Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
Ví. évfolyam. Nagykároly, 1913. május 31. 22. szám. Nagykároly és A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) sS»í Hirdetések szintén ott vétetnek fel. ^ Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZAK EDE. Föinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. [MET MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. “JW A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .............................. .8 korona. Fé l évre...............................................4 korona. Ne gyed évre......................................2 korona. Egy szám ára.............................20 fillér. A cigányok ügyét akarja valamikép eligazítani az a kongresszus, a mely Londonban nemsokára összeül. A világ minden tája felé elszórt népség sorsairól szándékoznak ott tanácskozni, végre valahára valami igazán kivihető tervet sütni ki a cigány ügy rendezésére. Úgy tudjuk, hogy ez a kongresszus „tanulmányi kirándulást“ is fog rendezni, még pedig abba az országba, a hol a cigány „terem“ : Magyar- országra. Ebből nekünk bizonyára csak hasznunk lesz. Az a sok ember,J„tudós“, aki megengedheti magának azt a passziót, hogy más elfoglaltság hiján pont a cigány-üggyel foglalkozzék, bizonyára megengedheti majd magának azt a passziót is, hogy megismervén Magyarország szépségeit, megismerkedvén Magyarország földjeivel, közreműködjék valami olyan európai közfelfogás kialakulásán, amely Magyarországot nem tartaná, úgy mint most, a kanászok, csikósok és jogászok földjének. Szóval a cigányok révén bennünket is érhet egy kis haszon. De nem is erről szeretnék most szólani, ámbár ez se megvetendő valami, hanem arról, hogy ezen a kongresszuson nem igen fognak semmi okosat kisütni. Egyszerűen annál az oknál fogva, mert valami nagyon okosat akarnak majd kisütni. Hogy pedig ezt a nagyon okos dolgot kisüthessék, kiküldnek egy fő és egy albizottságot a cigányok történetének tanulmányozására. Egy másik albizottságot a cigány fajnak, „mint olyannak“ a tanulmányozása, ethnographiai szempontból stb., stb. Szóval sok nagyon szép dolgot, munkálatot fognak produkálni, a „tudománynak“, a történelemnek stb., aztán, amint az előbb mondtuk, még drága hazánknak is haszna lehet az egész ügyből, csak a cigányoknak nem. Ők továbbra is élik majd hányatott életüket, mint az erdei vad, bujdosva bozótról- kozótra a kegyetlen vadász: a „cshen- dir“ elől. Pedig a cigányügy, úgy látszik, nem tartozik egészen a megoldhatatlan problémák közé. Hogy nem tartozik ezek közé, már abból is látszik, hogy egy csomó cigány már meg is oldotta magára nézve ezt a problémát. Azt a londoni tanulmányozó társaságot nagyon szeretném elvezetni a Hu- nyady-utcába és szeretném nekik megmutatni azokat a cigányokat, akik minden kongresszusi támogatás és irányítás nélkül elhelyezkedtek a dolgozó emberek között. Mert erről van szó: a lusta cigányfajtát beilleszteni valahogy a munkás társadalomba. Mondom, szeretném ezeket a tanulmányozó tudósokat elvezetni a Hunyady- utcába. Aztán szépen otthagynám őket, ők a „kongresszus“, az ő feladatuk a spekulálás, hogy igy kén’, úgy kén’. Valamit csak ki spekulálnának. A kongresszus angol tagjai bizonyára csak szép fényképfelvételeket csinálnának róluk, de a németek megállanának valahol oldalt, békésen, csendesen s bizonyára kisütnének valamit. Azt mindenesetre megállapítanák, hogy nincs sémmi értelme semmi olyan megoldásnak, amely nincs összhangban a cigány ember benső naturájával. Talán azt is kisütnék, hogy nem is az a fontos, hogy megtelepedjék az a cigány, mindjárt, azonnal, hanem, hogy az a legelső feladat, hogy a munkára kapjon rá: a letelepedés majd bekövetkezhetik azután. A mi rézműves cigányaink, akik körül-belől 3 hónapig szándékoznak városunkban tartózkodni, ennyi időt tartván szükségesnek a lyukas üstök, kon- dérok, palacsintasütők megfoldozására, újak csinálására: mondom, a mi cigányaink még nomád életet élnek, még nem jutottak el a fejlődésnek arra a fokára, a mely szinte parancsoló szükségkép hozza magával a letelepülést. Ahogy régente voltak nomád marhatenyésztők, úgy képviselik ők most a nomád iparosok furcsa o ztályát. A nomád iparosok mégis csak iparosok már inkább, akik már nagyobb „kultúrával“ rendelkeznek, mint vadon Jákob. Irta Bíró Lajos. Szivar után nyúltam: a szivaros dobozt nem tudtam elérni; hátrahajoltam székestül együtt; az asztal, amely előttem állott, megbillent; utána kaptam, ügyetlen voltam; az asztal a tányérokkal, a melyek rajta voltak, az ebéd maradványaival, tintatartóval, poharakkal, fotografáló-géppel, egy hotelszoba asztalának egész tarka és tisztátlan megrakottságával felborult. Becsengettem a szobalányt. — Nézze, kérem, — mondtam neki — itt baj történt. A mi kár van, természetesen megfizetem : csak csináltasson itt valakivel minél előbb rendet. A szobaleány leplezetlen utálattal nézett a moslékos, szörnyű romhalmazra, a mely elterpeszkedett és szétfolyt a szőnyegen, azután igy szólt: — Majd a Jakob. Így ismerkedtem meg egy svájci hegyi hotelben, irdatlan ormos közepett, az örök hó ragyogó határán Jákobbal. Amikor elcsúfított szobámba belépett, a megjelenése nem kis meglepetést szezett nekem. Jakob különös jelenség volt. A nyakától a csípőjéig úgyszólván pincér. Tudniillik frakk volt rajta, kivágott mellény és majdnem fehérnek nevezhető ing. A csípőjétől lefelé valami keveréke egy turistának és egy barlanglakó ősembernek: az egyik lábán ugyanis hosszú turistanadrág és elkopott, de pontosan felismerhető hegymászócipő volt, a másik lába azonban valami magaszerkesztette bocskorban rejtőzött és ez az állatbőrökből szerkezted bocskor térdig körülölelte a lábát. A nyakától felfelé végül ... azt nehéz megmondani, hogy mi volt a nyakától felfelé. Az óriási homloka alatt az egyik szeme tágra ki volt nyílva, a másik szeme kicsire összehózódva hunyorgodtt; a fején ritkás haj, inkább néhány szőrcsomó, mint haj; az arca duzzadt és ragyás ; a szájának sehol sincs vége, az óriási száj és az óriási homlok között vidám mosoly, a mely néhány rossz fogat mutogat; ilyen volt Jakob; Jákobon értettem meg, mit jelent az, ha valakire azt mondják, hogy vakarcs. Sietve nyomtam akezébe egy pénzdarabot, hogy a rut munkát megnyugvással végezze el; a pénzre nem volt szükség, de Jakob erre még barátságosabban mosolygott; beszélgetni kezdtem vele és a beszélgetés során megtudtam egyet-mást róla. Megtudtam például, hogy se németül, se franciául nem tud jól; a ladinok, a svájci hegyilakók közül jött ide és a hotel személyzete folyton csúfolja a tört német és francia beszéde miatt. Pedig, hogy lehet e miatt csúfolni valakit ? — Ha tudná, uram, — mondta Jakob — milyen ostoba csőcselék ez. Megtudtam továbbá, hogy a piszkos munkákat mind vele végeztetik el. És lenézik, mert ő minden munkát elvégez. — Mit szól hozzám, uram, — mondta Jakob mosolygó nyugodt gőggel, — mintha nem volna mindegy, milyen munkát végez az ember. Megtudtam továbbá, hogy a bal lábán a Az összes tavaszi és nyári divatujdonságok legnagyobb' választékával szolgál Rnbletzky Kálmán divatárnháza.
