Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-23 / 47. szám
47. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Testvérséged, valamint az egyháztanács véleménye szerint, micsoda hatást eredményezne az odavaló hivő népben a pápai rendeletnek végre hajtása, vagyis a magyar nyelv használatának betiltása a szent liturgiában? Nagyvárad, 1912. nov. 9. Radu Demeter s. k. püspök." „Meltóságos és Fötisztelendö Úr! Nem ismeretlen dolog Méltóságod előtt, hogy Magyarország egyes parokhiáiban befurakodott azon visszaélés, hogy a szent misében a magyar nyelv használtatik, mely nem lévén liturgikus nyelv, mint ilyen egyáltalában nem használható: annál is inkább, mert az Apostoli sz. Szék ezen gyakorlatot mint meg nem engedettet elitélte és megparancsolta, hogy az kizárassék. És midőn a sz. Atyának tudomásul jutott, hogy az erre vonatkozó kánoni előírások szerint nem lett mindenütt elég téve a megkiván- ta'.ott engedelmességnek, kegyes volt nekem meghagyni, hogy a magyar királyság összes főtisztelendő PüspöKeivel közöljem akaratát ezen fontos ügyben. Megköveteli tehát és megparancsolja Ő Szentsége, hogy ezen részek összes egyházi Főhatóságai részéről részletes vizsgálat eszközöltessék, azon célzattal, ha netalán valamelyiknek saját egyházmegyéjében még érvényben volna ezen elitélendő gyakorlat, okossággal, de erélyes módon igyekezzenek ezen visszaélést mindenünnen kiirtani és visszahelyezni a liturgikus nyelv méltóságát, mely a kánoni sancti- ókhoz mérten, tekintettel minden egyes rítusra, csak egyedül használható a szent egyházi ténykedésekben. Nincs is ebben mit félni, hogy a hivő nép érzelmében ebből valami kár vagy sérelem származhatna, minthogy itt csak a liturgiáról és a liturgikus nyelvről, azok szó szoros értelmében és első sorban is a szent mise szolgálatáról tárgy a ltatik: és igy nincs szó a nyilvános, de nem liturgikus imákról és annál ke- vésbbé a magán imákról ; sem pedig az Isten igéjének hirdetéséről és a hivek vallásos oktatásáról van szó, mely a nép által használt nyelven kell, hogy történjék, de sőt több nyelven is, ha egyet nem értenek mindnyájan elegendően. (A püspöki sz. .'Congregatió Utasítása Magyarország Püspökeihez, 1896. május 28. N. IX.) t El ne mulasszák a Főtisztelendő Püspökök ezt a papság és hivő nép emlékezetébe felidézni ; és egyszersmind világosítsák fel azon keresztény népet azon nyomós és szent érvekről, melyek az Apostoli sz. Széket indították ezen törvények hozására és védelmére, mik a szent titkok és istentiszteletek nyelvének használatára vonatkoznak, valamint a lelkipásztorok és az egyház szolgáinak szigorú kötelességéről, hogy minden igyekezetük' azon legyen, hogy a szent rítusok és a szent liturgikus fegyelem tisztasága mindenütt ugyanazon Apostoli Sz. Szék legbölcsebb határozatai és utasításaival egyöntetűségben megőriztessék és fentartassék. Mindazon akadályokról pedig, mikkel ezen ügyben találkoznak, valamint a megfelelő gyógyszerek alkalmazásáról, ugyanazon Főtisztelendő Egyházmegyei főhatóságok szíveskedjenek az Apostoli Sz. Szék vagy az Apostoli Nunciátu- rához jelentést tenni. Vegyék azonban tudomásul a Főtisztelendő Püspökök, hogy a magyar királyi kormány, azon egységhez mérten, a mit kötött, meg fogja adni a Szentséges Főpapoknak mind azt a segítséget és támogatást, mély szükségeltetik, hogy az Apostoli Sz. Szék ezen parancsa, miszerint a hazai nyelv sohase használtassék a sz. li urgiában, teljes vaiásossággal betartassák. Közölve mindezeket ^Méltóságoddal, Ő szentsége a pápa parancsából, élek az alkalommal, hogy nagyrabecsülésemnek és tiszteletemnek, melylyel vagyok, kifejezést adjak. Méltóságodnak Bécs, az Apostoli Nagykövetség palotájából 1912. október 28. Krisztusban lekötelezettje: R áfáéi s. k. Laodiceai érsek, apostoli Nun- cius." A tanácstagok mindenekelőtt aziránt érdeklődtek, „mi tartozik a misébe." Marchis Romulus megmagyarázta, hogy minden, amit csak a mise folyama alatt énekelnek, vagy mondanak. Nem lehet tehát a pápai rendelet értelmében a szent mise alatt a népnek esetleg magyarul énekelni, amint azt a latin szertartásunk teszik. Kissé tanácstalan volt az egyháztanács : látszott az arcokon, a csenden a megdöbbenés : minek kérdeznek hát bennünket, hogy mit szólna hozzá a nép, ha megtiltanák a magyar nyelv használatát, mikor már eltiltották. Percekig tartott ez a tanácstalanság, itt- ott szólt egyet-egyet valami tanácstag. Kemény dió az értelem számára, mikor tény* * hogy 1., a nagykárolyi gör. kath. román templomban egy hangot sem énekelnek magyarul; 2., a püspök azt kérdi, hogy „amennyiben azon parochiában a magyar nyelv tényleg be volna vezetve kisebb vagy nagyobb mértékben a szent misében" ... micsoda hatást eredményezne az odavaló népben a betiltás; 3., a pápai, illetőleg nunciusi rendelet a magyar liturgikus nyelv használatát betiltja. A nagy tanácstalanságban Márchis Romu- lushoz fordulnak útbaigazításért. Ő, mint az egyház katonája hódolattal tudomásul veszi a pápai rendeletet, de tudomásul venne egy evvel ellenkező tartalmú intézkedést is; neki itt nincs véleménye, ő engedelmeskedik. Fogunk tehát továbbra is románul misésni, úgy amint eddig. De, erre már múlik a tanácstalanság, nem törődnek a kérdés lényegével, csak azt érzik, hogy itt magyarságuk van megtámadva ; a nagy zajban mindenki kiönti keserűségét: annyit sem énekeltünk eddig magyarul, amennyit bízvást lehetett volna és lehetne. Előszedik az uj püsa toronyba s bele-bele nézett a messzelátóba. Bár milliónyi csillagot' látott, az ő csillaga csak nem akart fölragyogni. Apja az évek hosszú során át őt is bevezette az égboltozat titkaiba s talán többet tudott, mint maga Tamás ur. Egy délután rejtelmes arccal fogadta Lu- nácska az asszisztenst s még a szokásos ölelésből is hamarabb kibontakozott, csakhogy elmondhassa a nagy újságot. — Tamás, — kérdezte — vett-e észre valami különöst az apán ? — Mintha jobb kedve volna, mint máskor. — Úgy van. Engem ma reggel kilencszer megcsókolt, pedig máskor csak három csókot szoktam tőle kapni. — Ez jelent valamit — Azután cukros madarának nevezett, pedig máskor csak madár voltam cukor nélkül. — Különös. — Tudja-e, miféle szimptómák ezek? Ó, én jól emlékszem. Amikor a Pannóniát, a Hungáriát és a Turult fölfedezte, akkor is tapasztaltam mindezeket. Tamás izgatott lett. — Tehát azt hiszi, hogy apja uj bolygót talált ? — Bizonyos. — Pedig neki nincs rá semmi szüksége. Talán csak nem akar megházasodni. Lunácska némán mosolygott és csókot intve elbúcsúzott a szerelmes ifjútól. Másnap a kisasszony azzal fogadta Tamást, hogy egy csomó írást tett az ölébe. — Pszt! Csöndesen. — Mi ez ? — kérdezte az asszisztens. — Az uj bolygó pályaelemei. Én másoltam le ma délelőtt apa jegyzeteiből. A feje alá dugta, de én ügyesen kivettem a vánkosa alól, később meg vissza is tettem. Nem sejthet semmit sem. — Mit csináljak ezekkel a jegyzetekkel ? — Ejnye, de tökfilkó maga! — nevetett Lunácska. Amikor azonban látta Tamás ur savanyu arcát, egy csókkal megvigasztalta. — Nem érti ? Ma éjjel újra megkéri a kezemet s apa igent fog mondani, mert ön megfelel az ő feltételeinek. — Hogyan ? Az ő feltétele az, hogy uj csillagokat fedezzek föl. — Nos, maga fölfedezett egyet, ott van a kezében. — De hiszen ezt az apja fedezte föl! — A szerelem istennője megbocsátja ezt a kis turpisságot. Most csak tanulmányozza szorgalmasan a jegyzeteimet, hogy éjszaka bele ne süljön a szerepébe. * Csoda történt. Az öreg professzor másnap már délelőtt elhagyta ágyát s egyenesen leánya szobájába nyitott be. Lunácska összecsapta kezét bámulatában. — De papa, hiszen ma nincs napfogyot- kozás. — Tudom, tudom, gyermekem, nem is lesz, csak a jövő év október 17-én délután 3 óra 42 perc és 27 másodperckor. Az asztronómus nem fojthatott el egy keserves sóhajtást. — Mi busitja az apát ? — Az gyermekem, hogy a teljes napfogyatkozás csak a Fidzsi-szigeteken látható. Oda pedig nem mehetek, mert ott emberevők laknak. De újra kiderült az arca s megsimogatva lánya arcát, megszólalt: — Ah, — sikoltott Lunácska. — Vőlegényed nem valami szép ember. — De apa! — Egy kissé szeplős, az orra túlságosan nagy az arcához . . . — Nem igaz! — Micsoda? Hát tudod, kiről van szó? Karácsonyi és újévi ajándékok legszebb és legnagyobb választékban kaphatók: CSÁTHY FERENCZ legrégibb könyv-, zenemű- és papír —üzletében. . = Debrecen, Piac-utca 8. szám. (Kereskedelmi akadémia épületében.) Telefon szám 296. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan elintéztetnek. Telefon szám 296,
