Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-16 / 11. szám
III. évfolyam. Nagykároly, 1912. március 16. 11. szám. Nagykároly és Érmellék Politikai és társadalmi hetilap. - • A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. j#sNyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. I DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. PB“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, -fp® A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre. .......................................8 korona. Fé l évre . \...................., . . 4 korona. Negyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. A szatmári cukorgyárról. Nem régen bejárták városunkat és környékét a szatmári alakítandó cukorgyár megbízottai azért, hogy a város és környék földbirtokosait felhívják ,,saját érdekükben“ azon kötelezettség elvállalására, hogy bizonyos hold földeket fognak éveken át cukorrépával bevetni és a cukorrépát az alakítandó szatmári cukorgyár részére szállítani. Annak idején nem volt szó még a Nagykárolyban megalakítandó cukorgyárról és igy igen sokan a nagykárolyi és környékbeli földbirtokosok közül kötelezték magukat a cukorrépa termelésére. t A Nagykároly és környékbeli föld- birtokosok, valamint a gróf Károlyi-család uradalmai által aláirt holdakkal sikerült a szükséges 5000 hold területet összehozni. A nagykárolyi és környékbeli föld- birtokosok, valamint a gróf Károlyi uradalmak nélkül, — a mint az aláírásokból kétséget kizárólag megállapítható — a szükséges 5000 ho’dat összehozni nem lehetett volna. A mint utólag megállapíthatjuk, nagy hiba volt a nagykárolyiak és a grófi uradalmak részéről az, hogy a szatmári cukorgyár részére egy holdat is aláírtak, mert ezzel a nagykárolyi cukorgyár megalakítását nehezítették meg. Eltekintve attól a szatmári alakítandó cukorgyár a cukorrépát olcsóbban veszi át a cukorgyár helyén, mint más cukorgyár a feladási állomás helyén és igy a földbirtokosok a szerződéses kötelezettség betartása eseten nagy károsodásnak teszik ki magúkat. Nagykároly város érdekében kötelességük, hogy ne támogassák a szatmári álakitandó gyárat, mert akkor megnehezítik, esetleg lehetetlenné teszik egy Nagykárolyban alakítandó cukorgyár létesithetését. Oda kell törekednünk, hogy sem Nagykárolyban, sem az ide gravitáló vidéken senki se termeljen a szatmári cukorgyár részére répát. És erre meg is van a mód, az aláirt szerződésben az áll, hogy az esetben, ha a cukorgyár 1912. év végéig fel nem épül, úgy a kötelezettség megszűnik. A cukorgyárban az érdekeltek azt hangoztatják, hogy a szatmári cukorgyár sorsa biztosítva van. Hát mi jól értesült forrásból tudjuk, hogy az ilyen alakjában nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy a Kereskedelmi bank kötelezettséget vállalt arra, hogy az esetben, ha 2 éven át az aláíró földbirtokosok a cukorgyár céljaira elegendő cukorrépát fognak termelni, úgy a cukorgyárat felépiti. A két év alatt szállítandó cukorrépa felől oly féleképen óhajtanak dispanálni a szatmáriak, hogy az a szerencsi vagy más cukorgyárba szállíttassák. Erre egyik aláíró sem kötelezte magát, csak arra, hogy a szatmári cukorgyár részére szállít. A szállítás tehát megtagadható minden kártérítési kötelezettség nélkül. És ha a nagykárolyiak, a környékbeliek és a gróf Károlyi uradalmak nem hajlandók a szatmáriak ezen szerződésen nem alapuló kívánságait teljesíteni, — úgy a szatmári cukorgyár nem létesülhet, a Kereskedelmi bank azt nem állítja föl, mert elegendő cukorrépa nem fog rendelkezésre állani. Ugyanis a Szatmár melletti földek nem alkalmasak cukorrépa termelésére és ha feltéve, de meg nem engedve, az összes szatmári érdeküek által aláirt holdak tényleg be lesznek is vetve cukorrépával, az nem fog annyi cukorrépát teremni, a mennyi a cukorgyár céljaira feltétlenül megkivántatik és a mennyit a Kereskedelmi bank feltétlenül megkíván. És ha nem tudják megalakítani a szatmári cukorgyárat, megalakítjuk mi a nagykárolyi cukorgyárat, a mely az egész város és vidék fejlődésére áldásosán fog hatni s melyet mi könnyen meg csinálhatunk. Óva intünk mindenkit, akinek Nagykároly város és vidékének sorsa szivén fekszik, ne termeljen cuknrrépát a szatmári cukorgyár részére, majd termelhet sokkal magasabb ár és kedvezőbb fellat kopek. — Kép a szabadságharcból. — — Méltóságos asszony, jön a muszka! Az aranyszőke hajú, fiatal grófné felkönyökölt hófehér karjára s döbbenve nézett a sápadt leányra. — Meneküljünk, mindjárt itt lesznek ! A grófné szelíd, jóságos kék szemében zavar és rémület tükröződött. Még gyenge volt, csak pár napja kelt föl a gyermekágyból. A komorna sürgette, hogy kelljen föl. — De semmi zajt se hallok — szólt csöndesen, amint a lábát kidugta a selyempaplan alól. — Akkor már késő lesz, méltóságos asz- szony. Most még menekülhetünk! — felelt a szepegő komorna. A grófné felkelt, a leány ráadta házi pongyoláját. — Fogass be — parancsolta a grófné. — Itt hagyjuk ezt a sok drágaságot ? — szólt pityergő hangon a komorna. — Első a gyermekem. És a fiatal grófné az anyai szeretet isteni fenségével nézett bölcsőben alvó fiacskájára, a párhetes Gézára, aki kék szalagokkal díszített fehér pólyában nyugodott s piros pufók arcocskájával olyan volt, mint Murillónak egy angyalképe. A komorna kifutott, de csakhamar berohant. — Méltóságos asszonyom, már nem lehet menekülni! Hangja elfúlt, a rémület és izgalom fojtogatta a torkát. — Azok sem emberevő vadak — mondta a grófné. — Már a templom előtt vannak a kozákok. Imádkoznak. — No, ha imádkoznak, ne félj, nem fognak megölni bennünket. — Ki tudja, borzasztó emberek azok. — Tudd meg, hogy aki imádkozik, az nem lehet szörnyeteg. — Mit tegyek! . . . Mit tegyek! — tördelte a kezét a komorna. — Ne óbégass. Nyugalom és hidegvér a veszedelem idején ezerszer többet ér az esztelen jajveszékelésnél. — De nyársba húznak. — Ostoba! Hivd be a cselédséget! Ezek hivás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymásmellé rakatta az ágyra s a teritővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozákfegyverek csörgése. A cselédek kifutottak. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyer- meK tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive hangosan vert, halovány arcát lángpirosra festette az Modernül berendezett ÉTTEREM és SÖRCSARNOK a „Debreceni Első Takarékpénztár“ , , palotájában. Figyelmes, pontos és igen előzékeny kiszo „Piíseni Sörház“ Debreczen, ESS sarkán. lgálás. --------Telefon 958. szám.---------Előre megre Vid ékiek találkozó helye!! Kitüuő magyar és francia konyha. UÜT” Tisztán kezelt italok! , VALÓDI PILSENI SÖR. ndelt társas-ebéd és vacsora mérsékelt áron.
