Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-22 / 47. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 22. 47. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#s- Nyiltfér sora 50 fillér. * Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: ' Főinunkatárs: SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. “BNI A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szára ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. A vármegyei telefon nélkülözése hova-tovább mind inkább érezhető hiányossága, sőt egyenesen bénító nyomorúsága Szatmárvármegyének. Amint , a világ, sőt, hogy messze se menjünk, mondjuk csak, hogy a szomszédos vármegyék, tovafejlődnek, mi mind jobban érezhetjük, hogy mi e fejlődésben mind jobban elmaradunk. Annyira, hogy maholnap mint áthatolhatatlan, vagy csak a postai utakon átkaravánolható legsötétebb Afrika, terra inkognita leszünk a kereskedelmi világ előtt. Manapság az emberek egymással való érintkezésében, a híradásban a telefon a postához képest az, ami az utazásban a vasút a szekérhez képest. Kultur ember, üzleti ember már a ló segítségével csak a vasúti állomásig utazik, azután jön a vasút és mindig csak a vasút. Fuvaros ma abban az értelemben, mint régen, nincsen, csak fiakkeres. Az emberek közlekedésével párhuzamban fejlődik a levelek, illetve a szavak közlekedése. A levél, mint kisterjedelmű dolog és aki nem utazik kalapskatulyákkal, mindenkor gyorsabban járt, mint az emberi nem tagjai. Hanem amilyen gyorsaságot most elért, az már egyenesen a csodák világába való; a röpke szó csak most lett igazán röpke. A gondolat gyorsaságával halad. Szinte kivonta magát az emberi erők intézése alól és természeti tünemény lett. Mint sokkal nagyobb herce-hurcá- val, nagyobb tömegekkel dolgozó területen, a személy és anyagszállításban, feltűnőbben, tűrhetetlenebből jelentkezne a nagyfokú hátramaradóttság érzete, ha ott is még mind csak annyira volnánk, hogy a gőzerejü vonatok helyett lófogatokkal, „tengelyen“ utazgatnánk ide-oda a vármegye területén. A nagy tömegek nem igen érzik annyira a telefon szükségét, de a kereskedelmi és ipari világ, nemkülönben a közigazgatás minden ága valósággal meg van bénítva amiatt, hogy nem veheti igénybe a vármegyei telefon hálózatot. Nem pedig azért, mert nincsen. Sajátságos, hogy rnig egyoldalon a személyforgalom eszköze, a vonat, elég szép fejlettséget*mutat, addig az épen olyan fontos telefon ügye teljesen elvan hanyagolva a vármegyében. Pedig az igazi, mélyen járó fejlődésnek mind a kettő elengedhetetlen tényezője. Egyik a másik nélkül olyan, mintha csak a fél lábunkkal léptünk volna egyet a haladás utján. A vármegyei telefon ügyét különösen fontossá teszi, hogy nagy ipari és kereskedelmi érdekek fűződnek hozzá. A kereskedői világban a gyors érintkezés az egyik tényezője az olcsó és pontos kiszolgálásnak. Kényelmesebb és gyorsabb, ha nem kell minden apróságért Írásos megrendelést tennie annak a kereskedőnek, ha kisebb dolgait egyik városból a másikba, vagy akár faluban is úgy intézheti el, mintha csak a szomszédban volna. Legfontosabb érdek azonban a köz- igazgatás érdeke. A sok írásos munka megcsappanna, ha szóval lehetne elintézni a kisebb ügyeket. Ez a munkamegtakarítás még pénzmegtakarítást is jelentene egyúttal. Tudvalevőleg a megyének sem dolgoznak ingyen. A kényelmesebb és olcsóbb munka mellett nagy nyereség volna az időben is, ami az egyes közigazgatási ágakban épen a legfontosabb feltétel, a legelső kivánalom. Amellett a közigazgatási közegek ellenőrzése kényelmesebb, kiterjedtebb lehetne, ha minden hivatalban telefon állana rendelkezésre. Rend, fegyelem, gyorsaság a közigazgatás minden ágában, ez a legfőbb kivánalom. Ezeket pedig csakis a vármegyei telefon felállításával lehet egy csapásra és kifogástalanul megvalósítani és biztosítani. A községeknek ez épen olyan fontos érdeke, mint akár az egyetemességnek, az egész vármegyének. Épen ezért igen méltányos és leghamarabb célravezető mód e terv megvalósításához, ha az illetékes tényezők megteremtik a megyei telefon hálózatot és a költséget kivetik a községekre, mint e jótétemény élvezőire. Uhland költeményeiből. ni. Károly, a tengerjáró. Kát oly király tengerre száll. S tizenkét hős vele. Szentföld előtt elérte öt A bősz vihar heve. Ott igyen mond a hős Roland: Megví, megvéd e kar, De itt mit ér kard, hősi vér, Az ellen a — vihar. Holger, a dán, szól azután: Hárfám jól pengetem, Szellő űzött felhők között, Mit ér az most nekem ? Olivér ur is szomorú, Ha fegyverére néz! Nem magamért, de Alteklärt Itt hagynom oly nehéz. Majd Ganelon, a gonosz, mond Magában: Titeket Ördög vihet, — csak újra meg Láthatnám földemet! Turpin, a hercegérsek is, Nagyot sóhajtó itt: Üdvözítő! vezetni jöjj Keggyel vitézeid. Nairn ura szóban fukar: Szólnék tanácsadón, De édes víz és jó tanábs Drága itt a hajón! Nem fél, de szól ravasz Riót: Öreg kardvas vagyok, Szeretném én holttetemem Szárazon látni ott. Gat, a szép lovag, képe Kezdette most dalát: Óh, volnék bár kicsiny madár, Lánykámhoz szállni át! Gróf Garein, a nemes, int: Isten! segíts innét! Vörös borom szomjuhozom, Nem a tenger vizét! Lambert pedig, a hetyke, vig, Vidáman fölkacag: Ah, minket fognak falni fel, Nem mi a halakat! És szól Gotfried, a hős, szelíd: Áldoznám magamat. Én magam im, csak társaim Útja legyen szabad! Károly király kormányhoz áll Egy hang, egy szó nekül. Erős keze bizton vezet, Míg a vihar elül. Hanák Jóasef. Az orvvadász. Irta és a Kölcsey-egyesület 1913. nov. 16-iki estélyén, felolvasta: Szentiványi Béla. Hamisítatlan vérű, igazi fajmagyar a Kis- pali Jóska. Imádságos a lelke, kenetes a szája beszédje ... De ha meg jónak látja, olyan cifra „visszaimádásokat is ki tud kanyaritani, hogy eláll az ember szeme-szája . . . Különös kedvében is teremtette az Isten a magyar embert! A mi Jóskánk inkább kicsiny, mint közepes termetű. Széles válla között fekete, hullámos feje rövid nyakon ül. Szúrós szemei mélyen lehuzódtak gödreikbe. Bajusza is fekete, hosszú és kajla. Legénykorában huszár volt. Ma már túljár a negyvenen, de tudom, jobban
