Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 8. szám. ki az első szabadalom s 1911-ben a megadott szabadalmak száma már meghaladta az egymilliót s ebből egy félmillió a,z utóbbi 18 évre esik. Németországban 1877-ben adták meg az első szabadalmat, 1911-ben pedig már 250.000 szabadalom volt engedélyezve. A magyar szabadalmi hivatal is évenként mintegy 5000 szabadalmat ad ki. Hasonló nagyarányú gyors fejlődés tapasztalható az ipari mintáknál, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyeknél is. És mig 1895-ben a magyar kormány és a tői vényhozás azzal az aggodalommal számolt, hogy a szabadalmi hivatal felállításának költségei nagyon meg fogják terhelni az államkincstárt és ezen aggodalmának magában a törvényben is kifejezést adott, a mennyiben a szabadalmi törvény (1895. évi XXXVII. t.-cz.) 45. §-ában akként intézkedik, hogy „ha a szabadalmi dijakból a szabadalmi hivatal kiadásai nem fedezhetők, a kereskedelemügyi minister az említett dijakat 50%-kal felemelheti“, addig ma, tehát alig 16 év múlva, iparunk minden gyengesége mellett is ott tartunk, hogy szabadalmi hivatalunk 1 millió koronát szállít be be tiszta nyereség gyanánt az állampénztárba. Hasonlóképen haszonnal jár az államra nézve a védjegy- és mintaintézmény is. Ezek az eredmények egy rohamos fejlődés folyamán meglepetésszerűen állottak elő s hatalmasan megduzza-ztották a jogi szabályozást igénylő ügyek statisztikáját és pedig úgy a köz- igazgatási, mint a bírósági hatáskörbe tartozó ügyek számarányát. Természetes, hogy az uj kor ipari forradalma a jogi szabályozást végző közigazgatási és bírósági szervezetet épen rohamosan fejlődött nagyarányú volta miatt a normális mértéken túl is igénybe veszi, a nagyarányú és gyors fejlődés összeütközések nélkül semmiféle téren nem lévén lehetséges. Még ezelőtt két évtizeddel például Magyarországon szabadalombitorlási, védjegytörlési stb. per a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, ma már az ország legelrejtettebb zugaiban székelő járásbíróságaink is kénytelenek ily ügyekkel foglalkozni. Körülbelül ez a helyzet a külföldön is, legfeljebb 1—2 évtizednyi időrendi különbségről lehet szó. És megállapítható, nogy a mig az ipari ügyek ezen nagyarányú fejlődése egymásután hívta életre a különböző iparjogvédelmi egyesületeket, a nemzetközi egyezményeket és e jogterület unifikálására irányuló mozgalmakat, a mig az egyes államok a fejlődött viszonyokkal számolva igyekeztek a jogi szabályozást a fejlődő ipar jogi kívánalmaihoz hozzáidomitani, addig e jogok összeütközésének gyakorlati szabályozására hivatott bíróságok ily irányú szakszerű kiképzésére nem igen fordítottak nagy gondot. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren is történt már az egyes államok részéről számottevő intézkedés. így pl. Olaszországban a bírákat az iparjogi ismeretek elsajátítása végett tanulmányútra küldik. A német kormány Hannoverben és Göttingában birák részére évenként tanfolyamot rendez, a melyben technikai ismereteket szerezhetni.*) Megemlítendő itt a magyar jogászgyü- lés elé terjesztett javaslat is, mely kívánatosnak jelzi külön tanfolyámoK rendszeresítését, a melyen tisztviselőink műszaki, gazdasági, kereskedelmi és ipari ismereteket sajátíthatnának el. Nyilvánvaló, hogy ezek az intézkedések egy általánosan érzett hiányt vannak hivatva pótolni, meglevő bajokon vannak hivatva — úgy ahogy — segíteni. Az ipari ügyekben való bíráskodás, nevezetesen a szabadalmi, védjegy- és mintabitorlási ügyek egy részének szakszerű elbírálása nemcsak technikai ismereteket tételez föl, hanem jogi konstrukciója is annyira különleges, hogy az átlagos jogi ismeretek az\télke- zésnél elegendőknek nem bizonyulnak. Nem lehet csodálkozni tehát ilyen körülmények között, ha az az egyébként is nagyon elfoglalt bíró, a kinek Ítélkezése elé csak esetlegesen kerülnek ilyen ügyek, nem tud behatolni ezen jogterület sajátosságaiba és minden igyekezete és jóakarata dacára is a tudományos szakszerű kritika szempontjából helyt nem álló Ítéleteket hoz. És természetes másrészről az is, hogy az iparjogi ügyek által közelebbről és anyagilag érintett érdekelteknek mindinkább növekvő köre nemcsak aggodalommal látja azt, hogy sokszor *) Érdemes a fölemlitésre az előadási anyag: Iparmütan (gépészet és elektrotechnika) kémia, a geometriából a földméréstan segédeszközei, rendezései és céljai; a természettan köréből az elektrotechnikai erő- processusnak az alapja, drótnélküli távirás; az alkalmazott vegytanból a 'törvényszéki vegyelefnzés'; a vas előállítása és földolgozása; a villamosság alkalmazása; az épitészettanból a szerkesztéstan, az ipari vállalatok berendezése és a vasutak berendezése. létérdekeket képviselő ügye szakértelemmel nem biró és legjobb esetben is csak autodidaktiz- musra utalt birák ítélkezésére van bizva, hanem ennek a kóros állapotnak megszüntetését is mind hangosabban követeli. Iparjogvédelmi törvényeink, nevezetesen szabadalmi, védjegy- és mintatörvényeink, továbbá a tisztességtelen verseny elleni törvény a reform, illetve az utóbbi a megvalósulás stádiumához közeledik, nem lesz érdektelen tehát vizsgálat tárgyává tenni a külön iparjogi bíróságok kérdését, illetve a szakismereteknek a bírósági szervezetben való érvényesülési módját is. Kétségtelen, hogy az ideális állapot az volna, ha az itélőbiró személyében úgy a jogi, mint a szakismeretek összpontosulnának. Éz azonban jelenleg is kivihetlen s még inkább kivihetetlen lesz a jövőben. Az életviszonyoknak a kulturális fejlődéssel együtt járó' kompliká- lódása már az egyes szakmákon belül is any- nyira megnövesztette az illető életpályákon nélkülözhetetlen előismeretek tárházát, hogy ennek megszerzésére tudományos pályákon az élet felét kell rááldoznunk. Áz itt számba veendő két életpálya közül akármelyiket nézzük, az 54. évi átlagot életkor felén vagyis a 26—21. életéven belül sem a jogi, sem a technikai kiképzés nem igen fejezhető be. És hogy az emberi agy befogadó képessége a jövőben sem fog kedvezőbb képet mutatni, e tekintetben elég csak az egyes tudományos ágak specializálódására utalni és az a tény, hogy a jogi szakon belül a magánjogi, büntetőjogi, telekkönyvi, házassági és közigazgatási jognak speciális művelése teljesen önálló életpályák bázisát képezi, hasonlóképen a technikában is a gépészmérnöki, elektrotechnikai, építészi stb. szakok is külön-külön élethivatást képeznek — ez a tény megcáfolhatatlan bizonyíték a mellett, hogy a tudományos előismeretek a bírói Ítélkezéshez megkívánt mértékben még a szorossan együvé tartozó ágakban sem egyesithetők egy személyben, annál kevésbé lehet tehát szó arról, hogy iparjogi ügyekben oly itélőbirákat képezhessünk ki, a kik úgy a jogi, mint a technikai ismereteknek teljes birtokában vannak. Miképpen volna, mégis, olyan -bíróság szervezhető, a mely iparjogi ügyekben közmegelégedésre ítélkezhetnék? A külön bírósági intézmény megvalósítására vonatkozó, fentemlitett Sába, Rómába készteti, hónapokon át folytonosan gondolkodik, töpreng és imádkozik, hogy hivatásával tisztába jöjjön. Végre is enged a benső szózatnak, elbúcsúzik hazájától s az 1592. evben Rómába érkezik, hol spanyol országi püspökének ajánlatára Colonna bíboros unoka- öcscsének lesz házi nevelője. Ez időben Rómában kitör a pestis, Kalazancius fáradhatatlanul jár-kél utcáról-utcára élelmiszerekkel s orvosságokkal megrakott szekerén s mikor a Ti- beris elönti a várost, ott látjuk a daliás termetű papot a mentők között, a mint férfias erejével szembeszáll a veszedelmes habokkal és számosokat megment a halál torkából, 1597. év ősze van. Kalazancius egyszer Rómának egyik terén áthaladva tűnődése közben felpillant és egy elzüllött gyermekcsoportot pillant meg : megdöbben s a mihez eddig hiába keresett segítséget a világi tanítóknál, jezsuitáknál és döméseknél, megadja azt e látvány szemlélete. Ekkor határozza el magát, hogy ő karolja fel az elzüllő gyerrnekcsöcseléket; lelkében szózatot hall : „Tibi derelictus est pauper, orphano tu eris adiutor — a te örökséged a szegény, te leszel az árvának gyámolitója“ s e pillanattól kezdve tisztán tükröződik eléje nehéz, de fenséges hivatása.. . Ugyancsak 1597. év őszén már sok gyermek gyűl egybe, hogy Kalazancius iskolájának áldásaiban részesüljön. Áll még a ház, mely Kai. szt. József’ törekvésének első tanúja volt, megvan még az a két szoba, mely a szent férfiú első növendékeit befogadta. Szűk, ósdi lépcső vezet fel az épület emeletére, a hol megtalálható az első piarista iskola ; a két szoba kicsiny, szélességük nincs több 3 lépésnél és jó, ha hosszúságok kétszerannyi; a falak ala1- csonyak, az ablakok aprók. Az iskolának berendezése a lehető legegyszerűbb, de a szeretet nem riad vissza az akadályoktól, a szeretet csodákat mivel. Kalazancius iskolájának felirata ez volt: „Scholae piae pauperum.“ E cim világosan megmagyarázza magasztos célját : Szegény gyermekeket kíván oktatni a keresztény hitre és tudományig... ingyenesen .... Álljunk meg , itt egy pillanatra s nézzük meg, hogy micsoda nagy erkölcsi átalakító erő, micsoda nagy neveléstörténeti gondolat rejlik az első piarista iskolában ? ... A görög-római társadalom mutathat föl kiváló államférfiakat és kitűnő bölcselőket, jeles hadvezéreket és hírneves művészeket, (életüket s vérüket feláldozó honfiakat és halhatatlan költőket, de nem mutathat föl olyan hősöket, kik lemondva minden földi fényről és dicsőségről, a szegények és árvák gyámolitására szentelték volna minden tehetségüket, teljes egyéniségüket. Mikor Európa népei a müveletlenség áldatlan, szomorú állapotában éltek, szt. Benedek fiai ismertették meg őket a művelődés eszközeivel; mikor az emberiség gondolkodása téves irányba csapott át, szt. Domokos emberei terelték azt vissza az igaz ösvényre tudományuk és ékesszólásuk erejével és melegével. Az ókori társadalomban is voltak nagy számmal szegények, de nem akadt kegyes szivü szt. Erzsébetjük, akkor is dühöngött nem egyszer a pestis, de sohasem tűntek föl szt. Rökusok. Az ókorban is voltak tanítási rendszerfélék, de ezek csak az előkelő gyermekek kiművelésére szorítkoztak. Szókratész, a legigazságosabb görög bölcselő csak saját görög testvéreit oktatta az igazság ismeretére, a nem görögöket, a barbárokat kizárta bölcseleté köréből. A középkorban is voltak nemesi, kolostori iskolák, de ezek csak a nemesi osztály gyermekei előtt nyíltak meg, — a középkor katárkövétől egy jó századnak kellett elmúlnia, mig a szegény nép elhagyatott gyermekeinek oktatása és nevelése valláskülönbség nélkül — megfogamzott s meggyökerezett a keresztény egyházban . . . Eszembe jut a újszövetségi szentirásból egy megható, kedves jelenet: Egyszer, midőn Jézus tanított, gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rá kezét s imádkozzék érettük. De a tanítványok nem akarták őket Jézushoz engedni. Jézus ekkor ezt mondotta: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, mert ilyeneké az Isten országa!“ Ezután megölelte a gyermekeket, rájuk tette kezét és megáldotta őket . . . Minő Krisztusi gondolat rejlik e bájos ‘történetben ? A gyermeki lélek nagy értékének megbecsülése. A keresztény rendála- pitók közül egyetlen egy se fogta föl oly tisztán a Megváltó isteni szellemének emez óriási jelentőségű tanítását, mint Kalasanzi szt. József, kinek világtörténeti nagysága épen e krisztusi gondolat felismerésében és megvalósításában bontakozik ki a legjellemzőbben és legfönsége- sebben . . . Nem csoda tehát, ha már 1612-ben Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv.- jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az ejsq nagykárolyi ßijHeszek termelő csoportja.
