Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-26 / 30. szám

4-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

30-ik szám.

lelősségeim tudatában teijesitett pontos és e város minden adózó polgárának érdekét szem előtt tartó kötelességem teljesítésében lelkiismeretem nyugodt, mégis mint e hivatal főnöke, szó nélkül nem hagyhatom a felhozott állítólagos hibákat, már annál is inkább, hogy e cikk esetleges megtévesztő hatását a kellő értékére szállítsam le.

Előre is kijelentem, hogy engem ebben semmiféle személyi ok, avagy tendentia nem vezet, csupán hosszú és tisztviselői tiszta múltam reputatiója és az általam vezetett és hivatali kötelességét pontosan teljesítő hivatalnak a polgárság előtti megvédése.

A „állandó panaszra“ az „olyan esetekre“, amelyek egy cseppet sem alkalmasak arra, hogy a polgárság bizalmát öregbítsék, a szóban levő cikk a polgármester ur figyelmét hívja fel és egyben kéri intézkedését a mostani állapotok megváltoztatására.

Példákat nem hoz fel a cikk, — ez természetes, — mert olyanok nincsenek, amelyek állandó panaszra adnának alkalmat, sem olyan rossz hivatali állapotok, melyeknek orvoslása, avagy megváltoztatása szükségeltetnék.

A cikk kifejezését használva, a nagykárolyi adózó polgárság mindenkor biztonságba lehet, ha adóját kifizette, év végén nem fog olyan eset előfordulni, ha időközben esetleg valami adószaporodása nem volt, hogy más évben még fizetni valója legyen; ellenben olyan eset előfordulhat és fordul is elő,, hogyha valaki évközben teljesen kifizette adóját, év végén esetleg lehet túlfizetése.

Ez a különlegesnek látszó eset úgy származik, hogy az adózó javára évközben általa megfolyamodott, avagy a városi adóhivatal által észrevett kivetés töröltetik, ezen törlés vagy évvégén, sok esetben a következő év első hónapjában érkezik meg a városi adóhivatalba és igy ezen összeggel az illető egyén túlfizetésben van, ezen túlfizetés az adózónak vagy a következő évi adójában számoltatik el befizetésképen, vagy pedig ha az adófizető ezt nem akarja, úgy annak visszautalását kéri és ezt vissza is utaljuk, olyan adózó polgárt azonban szolgálati időm alatt még nem ismertem, aki azért tett volna panaszt, hogy adóját neki bármily címen is visszautalták.

Szatmárnémeti város városi adóhivatalát hozza fel a cikk, még pedig olyképen, hogy ott bár a munka több, a tisztviselők száma még is kevesebb.

A szatmárnémetii városi adóhivatalnál tudomásunk szerint a legkevesebb tizenöt tisztviselő végzi a városi adóhivatal állandó személyzete hét tisztviselőből áll, mert a városi végrehajtók irodai munkát nem végezhetnek, mert oly sok külső szolgálatuk van, hogy ezeket is nehezen tudják teljesíteni.

A nagykárolyi városi adóhivatal végzi az összes adókivetési munkálatokat, és ezen kívül a házadó törzsiveket is ő kezeli.

Hogy miképen felel meg a városi adóhivatal kötelességének, mely úgy a magos kincstár, mint a város és a polgárság érdekét képviseli, azt felettes hatóságom tudja, mert a mióta alólirt állok a városi adóhivatal élén, főkönyv különbözetem zárlat alkalmával év végén soha nem volt, és úgy az én, mint az ösz- szes városi adóhivatali tisztviselők működéséért, az „adóbehajtási“ eljárást kivéve, mindenkor megelégedéssel voltak felebbvalóim.

Hogy épen cikkíró tudja az állítólagos lappangó panaszokat, igen különös, mert az illetékes felsőbb hatóságokhoz ilyen panaszok tudomásom szerint nem érkeztek, ilyen formán az „állapotok“ rendezésére szükség nincs és nem is lesz.

Nyugodtan a becsületes tisztviselői önérzettel kijelenthetem, hogy a vezetésem alatt álló városi adóhivatal működése ilyen kifogás alá nem eshetik, vádak nem érhetik, de ha még is tétetnének hason szellemű megjegyzések, csak céltalanul támaszthatnának dissonantiat a város adózó polgársága és ilyen esetben a városi adóhivatal között.

Végül kijelentem, hogy további hírlapi polémiába nem bocsátkozom, a mennyiben bárkinek is a városi adóhivatal működése, esetleg adókivetés, könyvelés stb. ellen kifogása vagy panasza lenne, kérem azt a felettes m. kir. pénzügyigazgatóságnál előterjeszteni.

Nagykároly, 1913. évi julius hó 25-én.

Nagy Antal, a. ü. tanácsnok.

IT IT

kapható egy kis lecke azok számára, akik azt hiszik, hogy a helyesírás olyan valami impon- derábilis dolog, amivel egyáltalán nem kötelessége az embernek törődni. A helybeli kereskedőkről és iparosokról van szó, akik egy cseppet sem törődnek avval, hogy cégtáblájuk felírása megfeleljen annak a legelemibb követelménynek, hogy legalább ordító helyesírási hibák ne legyenek rajta.

Hát hiszen végső eredményben tényleg nem nagyon látszik fontosnak, hogy a felírás helyes legyen; a fontos tényleg az, hogy jó portékát kapjon a vevő, de azért megengedik a tisztelt kereskedő meg iparos urak, hogy egy pár szóval rámutassak arra, hogy 1.) a saját érdekük, 2.) közérdek, hogy cégtáblájuk felirata helyes legyen vagy legalább is ne legyen rajta olyan rémes orthográfia, amilyen az egyik helybeli üzlet falán ékeskedik, ahol is az utca túlsó oldalára virít mindjárt a felírás legelején két szó, amelynek jelentését csak úgy tudja az ember kispekulálni, ha az egészet elolvassa. „It it . . . „ : igy kezdődik a közismert felírás.

Hát mondom, mindenekelőtt a kereskedők magánérdeke, hogy cégfelirásuk legalább nagyjában helyes legyen. Az igaz, hogy nem ők írták ki, ami a cégtáblán van, s ha esetleg hibás a cégtábla, az a cimfestő hibája, de hát ne tessék elfogadni a hibás felírást. Mert a kereskedő értelmi színvonalára vet nagyon furcsa világot, ha még azt sem tudja, hogy ezt vagy azt az egészen közönséges szót hogy kell irni.

Az igaz, hogy a vevő elsősorban a portékát nézi s nem a felírást, s hibás felírás is kínálhat igazán elsőrangú portékát, amint a legpontosabb felírás mögött és huszadrangú áru lehet, de az tagadhatatlan, hogy a kiabálón hibás felírás egyáltalán nem csőditi a vevőket a boltba. Az iparostól, kereskedőtől ma már bizonyos fokú intelligenciát várunk, amelynek nagyon, de nagyon elemi követelése, hogy az ember konnyitson a helyesíráshoz. Ahol úgy kínálják az árut, hogy „it it kappható a kitűnő Zinger varógépek részletreis“ oda nem nagyon fognak csődülni a vásárlók.

De msáfelö! közérdek is, hogy helyesek legyenek a felírások.

Ne tessék mosolyogni azon, amit mondok, de úgy van a dolog, hogy gyermekeink a cégtáblák feliratain tanulják meg, vagy legalább is gyakorolják be az olvasás nehéz mesterségét.

Bizonyára meg tetszett már figyelni, hogy az iskolából hazaigyekvő elemista gyerekek minden cégfeliratot hangosan elolvasnak, amerre mennek. Már most ha ezek a gyerekek naponként hibásabbnál hibásabb feliratokat olvasnak, ennek nagyon kárát valja a tanítás. Kis szempontnak látszik, de nem szabad figyelmen kívül hagyni.

De nemcsak a gyerekek hanem a kisebb műveltségű felnőtt emberek helyesirástudása is sokat szenved a hibás cégfelirások révén. Ha az a kisebb műveltségű atyafi mindenfelé helyes felírásokat látna, nem tenne fcinyi helyesírási hibát, mint a mostani körülmények között.

Nem mondom, vannak sokkal fontosabb problémái az életnek, pláne arra a bizonyos „kisebb műveltségű“ atyafira nézve, de hát azért mégis csak szívleljék meg kereskedőink és iparosaink ezt a pár sort s igyekezzenek helyesírási hibáktól ment feliratokon hirdetni portékáikat.

Medárdus napja

ezidén igen sok beszédre, magyarázatra adott alkalmat, azon a címen, hogy azóta tényleg állandóan esett az eső s alig pár napja, hogy kiderült az ég. Szóval igaza lett a paraszti böl- cseségnek, hogy aszongya a Medárd-napi eső negyvennapos esőt jelent.

Úgy látszik, hogy egészen helyes ez a megfigyelés, sőt Cholnoky Jenő kolozsvári egyetemi professzor meg is magyarázta, mi köze Medárdusnak az esőhöz. A tudós és nagyértékü szakvéleményt itt közöljük:

— Magyarország éghajlata három éghajlati centrum hatása alatt, áll. Az egyik a Földközi-tenger, a második Ázsia, a harmadik az Atlanti-óceán. Mind a három érezteti hatását. Őszi esőinket a Földközi-tenger éghajlatával hozhatjuk kapcsolatba, a téli száraz hidegek, amikor heteken át 20—30 fokkal száll le a hőmérő a 0 alatt, Ázsia uralmát jelenti, végül a júniusi esőzés az Atlanti-óceán felől jön. Május végén és junius első napjaiban, rendesen igen magas hőmérséklet és nagy szárazság van hazánkban. Junius második hetében egyszerre alászáll a hőmérséklet s beront kontinensünkre az Atlanti-óceán nedves levegője. Május végén még Ázsiához tartozunk. Ekkor azonban úgy felmelegszik, a nagy kontinens belseje, hogy kifejlődik az úgynevezett nyári „monsun“. Ez azt jelenti, hogy Ázsia körül mindenütt a tengeri levegő beáramlik a kontinens felé, a kontinensen felemelkedik 20—25 kilométer magasságra, szétáramlik és a tengerek fölött visszaszál. A nyári monsun különösen Indiában, Hátsó-Indiában és Kínában rendkívül szabályosan jelenik meg. Rettentő szárazságok után, május végén, vagy junius elején, egyszerre megindul a tengeri szél és özönvízszerű esőkkel önti el Indiát, Hátsó-Indiát, Kínát és Mandzsúriát. (Ez akadályoyta meg annak idején az orosz-japán háború folytatását.) Ezt a tüneményt a monsun kitörésének nevezzük.

— Ha szabályosan, hirtelen egyszerre jelenik meg, akkor tudják a rizstermelők, hogy igen tartós és bőséges esőzés lesz, ha azonban bizonytalanul, fokozatosan köszönt be a tengeri szél, akkor tudják már, hogy például Indiában nem lesz elegendő az eső, kiüt az éhínség. (Amit a németek rendesen az angol közigazgatás rosszaságára fognak.)

— Ugyanez a tünemény jelentkezik nálunk a junius eleji hirtelen lehűlésben. Ezt Medár- dus-napi időváltozásnak nevezzük. Az időjárást gondosan megfigyelő földmives már régen ismeri ezt a tüneményt és tudja nagyon jól, hogy ha Medárdus táján — junius 8-án — hirtelen, hosszú szárazság után erős lehűlés és bő esőzés kezdődik, akkor az esőzés tartós, a nyár nedves lesz. Ezt a tapasztalható tényt a tudományos elmélet teljesen igazolja, amint az idei római — március 30-án — geográfiái kongresszuson tartott előadásom után, a legkitűnőbb klimatologusok ezt az igazolásomat el is fogadták.

— Ilyenkor ugyanis Ázsia belsejének fel- melegedése igen energikus és ezért a monsun megjelenése is erős és tartós lesz. Az idei junius eleji lehűlésünk szinte példátlanul rohamos volt. Egy pár napon belül körülbelül 19 fokot esett a délután 2 órai középhőmérséklet. Ez a júniusi lehűlés nagyon szépen mutatkozik a sok évi középhőmérsékletnél, például a magyarországi állomás ötven éves közepében, vagy például Breszlau száz éves közepében. De ilyen élesen már régen nem láttam megjelenni. Ilyenkor a nyugati szél gyakorisága 25 százalékról 75 százalékra ugrik fel egy hét alatt. Az erős nyugati széllel természetesen örvénylések járnak együtt. Ezeket cyklonoknak nevezzük. Minél erősebb a nyugati szél (monsun), annál erősebben és annál sűrűbben jönnek a cyklonok. Ez az oka az idei sok csapadéknak. Hatalmas cyklonok erős nyugati széllel hajtva, az Atlanti-óceán páradús levegőjét hozzák felénk s abból felhőszakadásokban ömlik az eső. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a nyári monsun energiáját fokozza a golfáram energiája. Ha a golf erős, az annyit jelent hogy erős a nyugati szél az Atlanti-óceánon. A golf erőssége pedig észrevehető azon, hogy Labrador mellett Észak-Amerikának nagyon sok jéghegy jön le a sarkvidéki tengerekről. A Titanic katasztrófája már előre sejttette, hogy a