Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 37-ik szám. kifejezte, hogy nem kiván gör. kath. püspöki székhely lenni. Épen e választás nehézségeiről tárgyaltak a magyar gör. kath. egyház vezető emberei, mikor városunk közbecsü- lésnek és szeretetnek örvendő főesperese vetette fel először az eszmét, hogy az uj püspökség legalkalmasabb székhelye Nagykároly város lenne. E kezdeményezésből alakultak ki a további fejlemények egészen addig, hogy a kinevezett püspök inkognitóban meg is látogatta leendő székhelyét s noha a legcsufabb szélben, porban látta és nem kedvelte meg városunkat, az egyház egyetemes érdekét nézve, melynek kiválóan kedvez Nagykároly mint székhely, elhatározta, hogy itt vesz ki ideiglenes lakást. De nem kapót. Ettől az időponttól kezdve úgy látszott mintha kisiklott volna a kezünkből a vezetés. Pedig nem azért vett lakást a püspök Debrecenben, mert ott lesz a székhely, hanem egyszerűen azért, mert ott kapott. Egy megfelelő, ideiglenes lakást. Előbb Budapesten akart ideiglenesen székelni, csak az egyházak vezetőire való tekintettel, kik őt gyakran felkeresik, tette a lakását közelebbi városba. Annyi bizonyos, hogyha Debrecen megváltoztatjatja régebbi álláspontját és bejelenti hozzájárulását a költségekhez, akkor mi abban a percben elvesztettük a versenyt. Debrecen anyagi és kulturális fölénye mi felettünk óriási. Azonban, hogy erre nem igen van kilátás, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy maga a püspök hívta meg Nagykároly város vezetőségét magához fel- szenteltetése után, október első felében a székhely kérdésének tárgyalása végett. Nagykároly még sohase remélhetett any- nyit és még sohse állt olyan közel álmainak teljesüléséhez, mint épen e közeli napokban. Épen azért, mert ügyünk olyan jól áll, jobb híján azt az érvet lőtte ki ellenünk egy versenyző társunk, hogy Nagykárolyt a románság magatartása és a revisio folyton kisértő veszedelme teszi teljesen alkalmatlanná arra, hogy püspöki székhely lehessen. Nézzünk szembe ezekkel az érvekkel. Hát mi az, hogy „a románság magatartása“? Az, hogy egy pár pap akadékoskodott, martiroskodott s aztán vége. Ha meg a püspök fel lesz szentelve, akkor igazán mindörökre vége minden eféle „magatartásinak. Addig mig nem volt felszentelt püspök, eszes papok és ügyvédek kiókumlálták, hogy mit követhet el veszély nélkül felettes hatóságával szemben a pap és mit nem. így kipre- iperálva, a paragrafusok közt bujkálva ^kellemetlenkedik addig, mig nagyobb jveszedelemtől nem tart, egyik-másik pap. Azonban a püspök felszentelésével vége lesz annak a betyárkodásnak. A revisió veszedelme, hogy t. i. még egyszer osszák be a hitközségeket, az meg olyan falra festett rém, amelyiktől már senki sem fél. Maga a hercegprímás jelentette ki, hogy revisióra nincsen szükség s ezzel vége. Ha pedig abban a pár községben, mely az uj püspökség kebelében oláhnak érzi magát, van egy kis renitencia, a belső béke érdekében kell azokat szigorúbban venni, innen, közelről. Nagyon helytelen politika volna, ha épen e miatt vonulna a püspökség belsőbb vidékekre. Annak az oláhságnak, mely a Havasalföldtől már idáig ért terjeszkedésében és ezen a földön nem megtelepedőnek, hanem hóditónak érzi magát, nem teret engedni, hanem gátat vetni kell, azzal, hogy magyar kultúrát terjesztő intézményeinket az érintkezési vonalra, sőt azon túl helyezzük. Ha minden nemzetiségi terjeszkedés elől tovább állunk, a végén mi megyünk ki az országból. Mindezek a szempontok még köve- telőbben hangsúlyozzák a püspöki székhelynek Nagykárolyban való elhelyezését, abban a városban, melynek lakói nyelvi és felekezeti különbség nélkül számtalanszor tanujelét adták a magyar haza iránti törhetetlen ragaszkodásuknak. Két városi közgyűlés eredményéről tájékoztatjuk a közönséget. A szept. 7-én d. e. 10 órakor tartott gyűlésen hirdettetett ki a „Nagykároly város villamosmüvére vonatkozó szabályrendeletének a törv. hat. biz. által történt jóváhagyása. A szabály- rendelet a Nagykároly és Vidéke lapban tétetik közé és nyomban életbe is lép. Megvizsgáltatott az 1912. évi zárszámadás, ezzel kapcsolatban a behajthatatlan községi pótadók töröltettek. A borital és husfogyasztási adó megváltási ára fejében 50000 K-t kér a Pénzügymi- nistérium a várostól. Minthogy eme adó fejében tavaly is csak 47 ezer K folyt be, az idei rosszabb évre való tekintettel csak 46 ezer K-t ajánlott fel a város. Ha a min. nem fogadná el ez összeget, a város visszalép s a min. árendába adhatja az adót. Nem érdektelen itt megjegyezni, hogy boritaladó fejében 37 ezer koronán felül, mig husadó fejében csak 16 ezer korona gyűl be a kasszába. (E két összeg többet tesz ki 46 ezer K-nál a kezelő hivatalnokok fizetésével.) Felolvastatik Bélteki János és társai abbeli kérelme, hogy a Kenderes-utca még ez év őszén kiköveztessék. De hiába ecsetelte az elRendfentartás vásárok alkalmával a piactéren, továbbá a város belterületén a köztisztaság és közvilágításra való felügyelet, utak és árkok jókarban tartásának az ellenőrzése, a katonai nyilvántartás vezetése, a katonai elszállásolás eszközlése és az előfogatok kirendelése, valamint a lakosságból naponként kirendelt éjjeli őrök feletti őrködés teljesítése, végül a tűzvédelem iránt tett hatósági intézkedések végrehajtása. Ennyiből állott a rendőrség összes teendője és ezen teendők elvégzésére a rendőrkapitány mellé adatott két Írnok és öt csákányos, mely utóbbiak közül egy dobos volt, a többi pedig küldönc szolgálatot teljesített, kézbesített és felváltva az éjjeli őröket ellenőrizték ugy- ahogy. Az írnokok évi javadalmazása személyenként 300 forint, a csákányosoké 120 forint és egyenruha volt. Az éjjeli őrködés az időben akként gyakoroltatott, hogy a város egyes részeiben éjjeli őrök (bakter) alkalmaztattak, kik mellé város részenkint és házsorszám szerint naponként a lakosságból 2—2 polgár rendeltetett ki a rendőrség által, kik az éjjeli őrrel a körzetükbe eső utcákat bejárva, őrködtek az élet és vagyon biztonság felett és éberségüket óránként sípolással jelezték. A tűzvédelemről akként volt gondoskodva, hogy a város öt részre lévén osztva, minden rész köteleztetett egy nyomó rendszerű (gólya- nyakú) tüzifecskendő beszerzésére, mely tűzi fecskendő részenként volt elhelyezve egy-egy ezen célra fából épített zárt színben. Az 1872—1878-ig lefolyt kezdetleges idő alatt oly nevezetesebb és feljegyzésre méltó esemény, mely a történelmi adatokat gazdagítaná, elő nem fordult. Az 1878-ik évi tisztujitás alkalmával már megváltozott a helyzet, amennyiben az újonnan megválasztott Papp Sándor rendőrkapitány személyében egy tevékeny és rendszerető tisztviselő került a rendőrség élére, aki hivatalba lépése alkalmával belátva a rendőri hivatal hiányos szervezését, mindjárt működése kezdetén a képviselőtestülethez benyújtott előterjesztésére a városi közgyűlés a rendészeti teendők végzésére a rendőri hivatal személyzetét a következőképpen szervezte: Egy rendőrkapitány, egy rendőrhadnagy, két rendőri írnok, egy rendőrbiztos, hét rendőr és a csakányosok helyébe öt hajdú állást rendszeresített. Ezen személyzetnek a fizetése következő összegekben állapíttatott meg: rendőrkapitánynak 800 forint, rendőrhadnagynak 500 forint, lakás, fűtés, világítás, rendőrbiztosnak 350 forint, rendőrök és hajdúknak 180 forint fizetés és egyenruha. Ezen 6 év alatt (1878—1884) már a rendészeti teendő is nagy változáson ment keresztül, amennyiben a rendőrkapitány az 1879. évi XL. t.-c. alapján kihágási biró lett és működését a kihágási ügyekben az 1880. évi XXXVII. t.-c. 41. §-a szabályozta. Ezenkívül az 1880-ik évben a rendőrkapitány ujabbi előterjesztésére a belrendészeti teendők szabályozása tárgyában is többféle szabályrendelet alkottatott a városi képviselőtestület által, melynek végrehajtásával szintén a rendőrkapitány bízatott meg egyszer- smint bíráskodási jogkörrel is. Ugyancsak ez évben szerveztetett a város által 16 éjjeli-őri állás, kik hivatali állásaik jelvényeként lándzsával láttattak el és szolgálatuk esteli 9 órától reggeli 4 óráig tartott; fizetésük havi 12 forint, 1 téli szűr és 1 báránybőr sapka volt; szóval kezdett a rendőri teendő mint korszerű intézmény a közsükséglet követelményei szerint tért hódítani és habár a rendészeti teendők rohamos emelkedése miatt úgy államrendészeti, valamint az élet és vagyonbiztonság Olcsó czipók! Megvettem a KOBRÁK cipő csődtömegét és a mai naptól leszállított árakban árusítom kicsinyben és nagyban. DIAMANSTEIN ADOLF Debrecen, Piac-utca 42. sz. — Telefon szám: 6—54.
