tudatfája akkor törik derékon, amidőn sok évi becsületes törekvésed gyümölcse megérett 1 Elmém szinte lázadva tűnődik azon, hogy miért ragadott ki Téged, ki oly erősnek látszottál, körünkből a kegyetlen végzet kemény keze? Kedves Barátom! Te ebben a sivár, önző világban a becsületesség, az önzetlenség mintaképe voltál. Az élet nehéz küzdelmében mindig nemes fegyverekkel harcoltál. Kristálytiszta jellemed, világos elméd és jóságos szived nyitott számodra utat. Gerinces, igazi férfi, önzetlen jóbarát és kartárs voltál, aidt kartársaid és mindenki, aki ismert, tisztelt, szeretett és nagyra- becsült. Életedben sohase bántottál meg senkit, halálodban is azt sajnálnád, hogy elmúlásoddal sebet ütöttél szivünkön. Kedves Barátom ! A kérlelhetlen halál kegyetlenül kiragadott az élők sorából; de szivünkből nem tépett ki. Emlékedet szeretetteljes kegyelettel fogjuk megőrizni lelkűnkben, mig Te aludni fogod siri álmodat a rideg hant alatt. Szeretett jó Barátom, felejthetetlen Kartársam, Isten veled 1 * Haláláról a gyászoló család, a Nagykárolyi Takarékpénztár, a Nagykárolyi Első Temetkezési Társulat, melynek elnöke s a Kölcsey- nyomda, melynek ügyésze volt, adott ki gyász- jelentést. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak mélységes nagy fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Gózner Elek köz- és váltó ügyvéd, Szatmárvármegye tb. főügyésze, a „Nagykárolyi Takarékpénztár“ felügyelője, a nagykárolyi „Kölcsey“-nyomda ügyésze, Szatmárvármegye törvényhatóságának és Nagykároly r. t. város képviselőtestületének tagja, stb., nemes életének 37-ik, özvegységének 5-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. hó 5-én hajnali fél 1 órakor rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hűlt teteme f. hó 6-án délutén 3V2 órakor fog a róm. kath. egyház Dr. Gózner Elek.
