Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. szeptember 6. 36. szám. Nagykároly és Érmellék k Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, 913IX ? SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. V E T Z Á K EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KtyXSEY-NYOMDA R.-T. Sí®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. “IP® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre.............................................. .8 korona. Fél évre..............................................,.. 4 korona. Negyed évre .....................................................2 korona. Eg y szám ára..............................................20 fillér. Is koláink fejlesztése. Kórházban, iskolában mindig annyi helynek kell lennie, amennyi a jelentkezők száma. Ez a két intézmény az, ahol nem lehet kirakatmunkát végezni. Kórház, hol csak mutatóban vannak betegek, iskola, mely nem veszi fel a jelentkező tanulókat, — a leglelketlenebb képtelenségek. Beszéljünk az ilyen iskoláról. Az iskola munkája olyan folytonos, mint amilyen folytonos az uj emberek születése, tanultak nyomába a tanulatlanok lépése, a nemzedékek változása. Ilyen szerepéből kifolyólag az iskola bizonyos szívó hatással van az embertömegekre, folytonosan magábavéve a kiképezetlenek seregét, hogy termein keresztül bocsássa ki az életbe. Iskolából gyermeket haza küldeni: ennek a természetes folyamatnak erőszakos megzavarása. A tett pedig lelketlenebb, mint beteget a kórházból visszaküldeni, mert a beteg embernek akadhat jólelkü ápolója, de az iskolai oktatást, ami egy életre kiható fontosságú, nem pótolja senki. Minél járhatóbbá, szélesebbé kell tennünk az iskoláztatás nagy útjait, hogy haladhasson azon a tanulni vágyóknak bármily nagy serege. Ez ez elvünk általában. A város parancsoló érdeke, helyi viszonyainknak ismerete, elvünk alapján arra kényszerit, hogy főgimnáziumunk tovább fejlesztésének lehetőségéről és módjáról a közönséget tájékoztassuk s e kérdésben a magunk leghatározottabb álláspontját elfoglaljuk. A főgimnázium tovább fejlesztésének egyik legfontosabb eszközéül a tanulók számának emelését ártjuk. Nagyobb tanulóság, nagyobb tanári kar mélyrehatóbb, pezsgőbb életet teremt. Népes és erős felsőbb osztályokat csak a majdnem tul- népes alsóbb osztályokból lehet teremteni; mikor a nagy anyagból alkalom van válogatni. Túlnépesedés esetén az első osztályokat, a káros megterhelés elkerülése végett, párhuzamositják az iskolák. Valamikor, az 1907—8. iskolai évben nálunk is bekövetkezett ez az örvendetes állapot. Egy évig a gimnázium első osztálya párhuzamos volt. A következő iskolai évben megnyílván a polgári (fiúiskola) is, annyi tanulót vonzott, hogy a gimnázium a párhuzamos osztályt visszafejlesztfytte. Idővel azonban, amint az iskoláztatási hajlam nagyobb és általánosabb lett, a polgári iskolának egy külön köre alakult ki, honnan tanulóságát toborozza s ez alig vág el valamit a gimnázium körzetéből. Ügy, hogy a gimnázium a gyönyörűen megnépesedett polgári iskola mellett is a régi létszámot visszakapta, ami fényesen igazolja, hogy a tanulni akaró vidék mind jobban keresi fel Nagykároly iskoláit. A vidéknek ezt a bizalmát meghálálni és ezt a természetes utón megindult áramlást még tovább erősíteni csakis iskoláink olyan mérvű fejlesztésével lehet, mely lépést tart ezen állapotok fejlődésével. Már most lehet-e helyeselni az intéző körök azon merev álláspontját, mely szerint vonakodik az első osztályt ismét párhuzamositani, minek folytán csak korlátolt számban vehetők fel tanulók s a felülmaradottak más városba, más gimnáziumba kénytelenek menni. Azzal, hogy a jelentkező tanulókat csak korlátolt számban veszik fel, a vidék természetes ideáramlását állítják meg, illetve terelik más városok felé. Pedig az a 20—30 gyermek, aki itt tartható volna, majdnem ugyanannyi nálunk vásároló, mindenképen idegravitáló családot és a polgárságnak ugyanannyi szállást fogadó gyermeket jelent. Az iskola is nő, gyarapszik, mert annak gazdagsága a tanulóiban van! Miért nem akar hát a mi gimnáziumunk a természetes fejlődésnek, a saját maga erősödésének szabad utat engedni? Hisszük, hogy inkább a vállalkozás hiánya, mint egyéb itt az akadály. Olyanformán fázik ettől a vezetőség, mint valami kétes vállalkozástól. Pedig a számítás világos. Annak a 30 gyermeknek a tandijából, meg a városnak hozott hasznából ki kell telnie a rájuk való költségnek. Hiszen a többié is efélékből telik ki. Sőt, mint minden Versek. Irta: Fehér Ákos. Alom . . . Nappal kerülöm és elfutok előle, Mintha nem is volna szivemben a képe. Félek tőle, hogy szóba áll velem, Tudom, elvesztem menten a fejem ... — De éjszaka már várom. Megérzi-e, sejti-e vájjon ? . . . — Hisz e titkot én némán hordozom — Hogy egy vágyba a lelkem belereszket, Hogy nem bírom már soká’ a keresztet — 5 talán biztatni jön ?! S mintha csuda történne az éjben, Annyi biztatás van szép szelíd szemében. Mikot menni készül — marasztalom Hisz’ mi szeretjük egymást nagyon, — Mig tart az álom. Kettesben. Én lehunyom szememnek könnyáztatta pilláit És te majdan ugy-e mellém ülsz szépen És mondasz nekem szép, színes meséket. Ugy-e, milyen jó lesz, ha kéz lesz a kézben ? Szép színes meséket mondasz majd el nékem, Mitől majd elcsitul a sajgó fájdalom S én bus fejemet lágy öledbe hajtva, Az üdvök üdvét végig álmodom. A félbemaradt esküvő Irta. E. B. Punshon, A templomot szépen földiszitették, a vendégek boldogan gyülekeztek, a fiatal és csinos vőlegény a násznagygyal együtt az oltár mellett állott, a kanonok segédletével együtt a sekrestyében várakozott, az orgonista is elfoglalta már a helyét, az utcán a kiváncsiak serege torlódott össze, már öt perccel haladt túl az idő a kitűzött órán — és a menyaszony még mindig nem jelent meg. Elmúlt tiz perc . . . A násznagy már türelmetlenül köhécselt, a vendégek egymásra mosolyogtak, a kanonok haragosan nézte az óráját és gúnyos megjegyzést tett az asszonyok pontatlanságáról, a vőlegény pedig idegesen forgatta zsebében a jegygyűrűjét. Húsz perccel a kitűzött óra után egy küldönc érkezett, kezében levéllel, melyet a vőlegénynek nyújtott át. A vőlegény elolvasta és nyugodt arccal ment ki a templomból a jelenvoltak izgatott suttogása közepette. A kanonok levette a palástját, a vendégek közé vegyült, akik majdnem széjjel tépték ostromló kérdéseikkel a küldöncöt. Ez azonban semmit sem tudott. Ebben a pillanatban Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb választékával szolgál Rubletzkv Kálmán divatáruháza. ■I
