Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-04 / 40. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 40-ik szám. adalmas. Mi még nemzeti életre vagyunk hivatottak. Észszerütlenül élő nép vagyunk, pazar kézzel tékozoljuk erőnket, de népünk talaja még annyi kiaknázatlan őserőt rejt magában, hogy nyugodt bizalommal nézhetünk jövőnk elébe. És az a jövő sokatigérő. A magyar nemzet fiai lelkes előretöréssel sietnek mindenben a nagy nemzetek fiaival egy sorban haladni s a magyar nevet mindenhol dicsőségessé tenni. Mikor ezen a szent, szomorú ünnepünkön egy régi válságunkról, nagy megaláztatásunkról emlékezünk, ebből is előretörtetésünkhöz merítünk erőt, bátorítást. A városi képviselőtestület szeptember hó 28-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozata előtt felolvastatik Boromissza Tibor szatmári püspök levele, melyben a jubileumára küldött üdvözlő sürgönyt köszöni meg a képviselőtestületnek. Ugyancsak tárgysorozat előtt polgármester indítványozza, hogy a hajdudorogi püspököt f. hó 5-én történő felszenteltetése alkalmából a város közönsége nevében sürgönyileg üdvözölhesse; mire a képviselőtestület a felhatalmazást örömmel megadja. A kitűzött tárgysorozat első pontja volt Rooz Samu elhalálozott képviselőtestületi tag elparentálása. A képviselőtestület a polgármester indítványára kimondja, hogy az elhunytnak emlékét, a város körüli érdemeinek elismeréséül jegyzőkönyvileg fogja megörökíteni. Elhunyt tag helyébe az egyenlő szavazatokat kapott Valuka Antal, László József és Rózner Dezső póttagok közül sorshúzás utján László József hivaíik be. A m. kir. belügyminiszter 93,769—1913. sz. leirata szerint csak oly feltételek mellett engedi meg a városnak, hogy a gyámpénztári Mosolygott hozzá és hallatlan nyugalommal nézter tovább. ' — És mi van azon látnivaló? — Semmi. Csak nézem. György hadnagyban kezdett valami büszkeségféle ébredni. Hanyatt vetette magát a székben és mint aki tudja, hogy nézik, pózolni kezdett: — Hát csak nézzen, Emma, ha talál rajtam valamit. Majd ő is belemeresztette szemét az asz- szonyéba. Akkor szólt Emma: — így észreveszik, hadnagy ur. Maga fiatal gyerek . . . semmi komolyság sincs benne. — De Emma . . . — Ugyan menjen! Fölkelt az asszony, végigsimitotta a ruháját és szó nélkül otthagyva a hadnagyod, egy csoporthoz ment. Lassan élénkült a társaság. Uj vendégek jöttek, volt közöttük egy leány is, csitri, szőke kis teremtés, aki itt a sok, tapasztalattal, raffi- náltan öltözött asszony közt egyenesen nevetséges, alaktalan volt. Tisztelettel nézett György hadnagyra, aki viszont elbizakodott mosollyal felelt neki. Majd elment a tükör előtt és a bajuszát simogatta. — Hallatlanul hiú maga, Gyuri, — mondta egy kövér kis asszony — nem tud elmenni a tükör előtt, hogy bele ne nézzen . . . — Köszönöm. Az asszony a szomjédnőjének súgott valamit mosolyogva és mind a ketten a hadnagyra néztek. — Mit súgtak? — Semmit ... azt hogy szeretném magát pofon ütni, Gyuri . . . — Csak azt? Tessék . . . És letérdelt az asszony elé. Az kacéran hátravetette a fejét, hogy elővillant a nyaka telten, puha fehéren. — No üssön . . . alapból iskolaépitési költségek fedezésére 30 ezer korona kölcsönt vehessen, ha azt 3 év múlva visszafizeti, ha a gyámpénztárnak szüksége lenne rá, akkor hamarább is és a használati időre annyi kamatot fizet, amennyit a pénzintézetek fizetnekf A képviselőtestület névszerinti szavazással 42-vél 0 ellenében a belügyminiszter feltételeit elfogadja s a kölcsönt ilyen értelemben felveszi. A városi hirdetésügyi szabályrendeletre vonatkozólag a képviselőtestület elfogadja azt a megoldást, hogy Újpest rendezett tanácsú városnak a legutóbbi időben jóváhagyott szabályrendeletét veszi ’át városunk is, a helyi viszonyokhoz megfelelően átalakítva. Amint ismeretes,’ a képviselőtestület elhatározta, hogy megveszi a piacterületnek a gróf Pappenheim Frigyesné szül. gr. Károlyi Erzsébet birtokában levő részét. A 200 ezer K vételárból 100 ezer K lett volná esedékes f. évi augusztus 2-án. Minthogy azonban a határozathoz akkor még hiányzott a törv. hatósági jóváhagyás, a fizetés időpontját meg* kellett hosszabbítani okt. 2-ig, mely időre azonban az osztrák-magyar bank által fizetett kamatlábnál 2°/o-aI magasabb kamat fizetendő a kérdéses összeg után. A képviselőtestület elhatározza, hogy a fizetendő ösz- szeg okt. 1-én felvétessék, hogy a szerződés követelményeinek eleget lehessen tenni. A már régebben megalkotott várni, sertéstartási szabályrendélet azonnali életbeléptetése elrendeltetik. Lobi Jakab szabadságolás iránti kérelmét elutasítja a testület, mivel a városi tiszti orvos által kiállított bizonyítványban nincs kilátásba helyezve felgyógyulása, sőt korára való tekintettel ez nem is várható. Emiatt tehát okt. 1-től kezdve állásától felmentetik és nyugdijának kiutalására megtörténik az intézkedés. Bakos Gyula városi aljegyzőnek házasságkötés cimén 2 heti szabadságot ad a képviselőtestület. Az asszony a hadnagy arca körül legyez- gette a semmit, de nem nyúlt hozzá, igy a földről nézve, nagyon ingerelte ez Györgyöt. Tetszett neki az a megtermett, komollyá, szerelemre érett asszony. Hirtelen elkapta a kezét és megcsókolta. Aztán nem akarta elereszteni az ajkától. Amikor pedig látta, hogy mindenki egy nagy divatlap köré csoportosul, gyerekes mohósággal föltürte az asszony csuklóján a ruhaujjat és belenyomta az ajkait a telt, fehér kis kézbe. Már az asszony is elpirult és fölkelt. György még mindig tartotta a kezét, hát visszafordult, haragos pirosán, komoly nézéssel : — György! Aztán ellágyult a nézése és hogy a fiú tiszteletteljesen eleresztette a kezét és meghajolt előtte, végigsimitotta az arcát, lassan, puhán és szólt, mintha valamit meg akarna okolni: — Maga még nem elég komoly, hadnagy ur . . . A kis szőke leány az egyik sarokból nézte az egészet és majdnem sirt. Égész héten várt erre a zsúrra, a melyre a nagynénje el szokta vinni. És most észre sem vette a hadnagy. Félszegen, durcásan ült a széken és amikor feléje közeledett György, blazirt mosolyt akart erőltetni, de nem sikerült neki. Ellágyult és fájó gyönyörűséggel hallgatta, hogy mint csipkedi, gúnyolja a fiú. — Pici baba, — mondta neki és rázogatta a térdét. Aztán tovább ment. A kis leány utána nézett és volt már annyira asszony, hogy kitalálta a helyzetet. Nézte, mily furcsa pillantással néz a sok érett asszony erre a csinos, bohókás fiúra és látta, hogy egymástól féltik. Nem rettennek vissza egy- egy igen szabad mondástól, mozdulattól, csak hogy velük foglalkozzék. Aztán átment György a másik szobába, ahol az urak kártyáztak. Talán csak azért ment át, hogy az asszonyokat bántsa. És elcsillapoVégül tárgyaltatik Weisz Mór erdőszent- györgyi és Gróza János gyulafehérvári lakosok azon ajánlata, hogy a városi színházban állandó mozgó fénykép színházat rendezhessenek be. Évi bér fejében Weisz Mór 12G0 koronát, Gróza 1300 koronát ajánl meg és városi szegény alapra 400, tűzoltói ’és rendőri dij fejében 600 koronát igér meg mindenik. A képviselő- testület nagyjában elfogadja az ajánlatokat, csak az évi bért 1400 koronában állapítja meg és évi 150-nél több előadásnál egyenkint 4—4 korona rendőrségi és tüzőrségi dijat számit fel. Récsey Ede tag indítványára a szerződés pontjai közé veszik, hogy erkölcsileg kifogásolható előadások miatt a szerződés érvényét veszti. Illés József indítványára a bérleti szerződést Weisz Mórral köti meg a város, ki mint e szakban jártas ember több garanciát mutat a kellő vezetést illetőleg. Kisebb ügyek után a közgyűlés véget ért. Jogász nők is lesznek már. Az elmúlt napoknak legfontosabb mozzanata volt a magyarországi feminista egyesületnek az az akciója, melyet az egyetemen amiatt indított, hogy ezentúl a nők a jogi fakultásra is beiratkozhassanak. Az indítványt Schwartz Gusztáv dr. egyetemi tanár képviseli s a közel jövőben fogja tárgyalni az egyetem jogi kara. Mint már előre is kiszivárgott, az újítás szimpatikus fogadtatásra fog találni az intéző köröknél. Persze, előre is nagy az öröm feministáék- nál, hogy eggyel ismét több pályát sikerült megnyitniok a nők előtt. Nagyobb feministáktól nyilatkozatok kerülnek a lapokba az uj vívmány jelentőségéről s a nyilatkozatokban kipróbált feminista frázisok támadnak életre a nők jogáról, munkájáról stb. Voltaképen arról van szó, hogy a nő is, különösen a házasságkötésen kivid maradt nő, kenyérhez jusson, de ezt az önző, azonban teljesen méltányos okot nagyon dott a beszéd, majd egészen elhallgatott mind és nyogodtan ült a széken. Ahogy az ajtó nyílott, látszottak a férjek, a kényelmes, cinikus urak, a kereskedők és börziánerek, akik csak a tényleges dolgokat szeretik és akik mindenre gúnyos viccet tudnak. A szalonban pedig egymás mellett ültek a puha, meleg illatban ezek a színes ruháju, raffinált asszonyok, csupa kívánat azoknak, akik nem a férjeik. Nem tapasztalatlanok, ábrándosak, de tudók és elkeseredettek, akik tudatára ébredtek annak, hogy szükségük van a lázakra és a színes álmokra. Nem pedig a komoly üzletekre és a cinikus okosságra. Ők költőket olvastak és francia novellákat. Ismerték azokat a férfiakat, akik idősebbek volt, vagy olyanok, mint amilyenek férjeik. Most mind hallgattak és a hadnagy alakjára gondoltak. Érezték, hogy ez az ember most másodszor boldoggá tehetné őket, ez a mohó, nevető-siró gyerekember, akiben túlárad az erő és a bájos, affektált unottság. Ők érezték, hogy erre a romantikára még szükségük van és ezért talán mind szerelmesek is voltak a hadnagyba. De nem volt komoly fiú és féltek a fecsegésétől. Talán volt köztük, aki nem félt és aki rábízta a becsületét. Talán valamennyi, mind a hat, ebben a kis körben. De ki tudhatja ezt? És ahogy ott ültek és beleélték magukat idegesen egy színes képbe, hogy mélyebb, hangosabb lett a lélegzetük, nyílott az ajtó és visz- szajött a hadnagy. Friss volt, szép, fiatal. Mosolyogva nézett körül és mondta: — Micsoda hallgatás. Mindenki ránézett, de csak a háziasszony szólt, előkelő mosollyal: — Gondolkozunk. Impertinens arccal, nyugodt, hideg szemtelenséggel kérdezte erre György: — Rólam ?
