Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-27 / 30. szám

nicon szokta tölteni. Ugyanakkor meglátogatta Teleszky János pénzügyminisztert is. A „Nap“, amely e hirt világgá röpítette, nem tudta mit kereshet a „Justh-párti“ képviselő a miniszter- elnök és pénzügyminiszternél, mi tudnivéljük, hogy ezek a látogatások a helybeli pénzügy­igazgatóság kérdésével függnek össze. A Szat­máriak aknamunkája tehát újból folyik. Ezt mutatja a máskor e kérdésben hencegő, handa- bandázó sajtójuk néma hallgatása is. Nyíltan, igazságos eszközökkel nem tudják elérni célju­kat, egy város tönkretétele árán kielégíteni inér- hetlen kapzsiságukat, a vakondok alattomos munkájához hasonlóan kísérlik meg tehát meg­teremteni azokat, akik e kérdésben hivatvák. És mi Nagykárolyiak ölhetett kézzel nézzük, mint repül ki a szánkból — a galamb. A Polgári Olvasókör uj elnöke a követ­kező levelet küldte szét a kör tagjaihoz. Re­méljük e felhívásnak meglesz a kellő ered­ménye és a polgárság támogatni fogja újból a legelső és legnagyobb társadalmi és kulturális egyesületét: a Polgári Olvasókört, amely minden­képen reászolgált arra, hogy a város polgársága a legnagyobb odaadással támogassa. Igen tisz­telt Tagtárs Ur! Néhány év óta szomorúan ta­pasztalhatjuk, hogy az évtizedekkel ezelőtt ala­kított és szép múlttal biró Polgári Olvasókör hanyatló irányzatot mutat. A tagok nem érdek­lődnek eléggé ügyei iránt, helyiségeit nem lá­togatják. Ugyannyira, hogy kérdés támad ben­nünk mi lesz a vége, ha igy marad a folytatás és a kérdés nyomán éreznünk kell mindnyá­junknak, hogy ezen az állapoton változtatnunk kell. Más társadalmi intézmények pl. a Kath. Legényegylet, a Protestáns Társaskör, a Keres­kedő Ifjak Köre, örömmel tapasztalhatjuk, hogy virágzásnak indultak, pedig csak úgyszólván egy-egy osztály tartja fenn őket, mig a polgár­ság egyeleme által alakított és fentartásra hiva­tott Polgári Olvasókör hanyatlásnak indult. A polgárság érdeke, egyben a polgárság minden egyes tagjának erkölcsi kötelessége közremű­ködni, hogy ez a fontos társadalmi és kulturá­lis intézmény újból virágzásnak induljon. A Polgári Olvasókörnek jól felszerelt könyvtára, 4-ik oldal. különféle lapokkal ellátott olvasó terme, tágas kártya- és biliárd terme, igen szép kerti helyi­sége, azonkiviil szép és teljesen moderné átala­kítandó vendéglői helyiségében jelenleg kitűnő vendéglőssé van, igy tehát a Polgári Olvasókör felvirágozásának tárgyi feltételei megvannak, csak a nagyközönség, a polgárság támogatása szükséges, hogy ezen intézmény újból felvirá­goztassák, e támogatást kérem az igen tisztelt tagtárs úrtól, remélve, hogy ezt a jelentékeny missióval biró kulturális és társadalmi intéz­ményt kegyesen támogatni fogja. Hazafias üd­vözlettel Dr. Vetzák Ede, a Nagykárolyi Polgári Olvasókör elnöke. Szatmármegyei tanítók nagygyűlése. A Szatmármegyei Általános Tanitóegylet f. évi október hó 4-ik napján Szatmáron nagygyűlést fognak tartani. Nyári táncmulatság. A Nagykárolyi Ön­kéntes Tűzoltó-Egyesület augusztus hó 4-én, a Polgári Olvasókör kerthelyiségében nyári tánc- mulatságot rendez. Belépődíj személyenként 1 K 20 fillér. A nagykárolyi nőegyesület évekkel ez­előtt elhatározta, hogy az általa fentartott Me­linda árvaházat átalakítja és egy nagyobb sza­bású leány internátust létesít. Az előkészítő lé­pések megtétettek, de az anyagi eszközök elég­telensége miatt e terv egyelőre meg nem való­sítható, igy a Melinda árvaház eredeti rendel­eté sének megfelelőleg fog fentartatni. Hirtelen halál. Özv. Pintye Lászlóné nagykárolyi asszony a napokban hirtelen ösz- szeesett és rövid idő múlva meghalt. Holttestére csak este akadtak rá a szomszédok. A szatmármegyei munkapárt köréből. A szatmármegyei nemzeti munkapárt e hó 2-án népes közgyűlést tartott, melyen táviratilag üd­vözölték Tisza István grófot és Lákács László miniszterelnököt. Az üdvözlésekre a következő válaszok érkeztek Domahidy Istvánhoz a szat­mármegyei nemzeti munkapártelnökéhez: Geszt, 1912. jul. 22. Tisztelt Barátom! Fogadd és tol­mácsold kérlek a szatmárvármegyei nemzeti munkapárt tisztelt tagjainak szives megemlé­kezésükért hálás köszönetemet. Szívélyes üdvöz­letem kifejezésével vagyok őszinte hived Tisza NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK_________ István. — Magyar királyi miniszterelnök. Bu­dapest, 1912. évi julius 22. Méltóságos Ur! Szatmárvármegye nemzeti munkapártjának f. évi julius hó 2-án tartott küzgyüléséből küldött jóleső üdvözlésért úgy a magam, mint az egész kormány nevében hálás köszönetét mondok. Lukács. A vármegyei múzeumról Írott cikkünkre a „Szatmármegyei Közlöny“ legutóbbi számá­ban Gorzó Bertalan vm. levéltáros ur tollából egy közlemény jelent meg, — a melyre lapunk távollevő belső munkatársa Crassus távolléte miatt csak legközelebbi számunkban válaszolhat. Felvétel az árvaházba. A nagykárolyi nőegyesület az általa fentartott Melinda árva­házba 1912. julius havában tartott választmányi ülésén Sopronyi Ilonkát és Bojcsuk Irma elemi iskolai tanulókat ingyenes alapítványi helyre felvette. A király adománya egy szatmári őr­mesternek. Répási Gyula szatmári honvédőr­mester feleségének a napokban megszületett a hatodik fiúgyermeke. Amikor az őrmester érte­sült a dologról, rapportra jelentkezett az ezre­desnél, aki előtt kijelentette, hogy hatodik fiú­gyermekének keresztapjául, a legfelsőbb had­urat kívánja megnyerni. Az ezredes belegyezett a dologba és Répási Gyula honvédőrmester megírta levelét. Levelére ma sürgős távirat ér­kezett a szatmári honvédezred parancsnoksá­gának címére. A sürgöny őfelsége kabinetiro­dájából érkezett és az áll benne, hogy: „Őfel­sége magánpénztárából ötszáz koronát adomá­nyozott Répási Gyula őrmezternek, illetve új­szülött hatodik fiának. A Nagykárolyi Első Ifjúsági Műked­velő-Egyesület Nagykárolyban, 1912. évi ju- lus hó 28-ik napján vasárnap, a Polgári Ol­vasókör kerthelyiségében (rossz idő esetén a táncteremben) zongora beszerzése alapja javára jótékonycélu, szigorúan zártkörű táncvigalmat rendez, melynek élén Páll Gáspár igazgató, Réthy Lajos titkár és 100 rendezőbizottsági tag áll. Belépő-dij: Személyjegy 1 K 20 fillér, családjegy (3 személyre) 3 K. Felülfizetések, tekintettel a jótékonycélra, köszönettel fogad­tatnak és helyi lapokban nyilvánosan nyugtáz­39. szám. rátja. Visszajöttem a másvilágról . . . „Tejbe- vajba fognak füröszteni. — Jaj! — kiáltott fel Gerencsér, mint akit szivén szúrtak. — Ne folytasd! Itt ma­radsz nálam, azaz hogy ezt sem. Értsd meg, te sokkal eszményibb alakot öltöttél itt a köz­tudatban, semhogy ilyen külső formában je­lentkezhetnél. Régi barátságunkra kérlek hát, fordulj meg és menj innen. Menj máshova, mesz- szire, tagadd le, hogy élsz. Hozd meg nekem ezt a baráti áldozatot. — Hohó ! — nevetett fel a megboldogult. — De egyszerű ez igy. De hát ki és mi kár­pótol engem azért a nagyszerű, ragyogó életért, amelyet itt a tisztelőim körében élhetnék ? Gerencsér sietve felelte : — Kárpótlás ? Jó, azt is megkapod. — Mennyit ? — kérdezte a megboldo­gult mohón. — Amennyit adhatok. Időnkintmegsegitlek. A megboldogult elgondolKozott : — Legjobban szeretném, ha havi fixumom volna — mondta. — Megbolondultál. A megboldogult elégedetten vigyorgott : — Úgy sem volt még soha fixumom. So­hasem vittem idáig a rendes életmódban. Gerencsér látta, hogy itt csak a legradi­kálisabb eljárás segít. Pénzt nyomott a megbol­dogult bezébe és meghagyta, hogy még az éj folyamán hagyja el Fenyődöt. Ettől kezdve Gerencsér hónapról-hónapra pénzeket küldött egy távoli címre. A posta­kezelő kisasszonya révén az egész város érte­sült róla és ennek nyomán a legkülönösebb dol­gokat beszélték. Hogy van egy szegény, öreg anyja s azt segélyezi. Hogy gyerektartásért elitél­ték s odamegy a pénz. És más eféle. Közben pedig a fenyődi kaszinóban lelep­lezték a néhai zseniális barát arcképét. Geren­csér tartotta az ünnepi szónoklatot. Minden nagyon szépen sikerült, csak Gerencsérrel esett meg egy kis baj: az ünnep végén epeöm- lést kapott. Egyáltalán ez a Gerencsér az utóbbi idő­ben nagyon megváltozott, ingerlékeny, ideges, morózus ember letti A fenyődíek rosszalólag mondották : — Élvezhetetlen ember! Milyen más lehe­tett a barátja! A bizalmasabb emberei még a szemébe is megmondták ezt! Egy napon aztán nagy meglepetés érte a kaszinó rendes alsóspártiját, Gerencsér nem jött el negyediknek. Jaj, csak nem beteg ? Utána szalajtottak. A gazdasszonya fogadta rémült arccal a küldöncöt. De bizony valami baja van a biró urnák. Ma levelet kapott s et­től olyan indulatba jött, hogy összetört, zúzott mindent. Aztán bezárkózott a szobájába és már két órája fel-alá járkál. Kihallatszik a döngő, nehéz lépése. Hm, holmi sötét titok lehet e mögött. Ennek a Gerencsérnek nyomja valami a lelki­ismeretét. A meglepetés aztán még nagyobb lett. A következő héten Gerencsér szabadságoltatta ma­gát és a járásbíróság vezetője a kaszinóban azt is elárult, hogy áthelyeztetését is kérte. Még csak egyszer fordult meg ezután Ge­rencsér a kaszinóban. Az elutazása előtt várat­lanul megjelent és az alsósban jelentkezett ne- negyiknek. Vidáman, jókedvűen játszott, egé­szen úgy. mint valamikor, nagyon régen. Csak egyszer döbbentette meg a pártnereit, ami­kor játék közben egyszerre megállt, mereven nézett a szemközti falra, ahol a néhai zseniá­lis barát arcképe csüngött és elkezdett eszelő­sen kacagni . . . :: Modern és tartós : : :: plissézés és gouvlározés, : Nagykároly, : Széchenyi-utca 34. sz. a rom. kath. fiúiskola mellet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom