Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
30. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal Háztartási iskola. Igaz ugyan, hogy ha van mint, tud minden gazdasszony sütni is főzni is, de viszont tagadhatatlan, hogy bár akadnak itt-ott még a régi világból ittfelejtett u. n. jó gazdasszonyok, akiknek főztje után a vicispán is megszophatja az ujját s akiknek háza tája csillog a tisztaságtól, a rendtől, a gazdálkodó osztály asszonyai az okszerű háztartásvezetéshez nem igen értenek. Ezt a tényt nem lehet letagadni, de nem is szabad, sőt inkább arra kell törekedni, hogy a mostani állapotokon valamilyen módon változtassunk. Matuska István, a gazdasági ismétlő iskola agilis igazgatója, nagyon életrevaló eszme megvalósításán buzgólkodik s ha terve sikerül, amire alapos a remény, gazdasszonyáinknak alkalmuk lesz a háztartás vezetésében megszerezni azokat az ismereteket, amelyek képesekké teszik őket arra, hogy háztartásukat igazán okszerűen vezessék. Arról van szó, hogy a gazdasági iskolával kapcsolatban háztartási iskola fog megnyittatni nálunk a közel jövőben. Ez az iskola lesz az első az országban, amelyben a háztartásvezetést rendszeresen egy egész évi tanfolyamon fogják tanítani. Az eddigi háztartási iskolák ugyanis pár heti kurzusokkal próbálkoztak, s bár elég szép eredményekkel dicsekedhetnek, ezek az eredmények nem voltak minden tekintetben kielégítők. Az itt tervezett háztartási iskola tantervé- benn benne volna a sütés, főzés, mosás, vasalás, szappanfőzés, varrás, konyhakertészet, baromfitenyésztés. befőzés és zöldségkonzerválás tanítása. A tanítás teljesen díjtalan lesz, sőt a növendékek ingyen ebédet is kapnak, azt fogyasztják el u. i. ebédre, amit délelőtt az „iskolában“ maguk főztek. A délelőttöt tehát a főzés tanítására forditanák, a délután folyamán pedig a többi „tantárgyak“ kerülnek sorra. Ha már bizonyos haladást értek el a növendékek a varrásban, még keresetre is tehetnek szert, amennyiben az iskola kereskedőktől és magánosoktól munkát vállal, amelyet a növendékek készítenek el. Tanítani fogják azonkívül az u. n. közismereti tárgyakat is, hogy ilyen módon is bővítsék a gazdasszonyok ismeretkörét. A tanfolyamra kizárólag az u. n. polgári családok leánygyermekeit veszik fel, a tanítás az ő igényeiket tartja szem előtt, s nem a „konyha- művészet“ titkait kívánja ismertetni. Nem a torták meg a fagylaltok készítési módját fogják tehát elsajátítani elsősorban a növendékek, hanem azokat az ismereteket, amelyekre a háztartás vezetése körül naponként szükség van. Ha már nem történik gondoskodás arra nézve, hogy népünk vagyonban gyarapodjék, legalább arra tanítsuk meg, hogy használja fel a leggazdaságosabban azt, amije van. De másfelől célirányos az efféle iskolák felállítása azért is, mert nem igaz az, hogy a nép gyermekének gyomra mindent megemészt, s bizony a halálozási statisztika egész más képet mutatna, ha a nép asszonyai olyan jól tudnának főzni, amennyire dicsérik őket. Reméljük, hogy azok, akiknek érdekében létesül majd ez az iskola, igyekezni fognak minél többen felhasználni az alkalmat ismereteik célirányos bővítésére. A második football-mérkőzés. A Sport- és Lövészegylet múltkori szép győzelme után érdeklődéssel nézett városunk közönsége a múlt vasárnapi mérkőzés elé, az esőnek azonban nagyon lógott a lába, s igy a nagy érdeklődés ellenére is nagyon csekély volt a nézők száma. Pedig a „lövészek“ a zuhogó esőben is nagyon szépen dolgoztak s ha nem is győzték le a debreceniek jól fegyelmezett, kitünően trenírozott csapatát, — de ki sem kaptak. Fél négykor kezdi a támadást Debrecen; óriási fölénye az első perctől fogva látszik. Heves támadásaikat legtöbbször kornerre menti a védelem, vagy legtöbbször még arra sem, s igy az 5-ik percben a debreceni balösszekötő lövése goalt eredményez. A goal idegessé teszi a nagykárolyiakat, de különösen a kapust, aki a múltkori legerősebb lövéseket is macskaügyességgel védte, most pedig egy nem is erős lövést a lába közt engedett be. Közben megered az eső, de a játékosok nem zavartatják magukat, Debrecen belövi a harmadik goalt is, de a biró szabálytalannak találván, — nem iteli meg. A zuhogó eső elől a játékosok és a közönség fedél alá húzódtak, majd szűnvén a zápor, tovább folyt a játék. Az eső borzasztóan feláztatta a pályát s a pálya közepén levő mélyedés megtelt vízzel, ugy-hogy ettől kezdve tulajdonképen vizipóló-mérkőzésben gyönyörködtek a kitartó nézők. Ekkor tűnik ki, hogy a nagykárolyiak jobban „állják a sarat“ s miután egypáran, károlyiak meg debreceniek vegyesen, ingyenes fürdőt vesznek, Szabó és Fluck goaljai kiegyenlítik az eredményt 2 : 2-re. A rossz pályára való tekintettei a játékot ekkor abbahagyták. Sg. Á városi adóhivatal cimü múltkori cikkünkre Nagy Antal adóügyi tanácsos úrtól az itt következő választ kaptuk; azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy legközelebb válaszolunk rá. * A „Nagykároly és Érmellék“ cimü lap 29-iki számában „A városi adóhivatal“ címen cikk jelent meg, mely kifogásokat igyekszik emelni a hivatal ügykezelése ellen, beszél „állandó panaszokról“, amely a város polgárai között volna e hivatal ellen, szóval e hivatal működését, mint a városi administrate egy rosszul működő szervét tünteti fel. Bár hivatali és egyéni lelkiismeretem, felyedtem, hogy az emberből semmi sem marad meg halála után. Az pedig, mit lelkiismeretnek nevezünk, semmi egyéb, mint az ész megszokása különböző elmétetekhez, mi nevelés eredménye, amit nekünk mondanak és mit ismerünk. Láthatod, hogy eszerint elég hidegen léptem be Mártonhoz. Nyögve feküdt ágyában, erősen bezárt szemmel, kék ajakkal, sápadt kiálló pofacsontokkal. Homlokáról nagy cseppek- ben izzadság folyt. Félig ősz haja nedves volt, párnája pedig, melybe feje vatósággal belesüppedt, sárga volt a sok izzadságtól. Mikor szemét felnyitotta, egész nyugodt- nak látszott. Nem ismert meg. Nem tudtam, hogy ereszkedjem vele beszédbe. Végre, midőn láttam, hogy mereven néz rám, igy szóltam: — Itt lakom a közelben és azt hallottam, hogy beteg vagy. Meg akartalak látogatni. De kérdeznék tőled valamit. Azt hiszem, hogy nehéz ezen vánkoson feküdni. Miért nem cserélik ki? Vigyorogva nézett, úgy hogy megborzadtam. — Ki cserélje ki? kérdi. — Hogy ki? hiszen uraságodnak felesége van. — így hát uraságod azt hiszi, hogy van feleségem. Nincs, uram, evvel az asszonnyal törvénytelenül éltem. Nem volt feleségem. Egész életemben haszontalan voltam. Engedtem, hogy megkínzott emberek kezemet csókolják. Tudod mit jelent ez? Tanácstalanul néztem rá. — Ez annyit jelent, mint gúnyt űzni az életből, mondta gyorsan, azután hosszas köhögés fogta el. Azt hittem, hogy mellében felfújt hólyag van és nyakában duda, olyan hangokat hallatott. És úgy hánykolódott ágyában, mint a kette vágott kígyó. Ily kínok között hogyan beszélhetett ezen ember a maga méltatlanságáról. És mégis, mihelyt elhagyta a köhögés, nyilatkozott előttem, mint lelkipásztor előtt, anélkül, hogy fölszólítottam volna. Mindazt, mit a neje beszélt róla, most saját szájából hallottam. Tudta, hogy meg kell halnia. Valahányszor ezt a szót említette, fásultan földre nézett, zavaros szemmel, mintha őrült volna. Igazán kevés erő volt már testében és mégis, midőn hallottam, mit mondott, megmagyarázhatatlan félelem fogott el. Mivel azonban meggyőződtem, jobban éreztem, hogy ezen elkeseredett emberben, ki halál előtt áll, egyszerre valami, a testnél hatalmasabb ébredt fel, mi nem ad neki nyugtot, legjelentéktelenebb tetteiről is vádolja. Ügy látszott, hogy valaki prédikál ebből az elhaló testből, könyörtelenül prédikál, az erkölcsi törvény legszigorúbb alapjára helyezkedve. Rendkívül izgatottan hallgattam őt. Eny- nyire gyors, erős gondolataim egész életemben nem voltak. Azt gondoltam, hogy ezt az embert senkisem tanította erkölcsi elvekre, melyek után önmaga ítéli magát és melyeket életében lábbal taposott. Honnan tudja tehát most és mi adja ajkaira. És ránézve elkinzott testére, azonnal láttam, hogy senkisem törődik vele, de azon elvek, amelyek fájdalomtól összeszorult ajkaira jönnek, örök elvek, melyek sohasem fcgnak elveszni. És ezt tudva, éreztem, hogy a testnél valami jelentékenyebb rejtőzik ezen emberben és hogy ezen elrejtett valami mondatja vele mindezt. És azonnal világos lett előttem. Azonnal megértettem, hogy van lelkiismeret és hogy ez nem tanulásból és körülményekből alakul, hanem valaki adta azt és ez első próbája a lélek létezésének. Ekkor felbátorodtam. Valami különös melegséget éreztem és Mártont minden áron ki akartam békiteni az Istennel. A bérlő azonban csak egy dolgot látott szüntelenül maga előtt: tékozló életét. És ezen kínja sokkal nagyobb volt, semhogy másra is tudott volna gondolni. Lehet, hogy ha teste erősebb lett volna, hogy ha tovább él, bünbánatra is gondolt volna. Az úgyis, amit látott, a bünbánat kezdete volt. Ezen nap azonban délután teste utolsót vo- naglott. Mikor a falusiakkal tatálkoztam, nem tudtam elkerülni, hogy meg ne kérdezzenek: Volt bünbánata, lelkiatyám ? — Kedveseim, ezt csak az Isten tudja, feleltem. Erre egy, soknak gondolatát kifejezve, igy szólt: — Félünk atyám, hogy aid igy hal meg, kisértetté lesz és halála után is hivni fog minket, mert eleget szenvedtünk, mig élt. Az, ki ezt mondotta, merészen nézvén rám, igy szólt: — Talán gyenge hitü volt? — Nem tudom. Ha azonban érezni fogod, hogy hitedbe inogsz, menj oda, hol a halál szárnyának suhogását hallhatod. Hidd el, hogy meggyógyulsz. Szakálamra mondom, meggyógyulsz. És végigsimogatta hosszú fehér szakállát. Románból fordította dr. Hadzsega Gyula. : Gallérok gözmosása: jf aiap Dó 1 tükörfénnyel hófehérre MKnj wvjvl 4M> 1 Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása. Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
