Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-18 / 3. szám
3. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. A műsor tartalma úgy volt összeválogatva, hogy a legkényesebb s legmesszebbmenő igényeket is kielégítette. A műsor és az ünnep fényét emelte az a körülmény, hogy közreműködött azon dr. Vol- kenberg Alajos, egyetemi tanár is. Lelkes és tartalmas elnöki megnyitó után, melyet Szentiványi Béla, oltáregyesületi igazgató mondott és a Városi Dalegyesület éneke végeztével dr. Volkenberg Alajos jelent meg a pódiumon, ki a vallásos kultúráról beszélve, lelkének mérhetetlen kincseit bőkezűen szórta szét a hallgatók között. Mindenki feszült figyelemmel, visszafojtott lélekzettel hallgatta, figyelte ezt az izzószavu, lánglelkü szónokot. — Ezt követte Hermann László hegedü-müvész gyönyörű játéka, melyet még szebbé és élvezetesebbé tett Kovács Lajosné úrasszony művészi zongora-kísérete. — Majd Dániel Katóka ur- leány olvasott fel néhány ügyes, sajátszerzemé- nyü költeményt. E helyen is szívesen állapítjuk meg Dániel Katóka sokoldalúságát. Nemcsak mint költő mutatkozott be ezen az estén közönségünknek, de úgy tudjuk, hogy a Pólyák Miklós által előadott éneket is — kinek szép hangja nagyon tetszett — ő tette kottára, tehát zeneszerző is. Az elért siker után joggal tarthat igényt egy levélre a vasárnapi előadás babérjaiból. — A műsor utolsó száma dialog volt, melyet Berényi Margit urleány és R. Nagy József adtak elő. Berénvi Margit urleány nyilvánosan még nam szerepelt városunk közönsége előtt s éppen ezért sietünk örömmel konstatálni, hogy már ezen első szereplése alkalmával lelkiismeretes munkájából származó tökéletes előadásával egy csapásra meghódította a közönséget. Alig hogy bájos alakja feltűnt az emelvényen, nyomban orkánszerü tapsviharral fogadta a közönség. Kecses mozdulataival, kedves, fülbecsengő, tisztán érthető hangjával teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét. Teljesen jó munkát végzett R. Nagy József is, kiről köztudomású, hogy városunkban az elsőrendű műkedvelők közé tartozik. Előadás után néhány úri család ott maradt az egylet helyiségében; vacsora után a erjére.) A ház élött ott állott egy számozatlan kocsi, amit Grieder fogadott neki, hogyha jönni- menni akar, ne jöjjö'n-menjen gyalog az orfeumból, ahol táncolt esténként, vagy nappal, ha próbára kellett menni, vagy szabóhoz, vagy a kolleganőkhöz, akikkel a barátságot fentartotta, mert különben kinek dicsekedjen a szerencséjével, hogy egy ilyen arany-gazdag, nevezetes, irigyelt férfiú jutott neki. A másik kocsi, a Griederé, meg akkor állott itt, amikor a többmilliós ember meglátogatta a barátnőjét és hordta, hordta neki a pénzt, a tüneményes ékékszereket és mihamar az egész város tudott mindent és a naivak csodálkoztak: — A feleségénél, ennek a bolond embernek a feleségénél szebb asszany nincs Pesten és ez a kis görcs hozzáképest egy csúnya macska és ime . . . ime . . . erre a grimászra költi a felesége vagyonát. Már persze rég bevégződött a falusi kirándulás, Griederné hazajött, Saroltáékkal, néhány uj kedves dolgot tanult ott, utánozni tudta a falusi parasztasszonyok sikoltozását, amikor az uruk egy kicsit a példabeszédet igazolja rajtuk, tettleg magyarázva, hogy az asszony miképpen jó. Olykor a cselédekhez is elhatolt a tréfa-sikoltozásokból egy-kettő és mert ők nem tudták, hogy csak mulatság és utánzás, sugdolózások keletkeztek: — Különös, nagyon furcsa úri gusztus. Az asszonytól van neki pénze, az asszony pénzéből tart drága szeretőt és még veri is az asszonyt, mint egy paraszt. Valójában azonban, amiként hazug hírek mentek kifelé a Griederék kis palotájából a férj kegyetlensége felől, úgy igazak jöttek be. Már pontosan tudta az asszony, hogy mikor megy Grieder a szeretőjéhez, tudta, hogy mennyit fiatalság táncra perdült, mely a késő reggeli órákig tartott állandóan derűs, jó hangulatban. Amidőn a legnagyobb elismeréssel és hálával adózunk a rendezőségnek, egyben arra kérjük, rendezzen a tél folyamán sok ilyen kellemes és magas színvonalon álló estét. Darabánt A. i Zöldségtermelő telepek létesítését vette tervbe a földművelésügyi kormány több vidéki városban. Így legutóbb Besztercebánya városával tárgyalt a földművelési minisztérium kiküldöttje, Landgraf János min. tanácsos a város határában létesítendő korai zöldségtermelő-telep létesítése tárgyában. A város a telep részére 15 holdnyi területet engedett át, melyet a füldmivélésügyi minisztérium tárcájának terhére az országos kertészeti felügyelőség fog berendezni. A telep terményei kizárólag a besztercebányai piacon kerülnek eladásra s a telep 6 év múlva teljesen a város tulajdonába megy át. Ilyen feltételek mellett a földmivelésügyi minisztérium más vidéki városokban is kiván hasonló telepeket létesíteni. Nem kell sokat fejtegetnünk, milyen áldásos hatása volna a piaci drágaság enyhítésére nálunk is egy ilyen telepnek. Állandó a panasz a piac ellen, csakhogy tenni is kellene valamit. Tanulhatunk más városok buzgó igyekezetéből, hogy igenis lehet védekeznünk a piaci uzsora ellenn. Evvel a tervvei már foglalkoztunk egyszer, de azt hisszük, hogy a kérdést szinte napirenden kell tartanunk, mig csak át nem megy a köztudatba, hogy a város polgársága nem köteles tűrni azokat a lehetetlen árakat, melyeket ezen a téren diktálnak neki. Csekély dolognak látszik a zöldség-ügy, lesznek, akik tán nem is tudják, milyen összegek, milyen megtakarítható összegek, vándorolnak ki ilyen „kis“ címeken a polgárság zsebéből. De másfelől evvel a teleppel kapcsolatban konyhakertészeti iskola is létesíthető volva városunkban, amely mig egyfelől kenyérhez, foglalkozáshoz juttatna sok embert, másfelől az okszerű konyhakerti növénytermelése fordítaná a gazdák figyelmét is. költ rá, látta a számlát is, ami azt újságolta, hogy a bérkocsit kicserélte automobillal, sőt hovatovább a kis görcs odáig merészkedett, hogy ugyanabban a divatterembe rendelte a ruháit, ahol ő és a szebb dolgokat ugyanaz a cég hozatta Párisból a kis tánczosnőnek, amelyik a Grieder Béláné holmiját rendelte. Találkozott is vele, hallotta utálatos, nyafogó hangját, látta, ahogy fizeti és szinte kedve lett volna azt mondani: — Fizesse ki egyúttal az én számlámat is kedves kisasszony, hisz úgyis egy pénzből megy, az én pénzemből. Ezalatt az idő alatt a moráfilozófusok nem haltak éhen, Minden társaságban állandó és ismét meg ismét megújuló téma maradt a Griederné ügye, a férj viszonya, az asszony lelkületének, gondolkozásának a boncolása, magyarázása, elemezése, sőt a pénzemberek és jogászok is töprengtek a probléma felett: joga van-e a férjnek az asszony pénzéből, a felesége révén kapott vagyonból szeretőt tartani és joga van-e továbbá erre a viszonyra többet költenie, mint amennyit a törvényes hitvesre költ. A problémák közé tartozott ezenkívül az a kérdés, hogy ha az asszony mindent tud, (hisz egészen bizonyosan igy van) lehetséges-e közöttük igazi házasélet és hogy ha nem lehetséges (semmiesetre se lehetséges), minő lehet az ottani lét, ha az asszony belenyugszik abba, hogy az előkelő berendezéshez tartozik, hogy az dúsgazdaggá lett szerencsés embernek drágán fizetett undok és semmit se érő kedvese legyen. Mondom, a morálfilozófusok nem haltak éhen, sőt a nagyvárosi jelenségek bölcseleti szempontokból való kommentálói egyes lapokban is foglalkoztak szelíd célzások formájában az érdekes helyzetekkel. Nagyon emlékszik ön, Hogy milyen jövedelmező termelési ág ez, arrra nézve elég csak a bulgár kertészekre hivatkoznunk, akik gyönyörű jövedelmet tudnak felmutatni a konyhakerti növények okszerű termesztése révén. Ugyancsak evvel a teleppel, esetleg iskolával kapcsolatban baromfitenyésztő telep is létesíthető volna, amelynek a piac áraira való hatását szintén nem kell hosszasan bizonyítgatnunk Baromfi és tojás címén is menynyit megtakaríthatna a polgárság, ha igazán meggondolná, hogy mindazokat az előnyöket, melyeket az efféle telepek létesítése magában rejt, nemcsak dicsérgetni kell, mikor más városok szép eredményeit látjuk, hanem tanulnunk is kell tőlük s nem szabad a legjelentéktelenebbnek látszó kérdést sem mellőznünk, melyből a városra hasznot remélhetünk. A keresett jövedelem bevallásáról. A kereskedőket és iparosokat érdeklő adóügyek. A kereseti adó önként értetődőleg megköveteli a keresetnek egyénenkénti megállapítását. Ez teszi egyúttal ezt az adónemet bonyodalmassá és a nagyközönség előtt ellenszenvessé. Mig a hozadékadók kivetése u. is a közönségre nézve egyszerű számtani művelet, amelyet ellenőrizni könnyen áll módjában, addig a kereseti adó kivetése hosszadalmas eljárásnak az eredménye, és különben is vitás körülmények megállapításával jár. Különben is kellemetlen minden adózóra, ha egyéni körülményeink bevallására kényszerittetik. E nélkül pedig kereseti adót kivetni nem lehet. A magyar kereseti adótörvény szerint (1909. évi IX. t.-cikk) az általános kereseti adó a felekneK bevallása alapján állapittatik meg. Csak ha a vallomás nem adatik be, állapítják meg az adót hivatalból. A bevallásra a törvény 21. §-a értelmében a következők vannak kötelezve : 1. nem önjogu, valamint jogi személyeknél a törvényes képviselő, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli ; ha pedig ilyen nincs, a társtagok együttesen ; 2. minden más esetben az a személy, akit a jövedelem megillet. Külön törvényes képvihogy idegizgató látvány volt fényes nyilvános összejöveteleknél, a lőversenytéren egy-igy nagy díjnál, koncerteken és kiállásokon hallgatni, hogy az emberek magyarázzák egymásnak a jelenlevőket és mondják: — Itt van a nagy milliontes Grider Béla a feleségével és a szeretőjével. — Melyik a szeretője, ugy-e az a csodálatosan szép szőke asszony . . . — Oh nem. A tüneményes szép asszony a felesége, de a szeretője az ott, aki a vörös- képű korcsmárossal álldogál, a csupa ékszerbe, csupa eredeti csipkébe burkolt csámpás kis féreg. És tetszik-e tudni, mi az a közhangulat ? A közhangulat keletkezik apró kis gondolaimag- vakból. Elvetődnek ezek a magvak célzatos szándék nélkül. Ahogy a kertész megy az utón, kosarába vivén az őszi rózsa magvait és utköz- beu zökkenőre akad es itt is kihull egy mag, ott is. Nem törődik vele, nem is veszi észre, hanem mikor a kertben kivirulnak a rószák, akkor veszi észre, hogy az egész utón amiről a magokkal teli teli kosárral jött volt, szintén dús rózsasövény nyílik. Nem tehet róla. Ez igy szintén kinőtt, kivirágzott, olykor még szebbre és színesebbre, mint az igazi kert. Csak beszéltek róla. Csak vitatkoztak felőle, de lassankint kialakult a közhangulat, mely azt mondta: — Ha a férjnek joga van a felesége pénzéből kitartani egy más nőt, akkor az asszonynak is joga van a maga pénzéből megszerezni egy neki tetsző embert. Hányszor látjuk, olykor a fatalizmusig beletörődünk az általános hit me valósulásába. Lelketlen zsarolókat látunk, akik keresztülgázolnak becsületes emberek ekzisztenciáján a maguk
