Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
1 2-ik oldal._______________________________ tételek mellett a nagykárolyi cukorgyár részére. Most újból járkálnak szatmáriak uj aláírási ivekkel Nagykárolyban, tudván azt, hogy a régi aláírási iv a létrejött megállapodás szerint — rossz. Senki se legyen Nagykárolyban, és ide gravitáló vidéken a ki a szatmári cukorgyár részére egy holdat is aláír. Nem szabad erősítenünk Szatmári abban a törekvésében, hogy bennünket, szegény nagykárolyiakat tönkretehessen. Néhány szó a pénzügyigazgatóság elhelyezésének kérdéséhez. A napokban a „Szatmármegyei Közlöny“ rendkívüli kiadásában azt a feltünéstkeltő hirt röpítette világgá, hogy a helybeli pénzügyigazgatósághoz a pénzügyminisztertől leirat érkezett, miszerint a pénzügyigazgatóság május hó 1-ével Szatmárra költözik. — Utána jártunk a dolognak s a hir ebben a formájában nem felei meg a valóságnak. A pénzügyigazg dósághoz tényleg érkezett egy leirat, de ez csak infor- mátiv jellegű. A pénzügyminiszter ugyanis kérdést intézett: lehetséges volna-e május 1-ére Szatmáron megfelelő helyiséget biztosítani a pénzügyigazgatóság számára s itt egy másik helyiséget a számvevőség számára. Ezzel a hírrel kapcsolatban a nevezett lap megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter már 1910-ben felszólította a várost a bajok orvoslására. Autentikus forrásból vett értesülésünk szerinte ez sem felel meg a valóságnak. A pénzügyminiszter sohasem közölte városunkkal, milyen kifogásai vannak. A válsággal kapcsolatos kérdésekről a polgármester minden esetben csak magánúton értesült s ennek dacára eddig három memorandumot küldött fel a minisztériumba, amelyre eddig egy szó válasz sem érkezett s igy a városnak módjában sem állott, hogy a bajokat orvosolja, mert nem ismerte a miniszter intencióit. A történeti 'hűségnek megfelelően a három memorandum a következőket tartalmazta : izgalom. A kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki ; Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg, az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart. Hirtelen felpattant az ajtó. Egy vad kozák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett. Az arca vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztüldöfi gyermekemet. A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tüzes karikákat gurítottak volna. A kis gróf elhallgatott. Parányi kezével hadonázni kezdett. A kozák körülnézett Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdulatlanul állott a szoba közepén. A félelem odaszögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyot csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrülten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang torNAGYKÁRÓLY ÉS ÉRMELLÉK ________ Az első memorandumban a jelenlegi pénzügyigazgatóság telkét és a rajta levő épületet a város teljesen átengedni volt hajlandó a kincstárnak, hogy ezután ezen a telken építtethesse fel a neki megfelelő pénzügyi palotát. Erre a memorandumra semmi észrevétel nem érkezett le, Időközben történt, hogy a számvevőség felülvizsgálása alkalmából a helyiségeket nem találták megfelelőnek azon egyszerű okból, mert a jelenlegi épületben kétfelé van osztva a számvevőség, ami az ellenőrzést nagy mértékben megnehezíti. Ilyen irányú felterjesztés is ment a miniszterhez s akkor a város arra kérte a minisztert, küldjön ki egy szakértőt. Ez a szakértő Majthényi p. ü. titkár el is jött: tárgyalt is a várossal, amely akkor egy tervet dolgoztatott ki. Hogy azonban az építkezésből anyagi kár ne háromoljon a városra, a bérletösszeget cca 40.000 koronára kellett volna kontemplálni ; a váios ekkor egy második memorandumot terjesztett fel, amelyban a jelenlegi épület átalakítását és a még szükséges uj épület felépítését vállalja. Ezért a kincstár fizetné az eddigi bérösszeget, az uj épületért pedig az amortizációs kölcsön .5 %-át, ami a bérösszeggel együtt alig tett volna ki 6—7000 koronát. — Ez a memorandum is az előbbi sorsára jutott. Szatmárnak újabb mozgolódására terjesztette fel a város a harmadik memorandumot, amely szerint teljesen ingyen végzi el az átalakítást és kibővítést. Mint az előbbi két memorandumra, úgy erre sem érkezett semmiféle észrevétel. Érthető feltűnést keltett tehát az első hir, amely pozitív formában adta tudtui a pénzügyigazgatóság áthelyezését. A város vezető elemei erre több bizalmas értekezletet tartottak s a legutóbbi, f. hó 12-én tartott ily értekezleten egyhangúlag felhatalmazták a ’ polgármestert, hogy a pénzügyminiszter kérésének mindenben eleget tegyen : az épületet felépitteti és dijiala- nul átengedi. Petronius. kába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemül s úgy meglóbálta a levegőben, hogy azt hitte, menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha .vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a szemében. De nem hallotta azt a tompa koppanást, amely anyai lelkét megtébolyitotta volna. Fölemelte lecsukott szempilláját. Irtózattal nézett a kozákra, de a másik pillanatban már kivilágította lelkét az öröm. Úgy tűnt fel előtte a kozák, mint egy szörnyeteg, akiről hirtelen lehull a rémitő álarc és egy deli lovag áll a helyén. A kozák gyöngéden az asztalra fektette a gyermeket és megáldotta. Nagy csontos kezével keresztet vetett a homlokára, szelíden megsimogatta, majd magára is keresztet vetett. Aztán fölemelte, visszaadta a grófnénak és zsebébe nyúlt. Előkotorászta az erszényét és hat kopeket olvasott le az asztalra. E pillanatban a pontosan járó órák egyszerre mind ütni kezdtek. Az egyik öblös, búgó hangon, a másik mélyen, mint a havasi kürt, a harmadik vékonyan és ezüstüs csilingeléssel, a negyedik komoran és tompán, mint a távoli ágyúd örgés. 11. szám. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8. án a vármegyei székház nagytermében Csaba Adorján főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. A főispáni megnyitó után Ilosvay Aladár alispán jelentését Péchy István dr. főjegyző olvasta fel. Az alispán jelentésében ismerteti a tavaszi árvizveszedelnret és védekezési intézkedéseket, melyek a Szamos és Tisza folyók hirtelen áradása miatt voltak szükségesek. Az 5 napig tartó árvíz úgy a védtölté- sekben, mint egyéb vagyonban is kárt okozott, a védtöltésben Panyolánál történt rongálásokat az érdekeltség 1000—1300 korona költséggel március 10-ig helyreállítja, a tiszacsécsei zsilip ideiglenes helyreállítási költsége s annak végleges helyreállítása az érdekeltségnek 17—18.000 korona kárt okoz. A közvagyont ért ezen pusztításokon kívül a községek lakosai nagy Károkat szenvedtek, melyeknek értéke a járási főszolgabírótól beérkezett kimutatások szerint: Panyola községnél 458.223 K, Tiszakóród községnél 28654 K, Keérsemjén 21.530 K, Fehérgyarmat 7.923 K, Nagyar községnél 2200 K, Nábrád 30 K. Összesen 518.560 koronára becsülték. A pillanatnyi szükség enyhítésére az alispán rendelkezése folytán a járási főszolgabíró Panyola községben 424 drb kenyeret (2265'65 klgr. súlyban) továbbá 600 klgr. szalonnát szállíttatott, ennek részbeni fedezésére szolgál azon 1000 korona államsegély, melyet a belügyminiszter a vm. főispán utján engedélyezett. A vármegyei alispán — midőn már a kár nagysága körülbelül tudható volt, a belügyminiszterhez úgy tovább államsegély engedélyezése, mint országos segélygyüjtés elrendelése végett jelentést küldött, egyidejűleg a vármegye területén a segélygyüjtést a járási főszolgabírók és polgármesterek figyelmébe ajánlotta, 2000 koronát a járási főszolgabírónak a Tisza-Sza- mosközi érdekeltség pénzalapjából utalványozott. Március 4-én érkezett le a belügyminiszA kozák az első ütésre ijedten kapta fel a fejét és kereste az órát. Mikor aztán minde- nik kongani kezdett és egy órát se látott, a babonás orosz elrémült és felkapva puskáját, hanyathomlok rohant ki a csodálatos szobából. — Kisértet van abban az ágyban — gondolta és eszeveszetten futott a maga szotnyá- jához. A grófné ajkához kapta gyermekét s miközben a csókjai záporként csattogtak gömbölyű kis arcán, a lelke kacagott a boldogságtól. És úgy nevetett, hogy a könnyek is végig csorogtak az arcán. Majd az asztalhoz ment és érdeklődve nézegette a hat kopeket. Hány százezer kézen mehettek keresztül. Meg egy penészes is volt közöttük. Gondosan elzárta azt a hat kopeket. A kozák áldása megfogant. A kis Géza gróf gyönyörűen fejlődött. Már gyermekkorában virtuóz volt a zongorán. Édesanyja gyakran emlegette a hat kopeket és a kis gróf kíváncsian nézegette a penészes pézdarabokat. Tizenhat éves korában súlyos csapás érte. Vadászaton golyó roncsolta szét a jobk kezét s azt tőből le kellett vágni. Ettől fogva más öltöztette. Egyszer észrevette a tükörből, hogy az Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi, női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cip&szek termelő csoportja.