Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-19 / 29. szám
29. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal diai brahaminok (papi osztály a hinduknál) már kis koruktól fogva olyan irányú nevelést kaptak, hogy |— minden egyebet mellőzve — kiválóan tudós papok legyenek. Hasonló egyoldalúságot tüntet fel pl. a középkori lovagi nevelés, mely szellemiekből csak ügyeskedéseket tanított, egyoldalú volt később a tisztán csak egyházias nevelés és végül egyoldalú a nevelés ma is. Az egyoldalúság abban nyilvánul, hogy a lélek erőinek fejlesztése mellett elhanyagolja a test erőinek, képességeinek fejlesztését. Nem a tornázás szempontjából vett testi erőről van itt szó, hanem a testnek azon képésségeiről, melynek a legkülönfélébb munkák elvégzéséhez szükségesek. Az ilyen irányban képező tantárgy az u. n. kézügyesség tanítás. Az alapjául szolgáló nevelés elv az u. n. munkaelv. Az az elv. hogy ne csak a gondolkodó észt és az érző szivet, hanem a munkálkodó, dolgos kezet is foglalkoztassuk az iskolában. Nem lesz érdektelen a modern nevelésnek ezen uj és igen becses tényezőjével fog- laikoznnnk különösen most, mikor az uj iskolába való bevonuláskor tervek megvalósítása előtt állunk. A szülőknek és iskolánk barátainak szánt mondanivalóimat úgy óhajtom csoportosítani, hogy kimutathassam, mennyiben jogos és értékes a munkaelvnek bevitele az iskolába és ezen elvnek szolgálatában mit tehetünk mi a jelen körülmények között. Ha a nevelés meg akar felelni általános, nagy céljának, az emberi testi és lelki erők lehető legteljesebb kifejlesztésének, úgy első kötelessége kikutatni a gyermekkor erőit hajlamait, képességeit. Ebben a munkában a gyermek közvetlen tanulmányozásán kívül becses eredményeket szolgáltat az emberiség fejlődésének tanulmányozása. Az a hatalmas évtizez- rekig tartó fejlődés, mely a csordákban barangoló ősembertől a mai kulturemberhez vezetett, rendkívül rövidre fogva megismétlődik a gyermekkor évei alatt. Utazók már régen észrevették, hogy az ősi állapotban élő emberek lelki világa, kedélye, kedvtelése olyan, mint a civilizált népek gyermekeié. A nevelés egyes dolgokban már régóta, szinte öndtudatlanul is hasznosította ezt a tényt, amennyiben pl. régi idők óta a mesét, mondát tartja a gyermek első lelki táplálékának, ami megfelel a primitiv népek babonákkal, rémmesékkel való foglalkozásának. Azonban igen kevés figyelembe részesült eddig az iskolában a gyermeki lelket alapjában jellemző, tehát a legfontosabb tulajdonság, a tevékenységi ösztön. A tipegő kis gyermeknél kezdve, aki órákig elhordogatja a homokot egyik helyről, a másik helyre, a kis kutcsináló, sárból épitő, később selyemhernyó tenyésztő gálámbászkodó, később a furó-faragó, lomb- fürészelő gyermeken át egészen az olvasmányokkal foglalkozó ifjúig mintha az egész emberiség fejlődését néznők végig kicsinyben, a céltalanul babráló ősembertől kezdve a házépítő, állatenyésztő, később iparüző emberiségen át a későbbi korok tudományos emberéig. Es ez a hasonlóság nemcsak látszólagos. A kis gyermek érzéketlen kegyetlenkedése a kezébe került állatokon, a későbbi virtus, kalandkedvelés, csatangolás, madarászás mind letűnt állapotok örökségeit, melyeken a gyermek á- talesik, mielőtt belenőne a mai kor civilizált viszonyaiba. Ennek a természetes menetnek követésével, az elemi erővel érvényesülő fejlődés útmutatásával kell a gyermeket odavezetni, ahol az emberiség ma áll, a mai kultúrához. Munkáltatni kell a gyermeket, hogy e közben, ez által sajátítsa el ismereteit, mint ahogy az egész emberiséget is csak a kéz használata képesíthette a mai állapotok elérésére- A könyvekben leraktározott tudás csak végső eredménye számtalan emberöltő tapasztalatának. Magát a végeredményt adni a hozzávezető ut mellőzésével, tapasztalatok kizárásával, ingatag lesz a tudás alapja, ingatag lesz az ezen felépült jellem. A dolgokkal való közvetlen foglalkozás közelebb viszi az embert a természethez, ismereteit a saját maga és nem a mások tapasztalatai utján szerzi. Hiába tanitjuk az anyagok tulajdonságait, ha nem adjuk őket a gyermek kezébe, nem tudása, hanem hallomása lesz a dolgokról, mintha azok a Holdból valók lennének. A vaknak hiába magyarázom a fényt, ha nem tudom neki megmutatni. A gyermeknek hiába tanítom, hogy a vas 7—8-szor nehezebb mint a viz, ép úgy nem lehetne fogalma róla, mint a vaknak a fényről, ha életében soha nem emelt volna vizet és vasat. A fával való foglalkozás, a törése, hasítása, haj- litása és mindenféle megmunkálása sokkal közelebb visz a fa igazi mindenlétének megismeréséhez, mint pusztán csak a látása és a róla való beszélés. Ilyenformán odajutunk, hogy a tanítás voltaképeni középpontjában a munkáltatásnak kellene állania. Ennek az elvnek gyakorlati megvalósítása épen nem teljesíthetetlen. Az amerikai kézügyesség fejlesztő középiskolákban*) a tanítás műhelyekben folyik helyesebben : a tanterem mühelyképen van berendezve, ahol a tanulók által csinált kézimunkákhoz fűzik a tudnivalókat. Amit csinálnak, mindjárt le is rajzolják (ez a mértan), ha be kell festeni, ezzel kapcsolatban tanulnak az olajokról, fir- nászokról stb. (ez a természetrajz) és igyg tovább. Természetesen a munkák sorredje úgy van megállapítva, hogy közben alkalom kerüljön a szükséges ismeretek megszerzésére. Íme, láthatjuk, hogy az iskolai oktatás rendjét meg lehet állapítani úgy is, hogy az eddig mellőzött kézi munka vegye át a vezető szerepet, annak a folyamatnak megfelelően, ahogy az emberiség is a dolgokkal való folytonos foglalkozás, a munka által emelkedhetett a kultúra mai fokára. Az oktatásnak teljesen a munkaelv szerinti csoportosítása nálunk ezidő szerint még nem vihető keresztül az iskolákban, de szerepet juttatni a munkának, súlyt helyezni a kéz ügye- sitésére olyan kötelességünk, mellyel biztosabbá tehetjük a test és lélek erőinek egyensúlyát. Ez a nevelői igyekezet vezetett be a modern iskolákba egy uj tantárgyat, a kézügyességet. (Idegen szóval: slöjd.) A slöjd tanítása a kisdedóvóktól kezdve egészen a felsőbb iskolákig szokásos, minden fokon a tanulók fejlettségére való tekintettel megállapított mértékben. Kisdedóvókban mint játékszerü, babrálgató foglalkozás, elemi iskolákban agyagból való mintázás, papiros munkák, szalma és vesszőfonás stb. Polgári iskolákban agyagmintázás, kisebb asztalos munkák, fafaragás, dísztárgyak, játékszerek készítése. A tárgy kiterjedtebben alkalmazva igen hasznos szolgálatokat tesz a természettudományi tárgyak tanításánál, ahol pl. a fizikai szerek egyszerű formában való elkészítésével stb. kapcsolódik bele a tanulmányi anyagba és szolgáltatja az ismeretszerzés legértékesebb elemeit. Pl. egy tizedes mérleg, amit a gyermek fából és drót*) L: Polg. Isk. Közlöny XVII. évf. 9—10. sz. — Két éve hazudok. Először, mikor elmentél, azt mondtam, Londonba mentél látogatóba. Vártam, hogy irni fogsz. Nem írtál. Amikor azt kezdték kérdezni, hogy miért vagy olyan soká távol, azt mondtam, férjhez fogsz menni. Később azt mondtam, már férjhez is mentél. Kitaláltam egy nevet. Melrose Stephan. Azután leveleket Írtam önmagámnak és Miller Dannynak küldtem, hogy adja fel őket Londonban. Még apa és a lányok is elhitték. Fölolvastam őket és beszéltem nekik a gyönyörű otthonodról, a férjedről, a társaságról. Elmondtam, hogy kétszer is voltál látogatóban itthon, — de egyszer Melrose hirtelen beteg lett, másodszor sürgősen vissza kellett utaznia Londonba és te vele mentél. Senkise tudta, egyedül csak én — hogy két év óta egy betű életjelt nem adtál magadról. Egyedül az én szomorú titkom volt. — Anyám! — kiáltotta Connie reszkető ajakkal. — Nem engedhetem meg, hogy rosz- szat beszéljenek az én kicsi lányomról! Nem tudtam volna elviselni. Kellett, hogy hazudjam ! Connie keservesen zokogott az anyja karjában. — Csitt! — szólt gyengéden Mrs. Hammond. — Nincs miért sírnod. Elviszlek innen, vissza a régi kis szobádba, — haza! Az apádhoz, a testvéreidhez . . . — Nem tudok a szemükbe nézni! — suttogta Connie. Talán ...... azt hitték ... . — Soha 1 . . . Soha! . . . Mrs. Hammond még aznap délután táviratozott, hogy haza viszi Conniet, mert az orvosok is beleegyeztek. Másnap vásárolni ment és gyönyörű, csipkés, legújabb divatu ruhákat vett Connienek. Vásárolt egy jegygyűrűt is, amelybe belevé- sette: „M. S. — H. C.-nak“ és a dátumot — a két év előttit. Azután vett néhány mutatós ékszert, gyöngyöt, fülbevalót, gyűrűket, ezüst toilett-készletet. Nem valódit, de remekül utánzottat. Mindegyikbe „M.“ betűt vése- tett és az utazó-bőröndbe is ez volt festve: „M. H. C“. . . . Egész Newton lázba jött annak a hírnek hallatára, hogy „Hammond Constance, Melrose-nak, a gazdag londoni ügyvédnek felesége“ hazaérkezett. Newton annyira lázban volt, hogy senki se kezdett gondolkozni. Az ékszerek, gyöngyök, az özvegyi fátyol, az utazóbőröndök, mind óriási hatást gyakoroltak. És szegény Connie olyan sápadt, vézna és gyönge volt. Nem volt olyan kérdés, melyre Mrs. Hammond azonnal ne válaszolt volna. Elmondta, hogy halt meg Melrose Stephan hirtelen, külföldön, milyen nemesen titkolta el Connie a gyászát, hogy szüleit meg ne szomoritsa — azután hogy lett súlyos beteg Londonban és és mikép hivatta magához édes anyját. Azonban nem felejtette el régi ismerőseit s barátait : mindenkinek hozott valami csekélységet Berlinből vagy Párisból. Mrs. Hammond még ezekről sem feledkezett el vásárlásai közben. De meg is volt a hatása. Ahogy a leggyorsabb szélvész módjára elterjedt a pletyka a városban — még a legellenségesebb nyelvek is elhallgattak. És Connie — nem halt meg. Napról-napra javult hazaérkezése óta — hála édes anyja és a fiatal orvos igyekezetének, akinek neve Bellows Jim volt. Dr. Bellows valóban oly érdeklődéssel volt Connie iránt, hogy majdnem minden idejét náluk töltötte. És Connie egy hónapja sem volt még otthon, amikor megkérte a kezét. Connie erre bevallott neki mindent. De ez nem változtatott a dolgon. Négy hónappal később megesküdtek és bár a rossz nyelvek azt mondták Névtanban, hogy dr. Bellowst „megfogták“, — az általános közvélemény az volt, hogy nagyon jól járt, mikor a gazdag özvegyet, Mrs. Melroset feleségül vette. És ők hárman — Connie, Bellows és Mrs. Hammond — tudták egyedül az igazságot. Hájtejer Pál : Gallérok gőzmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása.
