Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-30 / 13. szám
13. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. igazgatósági válság személyi vonatkozásai megfelelő megvilágítást nyertek. Az épület elhelyezéséről — mig a miniszteri kiküldött nem érkezik meg — egyelőre nem lehet szó. Tudomásul szolgált továbbá, hogv a belügyminiszter az 1909. és 1910. évre kiutalt államsegély felosztása táigyában hozott városi képviselőtestületi határozatokat, a Preisz Miklós jegyző részére kiutalt összeg kivételével jóváhagyta. Elfogadták az építési szabályrendelet mó- dositását azzal a kikötéssel, hogy az a „Nagykároly és Vidéke“ c. helyi lapban közöltessék. Szives tudomásul szolgált, hogy a vm. törvényhatóság az 1912. évi költségvetéstjóváhagyta, nemkülönben, hogy dr. Falussy Alajos rendőr- alkapitány a jogtudományi államvizsgát letette. Névszerinti szavazással egyhangúlag jóváhagyták a városi tagos birtoknak árverés utján való eladását. A nem egészen 98 kát. hold kiterjedésű s a kismajtényi határban levő birtokot Roóz Samu és Róth Gyula vették meg 72.590 koronáért. 200 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés aránylagos felosztás kötelezettsége mellett Panyola és Tiszakóród árvízkárosultjainak. A legközelebbi rendes közgyűlést, mivel ápr. első vasárnapja a húsvéti ünnepre esik, ápr. 14-én fogják megtartani. Több tárgy nem lévén az elnöklő kir. tanácsos, polgármester a gyűlést berekesztette. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig. Márc. 31. A Dalárda közgyűlése. Márc. 31. Szatmári ügyvédi kamara közgyűlése. Márc. 31. Versenytágyalás Felsőbányán fertőtlenítő ház építése. April. 6. Versenytárgyalás á nkárolyi polgári iskolára. April 8. Protestáns Társaskör mulatsága. April. 10. Versenytárgyalás villanyvilágítás ügyében Nagysomkuton. April. 21. Gaál arckép leleplezés. April. 26. Versenytárgyalás a nagysomkuti jb. épületre. Máj. 5. Önk. Tüzolt. Egyl. estélye. Személyi hírek. Csaba Adorján főispán a hét elején Budapestre utazott a vármegye hiv. ügyeinek elintézésére: innét f. hó 27-én tért vissza. F. hó 28-án d. u. rövid tartózkodásra Szatmárra utazott. Schamschula Rezső ezredes f. hó 29-én reggel varosunkba jött és délutáni vonattal visz- szautazott Szatmárra. Hubaffy Mihály csendőrfőhadnagy, aki tavaszi szemleutját f. hó 21-én megszakította, f. hó 28-án folytatta tovább. Kolesch Géza őrnagy hadmérnök f. hó 26-án érkezett városunkba hivatalos ügyekben s 27-én távozott. Legújabb hír. A pénzügyigaz ga- tóság kérdését illetőleg a polgármester felterjesztésére a pénzügyminiszter megbízásából Márffy Ede min. tanácsos f. hó 23-án azt a levelet intézte a polgár- mesteri hivataihoz, hogy városunk ajánlatát csak akkor veheti érdemleges tárgyalás alá a miniszter, ha az a törvény- hatósági bizottság által jóváhagyást nyer. Uj egyetemi tanár. A király az egyetemi bölcs, fakultás előterjesztésére dr. Suták József piarista főgimn. tanár, egy. magántanárt a mathematika ny. r. tanárává nevezte ki a budapesti egyetemre. Orvosi kinevezés. A főoolgármester városunk fiát, dr. Czukor Istvánt a dunabalparti közkórházhoz segédorvossá nevezte ki. Halálozás. Súlyos csapás érte Darabánt András polg. isk. tanítót. Felesége Friedl Mariska f. hó 25-én elhunyt. Temetései, hó 27-én volt a hozzátartozók és ismerősök impozáns részvéte mellett. Szemle. Schamschula Rezső ezredes, a 12. gyalogezred parancsnoka f. hó 29-én városunkba érkezett az itteni zászlóalj megszemlélésére. Mindent a legnagyobb rendben találva, még aznap délután visszautazott állomáshelyére, Szatmárra. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Katona Lajos nagybányai kir. járásbirósági telekkönyvi betétszerkesztö Írnokot a bírósági Írnokok rendes létszámába való sorozása mellett a mátészalkai kir. járásbírósághoz helyezte át. A róm. kath. hitközség évi rendes közgyűlését f. hó 24-én d. e. tartotta Récsei Ede házfőnök elnöklete alatt a helybeli r. kath. elemi fiúiskolában. Az elnök a megjelentek üdvözlése után jelentést tett a Szentháromság kápolna, a mesterrészi és Rózába temetők kápolnáinak renoválásáról, továbbá a plébánia templom orgona- ügyéről. Utána a hitközség világi elnöke dr. Vetzák Ede terjesztette elő az 1911. évi számadásokat, nemkülönben az 1912. évi költségvetést, amely az előző évekhez képest örvendetes javulást mutat. A közgyűlés tudomásul véve az elnökök jelentését, a pénztárosnak megadta a felmentést. Erre az adókivető bizottság és az egyházi tanács tagjainak megválasztása következett. Elnökül az adókivető bizottságba Luká- csovits Józsefet választották meg. Az indítványok között viharos jeleneteket rögtönzött Schnébli János postafőnök indítványa, amelyet elvetettek. Ezzel a közgyűlés véget ért. Választmányi ülés. Az izr. hitközség f. hó 24-én választmányi gyűlést tartott, amelyen kimondották, hogy a „Nagyzsidóházat“ a legmesszebbmenő kedvező árban bocsátja a város rendelkezésére, ha a pénzügyigazgatóság palotáját ide helyeznék. Uj főkönyvelő. A nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Szegő Ödön cégjegyző-fő- könyvelő távozásával megüresedett állásra Varga Imrét, a Magyar Általános Hitelbank debrekeni fiókjának tisztviselőjét választotta meg főkönyvelővé és levelezővé. A Gaál ünnepségre vonatkozólag autentikus forrásból azt a hirt merítettük, hogy az arcképleleplezés ápr. 21-én fog megtörténni nagy ünnepségek közepette. A programmon a többek között a Dalárda énekkel, Janitzky Irma és Kürthy Károly szavalattal, dr. Falussy Árpád beszéddel fog szerepelni. Részletes tudnivalókat lapunk legközelebbi számában hozunk. Pénztárvizsgálat. Debreczeni István kir. tanácsos f. hó 28-án váratlanul pénztárkat*az igazság szomorú útjára és mikorra teljesen felépült, akkorra már tisztában volt vele, hogy a Tériké nem jön haza többé, hanem ott vár reá, meg mindnyájunra, a szépséges menyországban, az angyalkák között magais angyal. Verőfényes tavasz volt már odakünn, mikor Jánoska elhagyhatta a betegszobát. A virágnyitó, balzsamos levegőn csudagyorsan jött helyre s pár hét mulöa már járt-kelt a virágillatos kertben, meg az eperfás udvaron, mint azelőtt, csakhogy most többnyire magányosan bódorgott szegényke. Nem volt mellette az az örökcsicsergő kis jószág, akt versenyt dalolt az énekes madarakkal és hangos jókedvével majd fölverte az egész házat. Vájjon mit gondolt, mit érzett az a kis vak fiú, mikor egyedül botorkált a kerti utakon ? Mi mehetett végbe a leikecskéjében, mikor ott üldögélt némán a kis pádon, a virágzó körtefa alatt? Ki tudná azt megmondani. Hanem a Terikéről nem szólt többé. Csudálkoztunk is rajta és szinte rosszul esett mindnyájunknak ez a hallgatagsága. Hát ilyen hamar elfeledte? Holott a mi szivünk mé§ egyre sajog utána. Pedig neki sokkal többje volt, mint nekünk. Ha olykor aztán fölcsendült köztünk a Tériké neve, a vak gyerek arcán gyönge mosoly libbent föl. Ennyi volt az egész, ami elárulta, hogy mégsem feledte el egészen. Az idő haladtával azonban ami leikőnkben is elhalványodott az édes kis Lány emléke és szentül hittük, hogy a vak öcsikénk is igy van vele. Ez a hit jól is esett és megnyugodtunk benne mindnyájan. Jánoska pedig ezaláTU szépen fejlődött és erősödött. Csak a piros rózsa, amit a betegsége elvitt, nem akart visszaköltözni az arcára. Hókaszinü volt az és örökké borongós. Azelőtt sem volt valami hangos hedvü (hogy is lehetne az egy vak gyerek!), de most mégis hallgatagabb volt mint azelőtt. Szomorú arcocskáját valami ritkán derítette föl egy-egy futó mosoly, az is olyan bágyadt volt, mint a késő őszi napfény. Hanem azért egészséges voll a gyerek és egymagában is úgy el tudott szórakozni, hogy unatkozás, vagy türelmetlenség sohasem látszott rajta. Pedig bizony kevés utja-módja volt az ő szórakozásának; de ez a kevés is elég volt neki a magányosság óráinak kitöltésére. Nagyon szerette a dalt. Amelyik nóta megtetszett neki, azt egy hallásra megtanulta és dudolgatta. Csak dudolgatta. Hangosabban énekelni csak egyszer hallottam, benn a kertben, mikor nyilván azt hitte, hogy nem hallja őt senki. Én kívülről hallgatóztam. Sötét van, nem látok, Gyújtsál kislány világot. Soha még nótával igy a szivembe nem markoltak. A könny is kipottyant a szememből. De nemcsak szerette a Jánoska, hanem ő maga is csinált nótát. No, csak olyan egyhangú, dudolgatni való, nyálfarknyi nótikát, a milyenek egy harmadfél éves vak gyerektől telhettek. Egyet közülök „Légy-nótá“-nak neveztünk el, mert hogy igazán az is volt. Olyan légydongós nótika. Tudniillik, a mi Jánoskánk nyál időben nagy buzgósággal űzte a légyvadászatot. Ez pedig abból állott, hogy az üveges folyosónkon, a kis karosszéke segítségével, fölmászott a folyosó párkányára és az üvegtáblákon fogdosta a legyeket, olyan ügyességgel, a milyenre látó ember is alig képes. A vakok finom hallása és tapintása pótolta nála a látás hiányát. Kitanult vén légynek kellett annak lenni, amelyik az ö kis kezének a kalodáját el tudta kerülni. Amint a légy meg volt fogva, markát a füléhez szorította. Tetszett neki nagyon, a hogy a fogoly-légy izeg-mozog, csiklandozza a tenyerét és keservesen zümmögve sir-ri odabenn. Egyideig hallgatta, aztán visszaduruzsolt, zümmögött neki és eldudolta az ő monoton nótácskáját: ?,Nagy légy lába nagy légynek“, „Kis légy lába kis légynek“, aszerint, hogy nagy vagy kis légy zugott-e odabenn. Ezt elmondta tizszer-tizenötször, aztán hirtelen kinyitotta a markát. A légy nagyot zizzenve repült tova. A vak gyerek arcán pedig meglibbent az ő szelíd mosolya : — Látod, hogy nem bántot-talak ! Ha mi, többi gyerekek, otthon voltunk, akkor persze, hogy nem kellett a Jánoskának eféle légyvadászatot és egyebeket kieszelnie a maga mulattatására, gondoskodtunk mi arról eléggé. És jöttek segédcsapatok is a szomszéd pajtásokból. Alkonyat felé kivonultunk az utcára az ház elébe, ahol aztán volt dolga a bodzafa- tilinkónak, cirok-hegedönek, sipnak, dobnak, fatrombitának, amikkel néhanapján olyan pokoli hangversenzt csaptunK, hogy belefájult a szegény Jánoska feje. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Eiv. jó munka, szolid és pontos kiszolgálás i az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja. kizárólag
