Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-13 / 50. szám
I' 50. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal Az Oltáregylet f. hó 7-én, d. u. 6 órakor tartotta meg a már jelzett felolvasó-estélyét. A nagyszabásúnak ígérkező estély minden várakozást teljesen kielégítően sikerült. A rendezőség fáradozása, mellyel a szép műsort összehozta s a szereplők nagyszerű közreműködése a legszebb eredményeket szülte. A tartalmas műsort Vidákovich Dániel főgimn. igazgató szokatlanul mély járású ünnepi felolvasása nyitotta meg. Rendkívül szellemes formában, sok igazságot megvilágítva értekezett arról, hogy mi a kötelessége a családnak és a társadalomnak az iskola munkájának segítésében és a maga munkájának arányában mennyi felelősség terhelheti az iskolát. Fejtegetései odavezettek, hogy az iskolai munka a gyerek idejének még egy ötödrészét sem foglalja le, igy a hatása nem ellensúlyozhatja a nagy világ ötször annyi időre terjedő befolyását. Ha tehát az iskolától eredményes működést kívánunk, ne hagyjuk a nevelés egész munkáját rá, ne okoljuk mindjárt az iskolát, ha a gyerek nem elég jól nevelt, hanem inkább a .felelősség tudatában, a rá jutó nagy időnek megfelelő gonddal és felelősségteljességgel siessen az iskola segítségére úgy a társadalom, mint a család. A nagyszerű beszéd után Szőke Béla, a gyönyörű énekü nagybányai plébános lépett a közönség elé és Gábor Inka művészi zongorakisérete mellett egy nagyobb szabású müdalt énekelt.el a közönség igen nagyfokú tetszése mellett. Ezüstös csengésű, szépen iskolázott hangjában .még egy ízben gyönyörködött a közönség a műsor folyamán, mikor ismét Gábor Inka szolgáltatta a szép kíséretet. Solymossy Paula szép kidolgozásban, korrekt előadásban játszott el egy hatásos zongora darabot. Dániel Katóka szavalata közbejött betegsége miatt elmaradt, helyette Solymossy Paula olvasta fel Szentiványi Bélának egy művészi kvalitásokkal megirt legendáját. Nagy sikere volt az előadott egyfelvonásosnakodtam, de most már látom, hogy milyen ember. Majd lesz rá gondom 1“ — „Pisserat ur, — mondja ő meglágyulva, — csak nem tesz valami kellemetlenséget nekem ?“ — „Vegye fel a disznómat és nem lesz semmi baj.“ — És a vonat húsz perc múlva fütyölt és magával vitte a szegény állatot. — Húsz perc múlva ? — kérdezte Marcelin. — Igen, monsieur. M. Marcelin szemei felcsillantak az örömtől, majd egy kis idő múlva igy szólt: — Hajoljon ide, hogy valamit a fülébe súghassak . . . Pisserat ur, a vasúttársaság tartozik önnek a disznajával . . . — Hát persze! Azonban ön megölt harminckét embert és megsebesített negyvenhetet. Megsemmisített tizenhat teher- és öt személykocsit és megrongált két mozdonyt. Ön gonosztevő és gyilkos, érti? . . . gyilkos! Ön az oka annak, hogy a tchervonat előbb húsz pered, majd többel megkésett. Az ön helyében szégyenleném magamat. És ezzel a társaság végett ért. Pisseratnak egyszerre eszébe jutott, hogy valahol várják és Marcelin nyugodtan befejezte étkezését. Látni akarta a bűnöst. íme megtalálta és meglátta 1 nak. A szereplők egytől-egyig úgy játszottak, ahogy csak hivatásos színészektől szokta meg az ember. Gáspár Magda a rakoncátlan feleséget eredeti felfogásban, találó temperamentummal játszotta meg. Hetey Józsa a szobalány szerepében nyújtott igazán őszinte, közvetlen és kedves alakítást. A két férfi szereplő is remekül játszott. R. Nagy József fölényes biztonsággal, elegánsan játszott, P. Kovács Aladár pedig jókedvűen, állandó derültséget keltőén. Műsor után a díszes közönség nagy része a helyiség éttermében maradt egy kis barátságos vacsorára, egy kis beszélgetésre. Kell-e nekünk képkiáltás? Ha kell, úgy itt van a legkedvezőbb alkalom, mikor könnyűszerrel megszerezhetjük, igazán csak ki kell érte nyújtani a kezünket és csak úgy hull, dűl az ölünkbe a sok színes vászon, szobor, (ha megfizetjük !) A körülményeknek olyan kedvező összejátszása ez a mostani, mikor a legrövidebb utón, a legjobb időben juthatunk olyan kiállításhoz, mely témákban, kiállítókban hozzánk a legközelebb álló. A képek a mi vidékünk természeti szépségeit örökítik meg, mindenkinek ismerős tájakat; a müvek alkotói vidékünk, városunk ismerős tagjai, sokaknak jó barátai. Talán mindnyájan tudjuk, hogy Szatmár város nagy áldozatkészséggel tető alá juttatta a festészetet. A Kossuth-kertben egy hatalmas épületet átalakított „müterem-ház“-zá, melynek világos termeiben két szatmári festőművész rendezkedett el. Ezzel a lépéssel Szatmáron biztossá lelt a fesztészet és szobrászat élete. A város intellektuális életében két becses kultur- tényező jutott állandó szerephez a városi közönség müizlésének fejlesztése és irányítása által : a festészet és a szobrászat. A két művész, Papp Aurél és ifj. Littecky Endre, mindjárt akcióba is lépett, amint állandó hajlékukat megkapták. Egy nagy kollektiv kiállítással léptek a közönség elé, megkezdvén ezzel a rájuk jutó kötelesség teljesítését, mely a festő hajlamú városi ifjúság tanításán kiviil a felnőtt nagyközönség művészi nevelése az által, hogy neki kiállítások rendezése által időn- kint alkalmat adjanak a festő-művészet termékeinek megismerésében, méltányolásában való nevelődésre. Hogy az ilyen megtisztult, becsületes szándékú művészi munkálkodásnak milyen nevelő, finomító hatása van egy város közönségének műveltségére, azt talán felesleges is különösképen bizonyítgatni. E pár szavunk legszebben elérte volna a célját, ha elégséges volna megnyerni a város igen tisztelt vezetőségének és a nagykárolyi intelligens közönségnek a jóakaratát arra, hogy valamiképen adjunk alkalmat a Szatmáron kiállító művészeknek, hogy kiállításukkal hozzánk átjöjjenek. Nekünk nincsen még műterem-házunk, egy olyan állandó hajlék, hol idegen művészek szállást kaphassanak a kiállításuk számára, tehát valamelyik hivatali épületek termeitől lehet várni, hogy megnyissák ajtóikat 2—3 napra a művészet előtt. A nemes cél és eredmény, amit ezzel elérnek, hasznossá teszi azt az alig valami áldozatot, ami velejár. Ami Nagykárolynak impuzust adhat ahoz a lépéshez, hogy a képkiállitást idehozza, a kultúra érdekében teendő szolgálaton kívül azon személyi vonatkozáson nyugszik, hogy a kiállítók egyike: Papp Aurél gimn. rajztanár és festő, városunk neveltje. Epen csak, hogy itt nem született (de közel, Érkáváson), azonban egész ifjúságát itt töltötte. Elemi és gimnáziumi tanulmányait itt végezte, egészen a érettségiig. Egykori tanárai, tanítói, ismerősei kiteszik a fél várost. Úgy, hogy Papp Aurél inkább Nagykárolyé, mint Szatmáré, hova épen csak állása köti. Ott állandó hajlékot adtak neki, itt egy pár napra szóló meghívásról van csak szó. A másik művész számos ismerőse révén áll közel hozzánk. A kiállítás, melyet a két művésszel, esetleg helybeli és más művészekkel is városunkban rendeztetni lehetne, épen a legjobb időben, karácsonyi ünnepek előtt történhetne, mikor a legszebb ka’ácsonyi ajándék egy kis művészi kép, amilyen a kiállításon igazán százszámra és szebbnél-szebb található. s. s. Színház. (Ss) Hosszú, hosszú pihenő után feltesz- szük ismét a régi címet és a régóta pihenő „művészi klisét“ kibányásszuk a 9 hónapos por alól, ami a raktárban lepi és mint mondani szokták: átadjuk rendeltetésének. Ami pedig nem igen áll egyébből, mint hogy tűri a nagy sajtó nyomását, mely a sok-sok szép fehér papírra rárajzolja a formáját, alá meg a mi mindenheti bölcseségünket, melyet a kritikusi vaskalap alatt Írunk. Vidéki városok életében legfontosabb, legérezhetőbb kulturesemény a színészet meg- jövetele. Amivel eddig alig-alig foglalkoztunk, mindennapi időtöltésünkké válik, hogy írókkal, színmüvekkel foglalkozzunk a szép primadonna, meg a többi kiválóság révén. Mert hiszen főképen a személyekkel, meg a játékkal foglalkozik a közönség is, az újság is. Azonban e mellett jut néha elismerés az Írónak is. „Jó szerep.“ „Szép darab.“ „Ki is irta?“ — És észre se vettük, hogy ime irodalmárkodunk. Ha bájos mozdulatok, szép szavak csalogattak is az irodalom berkeibe, de a végén csak ott vagyunk. Már csak ezért is, meg sok mindenért is kultúrát jelent a színház. Kultúra még akkor is, ha szemére vetik, hogy sok benne a tánc, meg az üresség. Akkor is van benne mindig valami érték a kivitelében. Nem mind csak a bölcs szavalás teszi az emberi műveltséget, művészi egy mozdulat is lehet. Kultúrát jelent a színház szép nyelve, mely művészi, vagy legalább is nem mindennapi akkor is, ha maga a darab tartalmilag nem is valami mély. Ami már színpadra kerülhet, csak általános érdekű emberi megnyilatkozás lehet, akár fönséges, akár közönséges. Színházba járni, annyi mint magunkat, az emberi, mindjobban ismerni, önmagunkat nevelni, finomodni, kulturálódni. * A szinházi iroda hallgatagsága miatt csak annyit tudunk közölni, hogy a legelső darab Kálmán Imre európai hirü. operettje, A cigányprímás lesz. A darab Rác Lacinak és fiának, 36-ik Rác Lacinak versengése körül támadt epizódokból áll. Belekerülnek a kis ügybe paPOLESA! SY03WIZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb íröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek »*« egy asztalnál sem szabad hiányoznia. : •é* Kapható mindenütt!
