Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-27 / 30. szám

30. szám.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

Ami az ilyen útépítési programm anyagi oldalát illeti, itt szemügyre kell vennünk a modern városi útépítés harmadik irányelvát: a város mérsékelt pénzügyi viszonyait. Nos, mi e tekintetben nem igen panaszkodhatunk: városunk pénzügyi viszonyai jelenleg nemcsak hogy nem mérsékeltek, hanem már azon a ponton vannak, hogy rövidesen rosszak lesznek. A város jövedelmi forrásai bizony gyengén csprge- dezők, pótadója magas. A megoldás tehát kétféleképen történhetik: radikálisan vagyis az 1 %-os ingatlan forgalmi pótadó e célra való fordítása által. A másik mód összetett: a közúti vámszedési jogból elért jövedelem mellett és a házbérfillér meghonosítása. Ez utóbbi módozat aránylag a legigazságosabb: a város minden megterheltetés nélkül jut ahhoz az ösz- szeghez, amelyet ez idő szerint és rendesen csak tetemes pótadö-emeléssel tudna elérni.

Elmondottuk mondani valónkat: most az illetékes tényezőkön és a közönségen múlik: teljesednek-e reményeink. De ha nem is teljesednének, egyet mégis elértünk, hogy erre a nagyfontosságu kérdésre felhívtuk az érdekeltek figyelmét.

Felhívás.

A legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére f. évi szeptember hó 12—15-ig terjedő időben össze-sereglenek Bécsbe a világ minden részéből a katholikusok. A pápa helyettese, O felsége a király, a főhercegi család, idegen fejedelmek, püspökök és az arisztikraciától kezdve a munkásságig a társadalom minden osztálya egyaránt ott lesz, nagyszámban különösen a monarchia két államából.

Ezen eucharistikusnak kongresszusnak nevezett gyülekezet az Oltáriszentség jegyében fog lefolyni, annak ismertetése és tisztelete fogja tevékenységének jó részét igénybe venni; volta- képen azonban, miként elődei a madridi, montreali (Kanada), kölni, londoni stb. inkább a

— Mi tetszik ?— kérdezte barátságtalanul.

Egy rekedt, kellemetlen hang szólalt meg:

— Gerencsér járásbiró úrhoz van szerencsém ?

Gerencsér majd elájult a pálinkabüztől, a mely az idegen szájából feléje áradt.

. Elfordította a fejét és undorral felelte:

— Igen. Mit akar?

— Az idegen egyszerre örvendezve felkiáltott :

— Hát nem ismersz meg, Jani?

— Mi ? Mit beszél ? — riadt fel Gerencsér.

— Igazad van, nagyon megváltozhattam — mondta valami kellemetlen, cinikus nevetéssel az idegen. — Gyújtsd meg a lámpát és rám fogsz ismerni.

Gerencsér belépett a szobájába, meggyuj- totta a lámpát és megnézte látogatóját. Majd hanyatt vágódott. Bodony állott vele szemben, a megboldogult.

Ő volt az, testestől-Ielkescől. Az ő cinikus nézése meredt rá, az ő különös mosolya vigyorgott felé, csakhogy erősen eltorzulva, megdurvulva. A másvilág, úgy látszik, nagyon rontott a. zseniális emberen. A ruhája rongyos, piszkos volt, az arca tüzkés és szederjes s a hangja rekedt, megcsukló, mint a megrögzött alkoholistáké szokott lenni.

— Hát te élsz ? — hördült fel meglepetve Gerencsér.

A megboldogult durván röhögött:

— En már az ördögnek se kellettem. Átlőttem a mellemet s a golyó szépen kisétált a hátamon. Egy kicsit feküdtem belé, de már kutyabajom.

világ katholikusainak impozáns összejövetele lesz, egyházuk iránti hűségük kifejezése és azon kitűnő szónoklatok és előadások meghallgatására, melyek az egyházat érdeklő politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket is felölelik.

Magyarország méltó részvétele e kongresz- szuson nem csupán kath. szempontból kívánatos, hanem főleg magyar szempontból, hogy a világ katholikusai előtt mint egy külön tekintélyes állam megfelelő képviselettel jelenjünk meg.

Magyarország méltó megjelenését uralkodónk és az uralkodó ház is szivén viseli, ami kifejezésre jutott abban, hogy Izabella főhercegnő személyesen vette kezébe hazánkban a kongresz- szus előkészítését.

Ezen utón nyert megbízás folytán fordulunk az egyházmegye katholikusaihoz azon felhívással, hogy a kongresszuson való részvételükkel annak magasztos célját és Magyarország imponáló szereplését előmozdítani szíveskedjenek.

A résztvenni szándékozók f. évi augusztus 5-ig az Országos Kath. Szövetségnél (Budapest IV. Ferenciek-tere 7.) kell hogy jelentkezzenek bekiildve tagsági dijaikat 10 vagy 6 koronát, aszerint, amint nyomtatásban is megakarják kapni a kongresszuson elhangzott előadásokat, vagy pedig csupán részt kívánnak venni. A Bécsbe való utazásra 33° jo kedvezményt kapnak azok, akik e célra az Orsz. Ka- tholikus Szövetségtől tagsági jegyeik beküldésekor további 1 korona ellenében igazolványt kérnek.

Akik személyesen részt nem vehetnek, de úgyis mint katholikusok úgyis mint magyarok érdeklődnek a kongresszus iránt, legalább adományaikkal legyenek jelen s ezzel mozdítsák elő a kath. ügyet és hazánk részvételét.

Legcélszerűbb a 10 kor. tagsági díjnak a beküldése, melynek ellenében az illető megkapja az összes nyomtatványokat, olvashatja és megismerheti a kongresszuson történteket s az el— És most mit csinálsz?

— Semmit.

Egyszerűen, közömbösen mondta ezt és leült egy székre.

Gerencsér kezdte rosszul érezni magát. Olyan meglepő, váratlan és ostoba volt a helyzet, hogy szinte nem akart hinni benne. Emlékezett rá, hogy ilyen históriát, amikor a halottnak hitt ember visszatér és a legnagyobb kellemetlenségeket okozza az élőknek, már olvasott valahol. Ostoba, ostoba dolog! Szinte dühbe jött, hogy az élet ilyen szolgai módon utánozza az irök kitalálásait. Ráförmedt a barátjára :

— Semmit! Mit jelent az, hogy semmit? Csak nem örököltél egy latifundiumot ?

A megboldogult utálatos vigyorgásra vonta el a száját:

— Hehehe ! Mérges vagy, Jani ?

— Hogyne lennék — pattogott Gerencsér

— amikor olyan szépen megsirattalak s egyszerre csak elémtoppansz makk egészségesen!

— No, no — évelődött a megboldogult

— ez nem vall épen nagy baráti szeretetre.

— Mi ? Hogy nem ? Te hálátlan ! Hát ki csinált belőled hőst, tudóst, zsenit, félistent, itt Fenyődön? Tudod is te, hogy mije vagy ennek a városnak ? Mikor meghaltál, azaz hogy, mikor azt csaltad, hogy meghaltál, baráti szeretetem túlzásában minden „szép, nagy, rendkívüli tulajdonsággal felruháztalak. És ezek a naiv emberek mindent elhittek nekem. És te most ide mersz jönni ? Ledöntöd az önön bálványodat, kijózanítod ezeket a derék, jó embereket

hangzott beszédeket, de bármilyen csekély adományt is köszönettel fogad az Orsz. Kath. Szövetség.

Amennyiben közelebbi felvilágosítás kívántatik azt készségesen nyújtanak alulírottak.

Vécsey Eszter bárónő

Sárköz,

Nemestóthi Szabó Albert; dr.

Nagykároly,

mint az eucharistikus congresszus alelnökei a szatmári egyházmegye részéről.

HÍREK.

TÁJÉKOZTATÓ.

A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van.

A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 10 órától 12-ig,

Bírói kinevezések. A király Kopuzek József sátoraljaújhelyi kir. aljárásbirót, városunk fiát és Ried Gyula szatmári kir. törvényszéki albirót állomáshelyükön történt meghagyás mellett kir. járásbijóvá, illetve kir. törvényszéki bíróvá kinevezte.

Eljegyzés. Kováts Lajos dr. földbirtokos eljegyezte berencei és járdánházi Kováts Géza kir. bányafőmérnök leányát Adriennét.

Előléptetés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Matuska István nagykárolyi gazdasági szaktanítót, a gazdasági népoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül igazgató- szaktanítóvá léptette elő.

Kinevezés. A Fonciére pesti biztositó intézet Szaímár, Máramaros és ugocsamegyei főügynökségének vezető titkárává a nagyváradi főügynökség eddigi titkárát, Amigó Jenőt nevezte ki.

Pénzügyigazgatóság kérdése és Kelemen Samu. Kelemen Samu szatmári képviselő a napokban Tátralomniczon hosszas látogatást tett Lukács László miniszterelnöknél, aki a nyár egy részét családjával együtt Tátralomés tönkreteszei engem, aki hazug és nevetséges szinben tűnik fel egyszerre mindenki előtt.

Gerencsér rekedtté kiabálta magát, úgy elöntötte az indulat és dühösen csapkodta kezével az asztalt. A megboldogult nyugodtan és elégedetten hallgatta, majd különös derűvel mondta:

— Nem értelek! Hisz mind igazat meséltél ! Légy nyugodt, nem vallasz velem szégyent. Úgyis igénybe akarom venni néhány hónapra a vendégszeretetedet.

És kártyalapokkal kibélelt talpú, rongyos cipőjű lábát negédesen vetette át a másikra s a kezét előkelő mozdulattal mélyesztte a lyukas, foltos nadrágja kiszakadt zsebébe.

Gerencsér majd megpukkadt a dühtől. Elfúlt hangon kérdezte:

— Komolyan itt akarsz maradni nálam ?

— De még mennyire! Egy kis csöndes, falusi pihenőre van szükségem. Olvastam a lapokban a járásbirói kinevezésedet s úgy jöttem rá, hogy hol, melyik szélén élsz a világnak ?

Gerencsér most már nem birt a haragjával.

— Az ördögöt maradsz itt 1 — orditotta magánkívül. — Rögtön elhordod magad. Majd egy ilyen idült alkoholista, züllött csavargó lesz az én vendégem ! Alászolgája 1

A megboldogult egész nyugodtan felelte :

— Köszönöm, nem sértődöm meg! Rajtam még a golyó sem fogott, nem hogy egykét üres szó! Ha nem látsz szívesen, majd bekopogok máshova. Hiszen itt Fenyődön, magad mondtad, rajongva csüngenek az emberek az emlékemen. Hiszen csak annyit kell mondanom nekik : „Én vagyok Bodony, a Gerencsér ba-