Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
II. évfolyam Nagykároly, 1912. április 6. 14. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchen/i-utcza 20. szám. („Kölcsev-nyomda r.-t.“) 2#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nyiltfér sora 50 fillér. Hasvét. Megható történet ismétlődik évenkint a keresztény világ vallásos gyakorlataiban. Édes-bus érzelmeket kelt a szivekben — eszményi magaslatokra emeli a gondolatot —s üdvös elhatározásra készti az akaratot. A lelkek megváltásának isteni története ez! S a megváltás nagy müvének koronája a feltámadás. A könnyekig megindító világtragédiának örvendetes befejezése az Alleluja! Alleluja! Feltámadott! Ez a lelkesült szózat hangzik fel évenkint millió ajkon s járja be diadalmasan a világ mind a négy táját. A hit és szeretet mindent átható ereje csodát müveit a népek vallásos életében : Örök jelenné varázsolta a múltat, vágyakozásának megszentelt tárgyává tette a a sirontuli jövőt. Érdekes jelenség ez a vallási eszmék történetében. A kulcsot hozzá az erkölcsi világrend logikai szükségszerűsége s ebből folyó- lag a népek egyetemes hagyománya szolgáltatja. A természet ébredése ez évben is meghozta a Husvétot. Nyíló virágok, harmatgyöngy és madárdal hirdetik — a természet megújulásával — erkölcsi életünknek újjászületését. A Golgota véres útját már megjárta a hivő lélek. Látta a Főszerkesztő: D R. V E T Z Á K EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. W5“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. szív fájdalmát s hallotta zokogását ott a szent kereszt alatt. Ma, a kereszténységnek legfönsége- sebb ünnepén — Alleluját kiált a feltámadás emlékére, mely nélkül sz. Pál apostol szerint — „hiába való lenne a mi hitünk.“ Valóban. A nagy dráma, mely a bölcsőnél kezdődött s a keresztfán érte el isteni fenségét, ma fejeztetett be végképen. A függöny legördült. Vége a szenvedésnek. A halál elvesztvén fullánkját, porba-sujtva fekszik lábaink előtt. Jézus feltámadott. Mi is feltámadunk. Hála legyen az Istennek. Meghalt az igazság, hogy feltámadva örökké éljen és mindenkinek élete legyen. így lett a halál a mai napon a megsemmisülés és kínzó bizonytalanság helyett az örök élet symboluma. Azért a diadalmaskodó hitnek és a boldog reménységnek ünnepe a Husvét! Nem csoda, ha lelkesült örömre hangolja a sziveket. A sziveket általában ! Mert, bár a keresztény világ Hus- vétja tünteti fel a leghatalmasabb és legbensőségesebb motívumokat, melyekkel ellentállhatatlanul magához ragadja a lelkeket, a Husvétnak eszméje és gondolata mégis egyetemes, mindent magában foglaló, mindent felölelő. Hiszen, megválta- tást, szabadulást, újjászületést jelent! És ki az, ki jogosult örökös létére ily nélkülözhetetlen erkölcsi tőkében részesülni A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre .................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. ne akarna? Még — ha nem akarna is — részesülnie kell; mert a megváltás jótéteménye — természeténél fogva — egyetemes. Azért oly egyetemes és általános az öröm is, mely a Husvétnak nyomán a szivekben felfakad. És még valamiért ! Mert a feltámadás, mely a megváltás eszméjétől elválaszthatatlan—a szellem hatalmát hirdeti az anyag felett. Üdítőbb forrása nincs ennél a tiszta örömnek. Ez a Husvét nemcsak a keresztény világ lelkiismeretében, hanem a tapasztalatra támaszkodó életfelfogás tárgyilagos ítéletében is. Itt nyer legtisztább kifejezést az Isten szeretete az emberek iránt s az emberek imádatos hódolata az Isten iránt úgy, hogy, „ha a kereszténység csakugyan a világ jelenlegi korának természetes vallása,“ mint Chateaubriand mondja — ezt a feltámadás eszméjének köszönheti. Itt a feltámadás fényénél valósul meg Plátónak megsejtett ethikai eszménye. Itt lett a suum cuique isteni jogaiba visszahelyezve s itt lett a szeretet találékony és béketürő s igy a család és társadalom boldogságának megdönthetetlen alapja. Azonkívül a Husvét a leghatalmasabb érdekszálakkal fűzi az embert embertársához. Mert közös eszmények, remények és törekvések a természetes ro- konszenv széttéphetetlen kötelékeivel kapcsolják össze a sziveket. S ennek külöIskolás gyermekek. Irta: Hadnagy István. (Az állameszme.) A fiatal tanító piros képpel rohant az igazgatóhoz. — Igazgató ur, képzelje, micsoda sértés! Az oláh pap ma vallásórán megkérdezte a gyermekektől, azt tanitom-e én nekik, hogy ők magyarok és nem oláhok? A gyermekek azt mondták, hogy igenis ők magyarok. Erre a pap éktelen ordítással hazugnak, szamárnak, ostobának nevezett. Igenis szamárnak a saját tanítványaim előtt. Ezt nem tűröm! Intézkedést kérek! Az igazgató csendesítette a tanítót. Ez pedig azzal felelt rá, hogy kabátot, kalapot ragadott s meg sem állt a gondnoksági elnök lakásáig. Másnap már együtt ültek az elemi kultúrának gyámjai. A gondnoksági tagok. Téföl Lajos, aki örömében, hogy erre a méltóságra kinevezték, nagy buzgón elhatározta, hogy most már feltétlen megtanul Írni és olvasni, olyan nyugodtan simogatta szürke-piszkos bajuszát, hogy aki nem tudta, az is megtudhatta, hogy ma valami finom kis kötődés lesz műsoron. Hátul két gyermek kucorgott. Krécuj Simon, a negyedikes és Dáncsuj István az ötödikes. Ezek voltak a koronatanúk. A gyűlést megnyitotta az elnök. Jelentette a nagy bajt. Komoly képpel vázolta a tényállást. Elmondta, hogy ilyen esetek zavarják az előmenetelt és viszályt támasztanak az iskola beléletében. A három polgárit végzett községi jegyző, aki azonban büszkébb volt arra, hogy katoná- éknál három évig volt őrmester, mint a három polgárijára, energikusan közbekiáltott: — Hát az állameszme I Elhallgatott az elnök, a szemek felvillantak, Téföi Lajos megint sodorta szürke piszkos bajuszát: csakugyan, mi lesz az állameszmével? Mert ezt már meg kell védeni ? És védték az állameszmét. Mindenki beszélt, össze-vissza. A gyermekek hátul még jobban összekucorod ak. Végre rájuk került a sor. Kérdezték vallatták. Nagy megszeppenve vallottak. Mindenre azt mondták: igen, vagy úgy volt. Aztán elküldték őket. Hazamentek. Otthon mindkettőt várta a pálca és az apjuk. Mert a pap ellen vallottak, ... A pálca csatogott, a gyermekek sírtak. Egy hét múlva jött a tanfelügyelői rendelet. így szólt: „a pap és a tanító békülje- nek ki.“ Az iskolába bevonult a gondnokság. A gyermekek is ott voltak. A pap kijelentette, ÜJ! V)! SÖR nagyraktár! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Nagypiac-téren Haggenmacher-féle Sörnagyraktárt létesítettem, hol mindenféle üveges és hordós Söröket tartok raktáron. A nagyérdemű közönség rendelményeit kérve, vagyok tisztelettel IFJ. MATOLCSY SÁNDOR. ÜJ! ÜJ! SÖR nagyraktár!
