Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 14. szám nős jelentőséget kell tulajdonitanunk, annyifelé széttagolt társadalmunk óhajtandó konsolidációja fénypontjából. Legyen hát ez ünnep emléke mélyen szivünkbe vésve. Merítsük abból azt, amit a mai korban oly sokszor sajnosán nélkülözünk: Hitet, reménységet és szeretetet Isten és embertársaink iránt, így lesz a mai ünnep lelkűnknek is feltámadása ! Rónai István. A pénzügyigazgaiósag áthelyezésének kérdése és a Pénzügyigazgatás. Hogy a testvérváros céljai elérése tekintetében nem válogatós, azt már tudjuk. Hogy sajtója nap-nap mellett kisebbíti, ócsárolja Nagykárolyt, elferdítve a való tényt és világvárossá teszi meg Szatmárt, azt már szinte természetesnek találjuk. Saját igazának elhitetése céljá- céljából csür-csavar, ferdít. Legyen gusztusa szerint. De, hogy a pénzügyminiszter kebelében szerkesztett, a pénzügyi hatóságok szakközlönyeként megjelenő lapban oly tendenciózus közlemény jelenhessen meg, ezt a hivatalos komolysággal, tárgyilagos elfogulatlansággal összeegyeztethetőnek nem tartjuk. A pénzügyigazgatás, mely dr. Exner Kornél pénzügyminiszteri osztálytanácsos szerkesztésében jelenik meg, eddig csak a száraz tényeket regisztrálta és csak komoly szakkérdéssel foglalkozott, amint egy szakközlönyhöz illik. A műit hó 15-én megjelent számában egész röviden leközölte, hogy a nagykárolyi pénzügyigazgatóságot Szatmárra helyezik. Ez a hir is feltűnő volt, mert eddig csak a befejezett tényeket közölte, pedig hányszor várták a tisztviselők, tényöket érdeklő fontos hírről élőié adjon valamit tudtul pl. családi pótlékról, nyugdíjtörvény revíziójáról stb. Folyó hó elsején megjelent számában azonban túllépi a hivatalos discretiót s bizonyára szatmári információk alapján következőket közli: „A Szatmármegyére kiterjedő hatáskörrel Nagykárolyban működő pénzügyigazgatóságnak — miként már jeleztük — régi székhelyére Szatmárnémetibe való íthelyezése iránt Lukács László pénzügyminiszter a tárgyalásokat folyamatba tette. A szatmáriak régi óhaja teljesülne ezzel. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez az áthelyezés kizárólag a pénzügyigazgatás érdekében történnék. Szaímár-Németi város hatalmas fejlődése ugyanis majdnem állandóan több pénz- ügyigazgatási tisztviselőnek jelenlétét teszi szükségessé, ami a pénzügyigazgatóságra nézve nagy idő és pénzveszteséggel jár. Azonkívül Szatmár-Németi Szatmárvármegyének majdnem kellős-közepében,; vasúti gócpontban fekszik s igy onnan a vármegyének minden része köny- nyen elérhető, holott a vármegye egyik csücskében fekvő Nagykárolyból az ismét csak nagy idő és pénzveszteséggel jár. Egészségügyi szempontból is igen előnyös volna a tisztviselőkre nézve a változás, mert inig Nagykárolyban régi, dohos levegőjű épületben mindenféle betegség veszedelmének kitéve voltak kénytelenek doldozni, addig Szatmárnémetiben uj, a modern igényeknek teljesen megfelelő palota fog rendelkezésükre állani. Hozzá a palotát nem az állam, hanem a város építtetné s az államnak a hivatali helyiségeket díjtalanul engedné át. Megállapodás történt a várossal arra nézve, hogy a tisztviselők olcsó és egészséges lakáso at kapnának. Az áthelyezés időpontja természetesen ezidő szerint még meg sem határozható. Feltételezzük, hogy a Pénzügyigazgatás a a fenti közleményt hivatalos adatok alapján tette közzé, mert nem jelzi, hogy valamelyik szatmári lap tádósitása alapján tette volna. Köszönjük, hogy tudomásunkra hozta, legalább védekezhetünk s kellő értékére szállíthatjuk le a hivatalos adatokat. Különösen köszönjük azt, hogy az áthelyezés időpontját még meg nem határozhatónak mondta. v Először is, mint komoly szaklapnak, tudnia kell, hogy a Szatmármegyére hatáskörrel működő pénzügyigazgatóság székhelye mindig Nagykároly volt, mert Szatmár-Németiben a Szatmár-, Szilágy-, Ugocsa-, Bereg- és Mára- maros-vármegyékre kiterjedő pénzügyigazgatóság székelt, a melynek hatásköre a közvetett adókra terjedt ki. Ezen igazgatóság az 1889. évi XXV11I. t.-c, alapján feloszlott és Nagykárolyban, mint vármegyei székhelyen szerveztetek az uj pénzügyigazgatóság a régi adófelügyelőség helyébe. Wekerle Sándor pénzügyminiszter annak idején a törvény szellemé- mében járt el, midőn a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyban, a megye székhelyén szervezte. Lukács László is előbbi tiz éves minisztersége alatt, a Pénzügyigazgatás pedig 22 évi fennállásának ideje alatt eddig nem találta változ- tatandónak a pénzügyigazgatóság székhelyét s hogy az áthelyezés iránti tárgyalásokat most sem a minisztérium kezdte meg, azt tudjuk. Ez a körülmény nagyon leszállítja a legkomolyabbnak látszó ama érvet is, hogy az áthelyezés kizárólag a pénzügyi közigazgatás érdekében történik. Ilyen indokolással sok hatóság áthelyezését lehetne kezdeményezni. Nézzük csak ezt a komoly érvet. A sokat emlegetett központiságu Szatmar.iak időben kifejezve személyvonaton egy óra, gyorsvonaton 3A óra, pénzben 80 fii., illetve 1 K a vasuti- dij, ha Szatmár-felé kell utazni vagy innen másik két irányban, mig Károly-felől három irányban ugyanazon időpontban, illetve kedvezőbben lehet menni, vagyis könnyebben elérhető, mint Szatmárról. Igen túlzott, sőt mondhatni a tényekkel ellenkező a többi érv. Igaz, hogy a mai pénz- ügyígazgatóság nem felel meg a modern igényeknek. De azt hisszük, hogy ilyen nem modern igazgatósági épület több is van az országban, de nincs több olyan nagylelkű vetélytárs város, hogy épitne a kincstár helyett. Mikor a nagykárolyi pénzügyigazgatóság épült, akkor még a p. ü. minisztériumnak sem volt olyan modern palotája. De ha nem is egészen modern a p. ü. igazg. épület, dohos levegőjűnek nem mondható, mert dohosság csak sötét helyen van, már pedig világosság tekintetében kifogásolni valót még szatmári rosszakarattal sem lehet találni. — A mai p. ü. igazgatósági épület 1890-ben épült Vörös miniszteri tanácsos által elfogadott terv szerint, még pedig két vármegye igazgatóságának, hogy nem egy vármegye igazgatóságának is kicsiny, ez részben a vármegyei számvevőség államosításának következménye. Az egészségügyi szempont igazolására jó lenne a megbetegedések és halálozások statisztikájával szolgálni, mert az többet bizonyítana a szatmári forrásra való közleménynél. hogy tévedett. A tanító megbocsátott. Kezet fogtak. Szünpercen megkérdezte Krécuj Simon Dáncsuj Pistától: — Hát akkor mért vertek meg otthon? Dáncsuj Pista nagy fölénnyel, mint az ötödikes szokta negyedikesnek, válaszolt : — Hát, tudod, az állameszméért! (Andrika mulasztott.) Andrikának az igazi neve András volt. Olyan kicsi, fekete, ártatlan gyermek volt, hogy senkise szóíitotta a komoly András néven, jobban illett hozzá az Andrika. Az apja is igy hívta. Lehet, hogy az anyja nem hivta volna igy, de azt ő nem ismerte sohasem. Úgy született kórral, betegséggel. És mégis megérte, hogy elkerült az iskolába. Vágyott utána, mig bele nem került, amikor belekerült, akkor meg szeretett volna kikerülni belőle. Örökösen szidta, korholta Andrikát a ta- nitónéni. Mert Andrika minden óra közepén felállott s azt mondta : „Tessék engem kiengedni !“ És amikor ment kifelé, rászorította a két kicsi kezét oda, hol a lajbi végződik s kezdődik a szőteményes kis fekete nadrág. Sokáig ült künn és amikor bejött nagyon sáppadt volt, vagy nagyon piros. Andrika zavarta a tanítást. A tanitónéni felbosszankodott egyszer nagyon... nagyon... és előkerült a pálca. Andrika másnap nem jött iskolába, harmadnap se. Negyednap feljött És nem mondta: tessék kiengedni. A tanitónéni elgondolta: nini használt Andrikának a pálca. Hanem következő nap ismét nem jött és ismét nem, és ismét nem . . . És senkisem jött, hogy jelentette volna tanitónéninek, hogy Andrika beteg. Pedig ezt mondja a törvény. A tanitónéni megharagudott. Kiirta Andrikát igazolatlan mulasztásért. És elküldte a naplót az elöljárósághoz. A mikor a szolga visszajött, súgva mondta: azt hallottam, meghalt Andrika. Nemsokára megkondultak a harangok . . . Harmadnap temették . . . Negyednap pedig az Andrika apjánál megjelent a kisbiró és a bakter. — Fizessen kend az Andrika mulasztásáért 2 forintot. Az öreg számolt épen, az asztalon hevert egy kis pénzcsomó. Kivett belőle két forintot. Oda adta. És amikor a számadásainak a végére ért, elővette a naplót, amely a kiadásait, bevételeit jegyezte, rányitott a k i epetáján és irta szépen sorba: Koporsóért ... 5 forint. Szemfödő ... 3 forint. Andrika mulasztása 2 forint. És itt egy kissé megállott, a fejét feltámasztotta a bal kezével, mintha valamin gondolkoznék . . . (Vörös ingesek.) Berta Pistának az apját is Berta Pistának hívták. A városba járt be, a gyárban dolgozott és hazajött minden második nap. Szombaton későbbre jött, mint máskor. Nem azért, mert korcsmázott a heti béréből, a Berta Pista apja sohasem járt korcsmába, de ilyenkor mindig valami gyűlésről jött és lelkesedett, hadonászott, félrebeszélt, mintha rég lett volna. Egy ilyen szombat után vasárnap reggel is bement a városba és amikor hazajött, csomagot hozott. A csomagban két ing volt, épen olyan vörös, mint a tulipán. Az egyiket felvette ÚRI DIVAT CIKKEK: Kalapok..................... ..... 2.— K félj. In gek......................................2.20 K félj. Nyakkendők elegáns kivitel . —.40 K félj. Harisnyák . .............................—.24 K félj. Zs ebkendők..........................—.20 K félj. Na drágtartók.....................—.50 K félj. Am erikai férficipők .. .... 12.— K félj. Sétapálcák . . . . . . —.30 K félj. BLAU KÁROLYNÁL NAGYKÁROLY, KERESKEDELMI BANK PALOTA, HOL A tavaszi újdonságok már megérkeztek, Olcsó árak. KÖTSZER-CIKKEK: Haskötők . . . . ... . 2.— K kezdve Cipőszoritó.........................3.— K kezdve Sérvkötők.........................2.— K kezdve Ir-igator felszerelés . . . 2.— K kezdve Húsvéti illatszerek . . . —.30 K kezdve Szappanok .... . .—.10 K kezdve Pouderek.........................—.20 K kezdve Legf inomabb arckenőcs. . 1.—. K kezdve
