Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-26 / 43. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 43. szám. Ferencz, Orosz Károly és Serly Ignácz városi tisztviselők azon kérelmét, hogy a X. fizetési osztályba soroztassanak, hanem tekintettel arra, hogy nevezettek mint iktatók és irattárosok felelősségteljes és terhes szolgálatot teljesítenek nevezettek fizetését 400 korona tiszíeletdijjal felemelte. — Igazán nem tudjuk megérteni a képviselőtestület ezen határozatát. Két mértékkel mértek, a fogalmazó személyzetet nagyon helyesen besorozták a megfelelő fizetési osztályba, mig ezen tisztviselőknek állásuknak megfelelő IX. fizetési fokozatba való besorozását megtagadták s csak nyugdíjba be nem számítható tiszteletdijat juttattak nekik. Majd elfogadta a közgyűlés a városi házipénztár 1913. évi költségelőirányzatát s igy a pótadó 102%-os lesz, amely azonban az adókivetési munkálatok befejezése után — a mi csak a jövő év közepére várható — ez adóalap lényeges eltérése esetén leszállítható, vagy viszont feljebb is emelhető. A magyar városok országos konoresszusá- nak megkeresése felett akként határozott a közgyűlés, ljpgy a helyi bizottság megalakítására a jogi és pénzügyi bizottságot, kongresszusi tudósítóul pedig Néma Gusztáv jegyzőt je- jölte ki. Végül a vasút melleti vízlevezető árok kiépítésének elhatározása mellett, több kisebb jelentőségű ügyek letárgyalása után tudomásul vette a közgyűlés f. évi szeptember 17-én történt pénztárvizsgálat eredményét s a tárgysorozatnak több pontja nem lévén, elnöklő polgármester megköszönve a tagok érdeklődését, az ülést berekesztette. Bérkocsi viszonyunk. Városunknak talán egy olyan különlegessége sincs, mint bérkocsiai. A fáradt lovak szinte unottan vonszolják maguk után a jármüvet s az éhségtől elcsigázottan úgy néznek ki, mintha a bibliai hét szűk esztendőt élnék. Szinte sajnálatos látvány egy nagykárolyi bérkocsit látni s e tekintetben nagyon kevés a kivétel. A szemlélő nem tudja, hogy állatvédelmi érzéke van-e megtámadva, vagy esztétikai ízlése. A köztisztaság hatósági rendelkezés szabta elvének betartásáról szó sincs, aminek ellenőrzése pedig fontos kötelessége lenne a rendőrségnek. S amellett, hogy e tekintetben csaknem kivétel nélkül kifogás alá esnek a bérkocsik, még azt a célt sem szolgálják, amiért ezen iparűzésében kivételes közhatósági védelemben részesülnek. Épen akkor nem találhatók, amikor reájuk a legnagyobb szükség volna. Ha netán valahova éjjel gyors orvosi, vagy más segítség szükséges, a szükséget érző a bajon jól, rosszul már rég túl esett, amire a segítséget bérkocsin előlehet teremteni. Mellőzhetetlenül kívánatos volna, ha a hatóság kötelezővé tenné a felváltva teljesítendő éjjeli szolgálatot nemcsak az állomásnál, hanem a városháza előtti téren is, mely esetben nem fordulhatna elő olyan körülmény, hogy egy 18 ezer lakosú városban kivételes szükség esetén a bajon gyorsabb közlekedési eszköz hiánya miatt segíteni nem lehet. Erősebb tél esetén a szolgálatban lévő kocsi esetleg állhatna benn a városháza udvarán fedett helyen. Ezen kérdés megoldását ajánljuk az illetékes hatóság lelkiismeretes figyelmébe, valamint azt is, hogy a köztisztaság rendelkezése bérko- csiainknál szigorúan betartassák, hogy ne kelljen pirulnunk idegenek előtt olyan hibáért, amelyen könnyen lehet segíteni úgy, hogy a tulajdonosokat a szabályzatok betartására szigorúan kötelezi a rendőrhatóság. A fegyvertartásra vonatkozó vármegyei szabályrendelet. Az orv vadászok nagyobb elharapódzásá- nak előtolt indokából Szatmárvármegye törvény- hatósága egy szabályrendeletet léptetett életbe, amelyben a fegyver tarthatásának korlátáit szabja meg és pedig úgy, hogy a fegyvertartási engedély kiadása meg nem tagadható, ha az törvénybe, vagy rendeletbe nem ütközik és a köz- biztonság szempontjából nem aggályos, továbbá, ha valakinek foglalkozása azt okvetlen igényli, végre ha az illetőnek saját, vagy bérelt vadász- területe^. van, avagy ilyennel biró vadásztársaságnak a tagja. Ez a szabályrendelet felsőbb megerősítés* is nyert. Hogy a vármegye jogilag jól, vagy rosz- szul alkotja-e meg a szabályrendeletét s megfelel azbn kellékeknek a megalkotott rendelet, melyeket a törvény érvényesithetésük és alkal- mazhatásuk tekintetében előír, azt bírálat tárgyává tenni nem a mi feladatunk, hanem a felsőbb hatóságé lett volna, akinek a megerősítés joga van fenntartva. Bár tagadhatatlan, hogy a szabályrendelet e tekintetben is sok és igen lényeges kifogás alá esik, mert legtöbb intézkedése ellentétes a törvénnyel, amit az érvényesíthető és gyakorlatilag alkalmazható szabályrendelet jogi természete kizár. Alkalmazásuk nyomán azonban annyi jogos panasz hangzik el, hogy a közjogos és méltányos érdekének megnyilvánulásai után mi sem állhatjuk meg a kritika gyakorlását ezen szabályrendeletet illetőleg. A szabályrendelet alkotásának intenciója ugyanis az volt, hogy az orvvadászatot szüntesse meg, illetve tegye lehetetlenné. Ez az intenció azonban úgy látszik csak leple a valóságos törekvési iránynak, mert a tulajdonképeni cél ugv látszik az volt, hogy monopolizálja a vadászat lehetőségét a vármegye pott. Azután még fölfelé sem nő. Oldalt pedig sehogysem nő és sohasem nő. Mindenütt szomszédok állják a határát, azok is nőnének, ha lehetne, de nem lehet: a földecskék egyformák maradnak s a tanyai kutya, ha húsz évig él is, a birtokhatár tekintétében nem kell uj tanulmányokat csinálnia. A „kiscsalád“ azonban nem olyan, mint a föld, mert az nő, azaz hogy szaporodik. A tanyai nyelvben a gyermek külön-külön véve: cseléd, a família összes tagjai együttvéve: család, külön együttvéve a gyerekek: kis családok. S a kis családok bizony szaporodnak. Van belőlük sok, bár hullik is lehetősen. A külső temetőket az jellemzi, hogy sűrűén domborodnak benne az apró sirhalmok, de azért csak marad gyerek. E tekintetben az a nézet az irányadó, hogy a gyerek olyan, mint az üvegpohár. Törékeny. De éppen ezért kell belőle sok. Hogy ha egy-kettő eltörik is, azt észre se lehessen venni. Miután azonban a föld csak fölfelé nő s azt sem teszi mindig, hát itt baj van. A gyerek sokasodik, a föld nem. A föld minden öröklés után apróbbra tagozódik, már hírül sem akkora, mint nagyapó idején volt. Utoljára egynek-egynek csak olyan kicsike marad* hogy alig lehet belőle megélni. Úgy a hat hold körülbelül az a haza, amin egy család a kintvaló életben el lehet valahogy. Olv- képp, hogy ha otthon nincsen dolog, másfelé elmegy napszámba aki csak bir. Azon alul már csak tengődés az élet. Így ál'.ván a dolgok, amikor Mánki Sándor a maga kilenc hold földjéről elhalt s utána maradt az özvegy, egy eladólány s két legény- fiú, az Andris fiú a temetés után, a hogy ülnének otthon a szivek szakgatásaiban, azt mondta, valamit segítségül mondjon: — Én mög majd. bemék a városba cselédnek. Egy szájjal kevesebb lössz, aki a kenyeres polcra tekint. Cselédnek. Nehéz szó, irgalmatlanul nehéz szó olyan helyen, ahol eddig a kis haza szabad függetlenséget adott. Más keze-lábának lenni szomorú sors e helyeken nagyon és ez a szó olyan, mintha két élre fent páros kés volna, amely két oldalon is hasogatja a lelkeket. Az özvegy sirva fakad megint csak, hogy most már ezt meg kellett érni. — Élet, élet, — sóhajtja — mikor érőm végedet? Én jó uram, ugyan hogy volt lelköd elhagyni engöm. A Mihály legény azt mondja: — Ne Andris mönjön. Majd és mögyök. Andris beleszól: — Nem. Te vagy az öregebb, testvér. Az öregebb maradjon a gazdaságban. Én majd csak jobban eiligek-lógok odabent valahogy. Nézi őket az özvegy a könnyes szeme szivárványán keresztül: melyik karját vágják le? Mert ez két olyan kar, hogy akár a bal, akár a jobb : egyformán a szive felé esik mind a kettő. A lány, az eladólány, a padkán ülve nézi a szoba földjét s azt mondja: — Ti maradjatok itthon. Majd én keresők odabent szolgálatot. Most mind a három másik egys.erre mondja: — Hát! Hát. Hát persze hogy hát. Hát még mit nem? Éppen te mennél. Nem mégy.Nini. Hogy hired keljen ? Hogy azt mondják rólad, hogy urak rongya lettél ? Van benne valami. Hire megy az ilyesminek. S gyanút fognak a kintvaló emberek. A jó hir könnyen elvész, annál veszendőbb portéka nincsen. Nem mégy, hát nem mégy no, maradj anyádnál. Majd itt akad becsületes ember, aki elvesz, a család hiriben eddig nincsen hiba : mért rongálnánk a becsületünket ? Mihály azt mondja: KITE KALAP ÉS ÚRI DIVATÁRUJÁBAN "Sif f AZ ŐSZI VÁSÁR MEGKEZDŐDÖTT. Legnagyobb választék kalapok, nyakkendők és fehérnemüekben. DEBRECZEN,; Kistemplom mellett Megye telefon 707. sz.
