Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. szeptember 13. 37. szám. A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ;#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖL£SEY-NYOMDA R.-T. ÍMS“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre.............................................. .8 korona. Fél évre . ......................................, . . 4 korona. Ne gyed évre......................................................2 korona. Egy szám ára..............................................20 fillér. Á püspöki székhely kérdése ismét az aktuálitás elevenségével áll a jövendő homlokterében. Mióta kitudódott, hogy a püspökségnek Debrecenben való ideiglenes elhelyezése nem akar végleges berendezkedés alkalma lenni, sőt, amint illetékes helyen tudják, még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy ott a gór. kath. püspökségnek székhelye lehessen, azóta a régi versenyzők ujult lelkesedéssel vágyakoznak a székhely elnyerése után. A vágyakozó városok között bizonyára a legtisztább és legőszintébb érzelmű e kérdésben Nagykároly városa. Sehol olyan egyetemesen és zavartalanul nem alakult ki a székhely utáni vágyakozás érzelme, mint nálunk. Felekezeti különbség nélkül, a legőszintébb szeretettel várjuk az uj magyar püspöknek hozzánkjövetelét, nem azért, hogy segítsen rajtunk valamit, hanem hogy köztünk tisztelhessük, neki szolgálhassunk, hazafias, nagy munkájában az ő engedelmes, bátor serege lehessünk. Bármilyen sokat jelent is az a gazdasági fellendülés, ami a megtelepedő püspökség nyomában jár, hozzá sem foghatjuk ahoz az erkölcsi értékhez, hogy mi lehetünk az ő vára, városunk az ő székhelye. Nagykároly törhetetlenül hazafias közönsége az uj püspökség legexponáltabb helyén kínálkozik a püspöki város' sziklaszilárd talajául, honnan a legrövidebb gyeplőszáron tarthatók a zabolátlan elemek. Erősen hangsúlyozzuk, hogy ezek a körülmények a mi határozott előnyünk és városunk hazafias múltja biztosíték a hozzája fűzött várakozások beváltására. Különböző vidéki újságok sokat Írnak a székhely kérdéséről, a legkülönbözőbb értelemben, de mindig eltalálható indokból. Az érdekelt városok, mint valami árulkodó gyermekek lesik egymás dolgait és ha valamit észrevesznek, sietnek abból tőkét kovácsolni a saját javukra. A legkülönbözőbb hírek kerülnek igy forgalomba, mind a „legilieté- kesebb helyekről“ szerzett információk alapján, melyek igazán csak arra jók, hogy az újságolvasó vidéki emberek semmi igazat ne tudjanak meg a székhely kérdéséről. Annyi tücsköt-bogarat szedett már be ebből a jámboran érdeklődő publikum, hogy még annak is akadna tán hívője, hogy a székhely Mátészalka lesz. Mindezen össze-vissza zavarodó híresztelések lesimitására szükséges néha a teljes tárgyilagosság alapján, minden kalandos szándéktól menten ismertetni az ügy eddigi állását. Attól az időtől kezdve, mióta Nagykároly a püspöki székhelyre igényt tartó városok sorába lépett, csöndesen, zaj nélkül; épen olyan csöndesen, minden incidenstől menten, lépésről-lépésre mind több érdemet szerezve magának ma ott áll, hogy csakis Debrecen hatalmas ereje állhatja útját a székhely kérdésében. Végignézve a viszonyok alakulásán, megnyugvással vehetjük észre, hogy Nagykároly az első fellépésével megszerzett területről hátrább sohasem húzódott, de mindig előbbre nyomult. Sőt egyes városok már határozottan lejárták magukat, mikor mi még csak a szerény kezdés elején voltunk. Mikor Nagykároly is bejelentette igényét a székhelyre, már több város határozott perspektívát tárt fe! e kérdésben. Hajdudorog kicsinysége nem tudta kielégíteni egy püspökség nagyméretű igényeit. Nyíregyházának nincsen katholikus gimnáziuma, az evangélikus egyház pedig azzal a kívánsággal állt elő a városnak, hogy ő rá is áldozzon a hívek számaránya szerint oly mértékben, mint amilyen arányban áldoz a gór. kath. püspökség megszerzésére. Ezzel a vetélkedéssel meghiúsult az együttes fellépés lehetősége, melyhez véve, hogy katholikus intézetek hiányában nem szolgáltathat elég erős talajt a püspökség megtelepedéséhez, elhihetjük, hogy sem a hercegprímás, sem a szent szék Nyíregyházát nem támogatja. Debrecen pedig azzal, hogy az uj püspökség odatelepedése esetén egy krajcár hozzájárulást sem adna, a legélesebben Nagykároly város rendészete a múltban és most. Irta : Demidor Ignác rendőrkapitány. Nagykároly város rendőrségének történeti múltja a kívánt követelményeknek megfelelően pontos részletességgel meg nem irható, nem pedig azért, mert az erre vonatkozó régi jegyzőkönyvek az 1836-ik évben dühöngött tűzvész alkalmával állítólag részben elégtek, részben pedig elkallódtak. Ha azonban a szóhagyomány és az emberi emlékezetből merített adatok a közlemény megírásához hiteles adatokul elfogadhatók, az esetben megkísérlem Nagykároly város rendőrségének történetét keletkezésétől a mai napig akként megírni, amint a lakosság a jobbágyságból felszabadulva önkormányzati jogkört nyert és amint annak alapján előbb mint mezőváros, később mezővárosból rendezett tanácsú várossá átalakulva, ahogyan ily jogkörrel a rendészetet kezelni, illetve gyakorolni kezdette. Az 1848-ik évek előtt Nagykároly város kormányzatát részben a nemesek közzül választott nemesek hadnagya, jegyző és esküdtek; részben a jobbágyság által a telkes és házzal biró nem nemes lakosai közzül választott biró, jegyző, gazda és esküdtek végezték, akiket évenkint, Mindenszentek napján az uradalmi ügyész vagy tiszttartó elnöklése mellett választottak. Ezek a választott elöljárók ítélkeztek kisebb polgári és kihágást ügyekben és végezték az ügykörükbe utalt más elöljárói teendőket. Ezen kormányzati rendszer fennállott egészen az 1848-ik év utoljáig. Nagykároly városnak mezővárossá leendő alakulása az 1848-ik év október hó 25-én kelt 10298. B. M. számú rendelettel engedélyeztetett. Nagykároly városa az 1872-ik évig mezőváros volt s mint ilyen külön rendőrséggel nem birt, hanem mint minden más községben, úgy e mezővárosban is a rendészetet a főszolgabíró és ennek fennhatósága alá tartozó megyei csendbiztos az ő pandúrjaival teljesítették. Az 1871. évi XVIII. t.-c. rendelkezése szerint az 1872-ik év junius hó 18-án kelt 19258. számú B. M. rendelet alapján alakult átal mezővárosból rendezett tanácsú várossá és mint rendezett tanácsú város az 1872-ik év szeptember havában választotta először a törvényben előirt tisztviselőit 6 évre (1872—1878.) s ezek között az első rendőrkapitányt is. A város első rendőrkapitánya Péterffy Farkas volt 600 forint évi javadalmazással. A rendészeti teendők ellátását azon időben a következőleg állapították meg: 'Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzky Kálmán diyatárntiáza.
