Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-06 / 1. szám
1. szám 3-ik oldal. feltűnt a munkapárt harcra kész, elszánt csapatának s elégedetlenkedtek amúgy titokban : de hogy ezt kifejezésre juttassák arra nem jutott idő, lévén az a bizonyos pártfegyelem olyan mumus, amely nem tűr ellenmondást. A lefolyt delegáció azután receptet is nyújtott, hogyan kell alkotmányosan, de rövidesen költségvetést csinálni: indemnitással, ezzel az ócska hadiszerrel: amit azután — minthogy megtörtént dolgokon változtatni nem lehet — kénytelen kelletlen el kell fogadni. No de még egyet! Állítólag a vezérkari főnök csak a hadügyminisztert informálja. Most a delegációval is ezt megtette, sőt expozét is adott magyarul • a vezérkari főnök az ur, a hadügyminiszter az alkotmányos Strohmann. Most! Néhány hónap előtt azonban másként volt. Tempora mutan- túr!!! * Megkezdődött a szini szezon. A színház kellemesen füthető: közönség az nagyon kevés,, de az igény annál több. (?!) A súgó egészen beleéli magát a szerepébe s annyira megfeledkezik magáról, hogy csak az első szavakat súgja halkan — a többiről ezt nem lehetne komolyan állítani. Persze a jó vidékiek ismét megjelennek a láthatáron, akik valószínűleg a zsurral tévesztik össze az előadásokat, mert rendesen későn jönnek s kedélyes csevegés közben meghatóban állapítják meg, hogy ezt, v. amazt a színészt ismerik, A direktor leleményes embernek látszik : az előadásokat fél nyolcra teszi, nyilvánvalóan azért, ha esetleg a látogatók a látottakon elrontják gyomrukat, megkímélje őket a vacsora költségeitől. No de a károlyiakon nem lehet kifogni: azoknak olyan gasztronómiai érzékük van, hogy nem is mennek el a színházba, semhogy vacsorájukról le- irtétfdjáWak. -Ntvmeg Hagy idealisták is ők azt hiszik, hogy a színészeket a művészi' szempoiit j ' ■.1 -■ v .‘ja vonza a pályára, nem a megélhetés. Mily csalódás. legmagasabb havi fizetés 50Q kor. : ezért művészit kívánni csak vidéken lehet. Pártolás helyett szigorú kritika : könyebb és olcsóbb foglalkozás nemde ? M • I -. ■ * Az olasz-t rö : háború pagyb.au, folyik. Az olaszok is győznek, a törökök is. Igaz, hogy ezt kettőjükön kivid senki sem his^i el: mert ha a törökök tényleg annyi győzelmet arattak volna, amennyit hirdetnek, akkor már az olaszok nem lennék Tripoliszban s Törökország hadügyi szempontból jelentős nagyhatalom lenne; ha igaz volna mindenben az .olaszok hivatása: akkor valóra volna a fából vaskarika,, mert a törököket olyan színbe tüntéti fel, amilyennek ők maguk sem látják magukat: pedig e derék nemzet nincs híjával a socinfzmusnak. Ezek a győzelmi hírek csak önámitások, amelyekkel a felek úgy vannak, mint az .emberek : ha már jót kivannak, miért ne kívánjanak nagyot is egyúttal. Az egész vállalkozás egy görögtüzes estélyhez hasonlít, amely szemkápráztató és költséges, de pozitív eredménye nincs. A vége pedig az lesz, ami a japán-orosz háborúnak : a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Hát nem ?! imc"" ~. j"" Színház. Az Északkeleti Szinikerület társulata jan. 1-én kezdte meg városunkban szereplését. Az eddig előadott darabok arról győznek meg bennünket, hogy a körülményekhez képest eredményes szezonban lesz részünk. Különben erről bővebben cikkben számolunk be, itt csak alanyit kívánunk megjegyezni, hogy a direktorban ambíciót látunk, ami talán meg fogja mozgatni’a mi-'közönségünket isi A társulat-tágjai tehetségüknek 1 megfelelően föbbi-kevésbé jól l- v-V. .-.bt;.; . l.' : í ______NAGYKÁROLY ÉS ÉRMEILÉK_______ oldjá k meg szerepüket: művészi szempontból ugyan nem sokkal lehet vádolni őket, c|e tekintve helyzetüket, megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy ha nem is mesterek, de nem is mesteremberek. A zene jó. A terem kellemesen füthető, legfeljebb csak az kifogásolható, hogy túlságosan hosszúak a felvonásközi szünetek. Ezen talán lehetné valami uton-módon segíteni. E helyen még csak arra szorítkozunk, hogy a szereplők óvakodjanak a szertelen túlzásoktól. Ezek egyrészt indokolatlanok, másrészt bosz- szantók és ízléstelenek. A rendezés kifogástalan, a díszítés sokkal jobb és teljes illúziót keltőbb, mint a tavalyi volt. Megnyitó előadásul a „Cigányszerelmet“ hallottuk. Lehár bájos operettje telt házat hozott össze, amely lelkesen tapsolta meg a kiemelkedőbb. szerepeket és jeleneteket. Miklós Dóra Zórika szerepében szimpatikus, ügyes játékot produkált. Hangterjedelme elég nagy, mimikája, deklamálása túlzástól ment. Rokonszenves játékát többször megtapsolták. Komáromy Gizi Körösházi Ilona szerepében a nála már, úgy látszik, teljesen megszokott túlzásokkal teljessé tette Lehár intencióit a magyar föld nem valami nagy dicsőségére. Remek toalettjai, hellyel-közzel, túlságos temperamentuma, ügyes éneke tapsokra ragadta a karzatok mindenkor hálás közönségét. M ^érdemelt sikere volt egyik-másik jelenetében, ahol pótolás nélkül játszva, az egész színház Ír .,edését vívta ki magának. Füzes Lenke Jolá.. szerepében ügyesen mozgott: de úgy látszik, japán hatások alatt. Az első felvonásbeli páros jelenete Kajetánnal bizonyos mozdulataiban kissé ízléstelen volt. Igazi nagy sikere volt Bay Lászlónak Józsi cigány szerepében. Szép, nagy skálájú bariton hangja nagyszerűen érvényesült. A legmagasabb regiszterben is csengőén hangzott éneke, régen a szivemben hordozok. Meghallgat, Anna kisasszony ? . . . Hallgass, szivem, hallgass. A boldogság jön most, figyelj. És engesztelő fátyollal vonja be a múlt minden gyötrelmét, szenvedését, a szerelem ... a szerelem . . . — Anna kisasszony, szivem mélyéből kérem önt valamire . . . valami nagy . , . végtelen nagy kegyre ... Az Ízlésesen díszített kalapok helyeslőleg bólingatnak álványaikon és az aranyozott dísztárgyak ragyognak az elragadtatástól. Szivem, te hallgass, most fog következni. — Bizonyos lehet felőle doktor ur, én mindent megteszek önért, ami hatalmamban van. — Igen, erről meg vagyok győződve. Kegyednek a legjobb szive van a világon, de amit most kérek öntől, az oly nagy, oly sok, oly szép . . . Milyen vak a szerelem! Hát nem tudod, nem érzed, hogy szivem már rég csak érted dobog? Kérned §em kell, csak karodat kitárni felém. Nem érzed, nem tudod ? Oh, hogy ez a Viva is ilyen rosszkor szaladt ide! De ő még mindig a régi, meggondolatlan kis gyermek. Miért most rohant be, miért jjem pár perccel később! Az édes gyermek! Milyen boldogok is leszünk mi hárman együtt! Milyen mindent feledtem boldogság, örök időre egyesülni vele! . . . — Hát vallja be végre, doktor ur, mi az a nagy kegy, mit tőlem kér ? kérdezte végre halkan, elfogultan. Ekkor hozzálépett ő, megfogta mindkét kezét, miközben könyörgöleg nézett a szép, boldog szemekbe : — Adja nekem feleségül Vivát! * . ) > ■' :■ J , ; Eljött a nyár. Eljött julius s vele az iskolai szünidő. Az ifjú tanár megkapta végleges kinevezését a gimnáziumhoz. Virágillatos, madárdalos nyár volt s a város, első szállodáján vidáman lengett egy lobogó. A nap mosolyogva tekintett a földre s egy nagy leány a kicsi testvérkéjét öltöztette menyasszonyruhába. Az esküvő pompás volt. Koszorúslányok s vőfélyek serege kisérte Vivát az oltárhoz. Anna lemondott a koszorúslány tisztségéről. Nevetségesnek találta, hogy ő, ki hat évvel idősebb a menyasszonynál, világos ruhában jelenjen meg az esküvőn. Nevetve mesélte ismerőseinek, az „örömanya“ szerepe illik ho^zá, meg fogják látni, csak jöjjenek el mindnyájan. < Nehéz fekete selyemruhájában csakugyan elragadó jelenség. Sógora, mikor lezárta az üzleti könyveket, arra a fölfedezésre jutott, hogy a mostani jövedelem megengedheti azt a fényűzést, hogy Anna pompás ékszereket viseljen az esküvőn. S igy megtörtént a különös esemény, hogy egy leány asszonyos viseletben vett részt nővére esküvőjén s az emberek bámulva látták, hogy még ez sem rontott Anna nagy szépségén, ez a komor, fekete öltödet csak úgy tűnt fel, mintha a szerelem istenkéi játszanának bujósdit a nehéz selyem ráncai között vagy a Gráciák egyike öltözött volna farsang kedvéért- e sötét köntösbe. Anna azonban nem kacérságból öltözött igy. Azért tette, mert öregnek, anyáskodónak érezte magát, akit a világos, fiatalos öltözet már nem illet. Mint háziasszony is előkelőén, tökéletesen töltötte be szerepét, bár először életében volt alkalma hozzá. Vendégeinek hódolata, elismerése első sorban őt illette, Viváról majdnem megfeledkezve, ki habkönnyű, fehér ruhájában bájos volt, kecses, mint egy szépen felöltöztetett baba. A vőlegénynek kollégája, egv kiváló matematikus, eddig megrögzött agglegény, alig bírta levenni tekintetét a háziasszony gyönyörű alakjáról. S egyúttal pontosan emlékezett az összegre, mit annak idején a boldog vőlegény emlitett neki, mikor a pénztári könytiÄ TNAT mulató Vidéki vendégek Blinden ApPPITiyT AlAQflQüAlz 11 Ad Imii DEBRECEN találkozó helye. este Ulír riUIVl-eiOttüaSOK. a vasúti állomással szemben. Egész éjjel nyitva! Elsőrendű fővárosi művészek felléptével. Ezen szelvény felmutatásával szabad bemenet engedélyeztetik. — Ételekben és italokban árkedvezmény!
