Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
* Á ) 2-ik oldal. fokozódó jogos igényeket. A fejlesztésnek elengedhetetlen kelléke, hogy anyag- termelő telepekről gondoskodjék akár házi kezelésben, akár földbirtokosokkal, gazdákkal való szövetkezés utján. Ennek kétségtelen előnye nemcsak abban nyilvánulna, hogy a helybeli igényeket tudná alaposan kielégíteni, hanem fölös termelésével megkönnyítené a hegyvidéki kirendeltség hasonló célú akcióját, amely — legtöbb esetben — éppen az anyag hiány miatt kerül a leglehetetlenebb helyzetekbe. Mi sem természetesebb, hogy a tanfolyam jelenlegi technikai berendezése ennek következtében csak szerény és redukált igények kielégítésére szoritkoz- hatik. Uj, modern gépek beszerzésével kapcsolatosan a művezető személyzet számát is szaporítani kell: még pedig nemcsak a meglevő iparágakban, hanem uj iparágak létesítésével párhuzamosan. Az ilyformán felemelt és kiegészített személyzet ismét nagy könnyebbséget jelentene a sikeres hegyvidéki kirendeltségi akció szempontjából, amennyiben szükség esetén rövidebb, esetleg talán huzamosabb időre is szakképzett munkaerőt tudna rendelkezésre bocsátani. Ezt a két, — a hegyvidéki kirendeltség actiója szempontjából is fontos — követelményt az állami subvencio egyetemes, vagy legalább is fokozatos felemelésével lehetne sikeresen megoldani. Bízunk a vezető körök méltánylásában s meg vagyunk rólla győződve, hogy helyes és jogos intencióink alapos és beható mérlegelése után nem fognak elzárkózni a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatástól. A kormányhatóság eme helyesen értelmezett áldozatkészsége azonban kimerül ily irányú követelmények jóindulatú honorálásában. Ezzel csak félmun- hát érhetünk el, mert a sikeres fejlesztési propaganda szempontjából nem elégséges NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. egyedül a munkaszemélyzet létszámának szaporítása s a technikai berendezések javítása és tökéletesítése. Eme kétségtelenül fontos, de csak első lépés után meg kell tennünk a második lépést is s ez első sorban a jelenlegi épülethelyiség megnagyobbitásával, uj épülethelyiségek emelésével áll szoros kapcsolatban. A jelenlegi munkaterem már most is szűk és elégtelen. Nem is szólva a feldolgozott anyag elraktározásáról, amelyeknek keresztülvitele eddig legnagyobb leleményességnél és ötletszerűséggel sikerült csak. A teendő e téren tehát az, hogy egy nagyszabású munkateremről kell rövidesen gondoskodni és egy anyag és áruraktárt létesíteni. És itt már erősen szociális jellegű városi szempontok jönnek figyelembe. A kifejlesztett háziipari tanfolyam nemcsak városunk szegény rétegeinek nyújt állandó és biztos megélhetést, hanem bizonyos ágazatában amint ezt alább kifejtjük, a középosztálynak is. Eltekintve attól, hogy ilyen irányú sociális munkálkodást a város vezető köreinek1 minden tekintetben honorálnia kell, nagy anyagi előnyt is biztost városunk számára, amennyiben jelentős kereskedelmi és ipari gócpontot teremt a városban. Hogy ez a gócpont az ipari termékek lehető legjobb értékesítésében és eredményes exportjában milyen szerepet fog játszani, nagy mértékben függ attól, hogy a város nagylelkű áldozatkészségével magára válalja-e a fejlesztésből a reáeső emlitett kötelezettségeket. Szerény véleményünk szerint ennyi volna a jelenlegi keretek fejlesztését illetőleg. Ámde bevezető sorainkban rámutatunk arra, hogy a fejlesztésnek itt nem szabad megálla,nia, hanem ujab,b keretek felállítását is tervbe kell vennie s ezekközül egyik-másikat rövidesen megvalósítania. Ilyen uj keret volna a bolgár kertészet meghonosítása. Sajnos városunk 21. szám. területe éppen a vízhiány miatt nélkülözi azokat az elengedhetetlen feltételeket, amelyek mellett a ily irányú actio produktiv jelleget ölthetne. Éppen ezért folytatni kellene a népiskolának ily irányú vidéki actióját. A gazdasági népiskola Börvelyben kísérletezett, de mivel a megfelelő területeket nem tudta biztosítani, egyenlőre fel kellett hagynia az actió folytatásával. E tekintetben azt hisszük a kismajtényi határban, amely elég közel fekszik városunkhoz, lehetne kísérleteket tenni. Már most figyelembe véve azt a körülményt, hogy nemcsak a gazdasági népiskola, hanem a fejlesztés alatt álló polgári iskola is bizonyos tekintetben gazdasági jellegűvé lesz, nagyon ajánlatos volna s hatásaiban kiszámíthatatlan egy minta parasztgazdaság felállítása a gazd. népiskolával kapcsolatban. Hogy mit jelent egy ilyen mintagazdaság létesítése, arról azt hisszük felesleges itt bővebben nyilatkoznunk. Csak arra az egy tényre mutatunk, hogy minden városban, ahol ilyen mintagazdaság van, a földművelés, mezőgazdaság nemcsak hihetetlenül fellendült, hanem nagyrészben előmozdította és tökéletesítette az intenzív gazdálkodást, a melynek lelkes propagálása minden földmivelési kormánynak elsőrangú programmtétele. E tekintetben tehát bizonyos mértékben számíthatunk a kormány támogatására is. Nem lenne teljes a fejlesztés, ha nem történne gondoskodás a szép reményekkel jogosító cslpkeverö tanfolyam meghonosításáról, amely viszont a középosztálynak nyújtana anyagot és megélhetést. Az ily irányú kísérletek nemcsak beváltak és nagy sociális horderejű problémát oldottak mev sikeresen, hanem mint a kereslet bizonyítja, világpiacot is teremtettek a magyar csipkeiparnak. Ennek a tanfolyamnak támogatása szintén a város áldozatkészségét venné igénybe. az a nagy domnu professzor előkerül valahonnan. Eleven, lármás, nyüzsgő-mozgó élet volt odabenn. A diákok fecske-ideje volt éppen : a szeptemberi megérkezés. Jól táplált, piros képű, vidám nebulók özönlöttek ki s be. A most érkezők nagy ládákat cipeltek: a korábban jöttek már vidáman játszadoztak. Itt ócska könyveket árultak, ott görögdinnyét eddegél- tek s a héjával megdobálták a félénk gyermekeket. — Ne dobáljatok, fiuk. Valakinek kiütitek a szemét s aztán keserű lesz a megbánás ! — kiáltott rájuk Albertfi uram s nagyra volt vele az oláh fiú előtt, hogy igy mer kiáltozni. Militon, az oláh fiú, azonban alig hallotta a szót, még a félénknél is félénkebben lépkedett s homlokát kiverte a halálos veríték. Hogyan fogja ő ezt a sok játékot megtanulni : arra gondolt. Mi lesz belőle, ha ezt is meg kell tanulnia ? Mert meg kell, meg kell, hiába . . . Albertfi uramnak eszébe jutott a régi diák élet, amikor még ő is kollégiumba járt. Éppen ebbe a tisztes vén épületbe. Nagy, szál, erős, szakállas emberek voltak akkor a diákok. Ők, a kicsinyek, csak tisztelettel, csodálattal mertek felnézni rájuk. Ebben a rajongó csodálatban, alázatos parancsteljesitésben telt el az esztendő. Tanulásra, más hiábavalóságra ki gondolt. És most? . . . Csak szét kell tekinteni, hogy milyen merész, konok, izgága a mostani gyereknép. Milyen csacska, milyen tudós . . . Van-e bölcsesség ebben a lázas sietésben? Hovatovább egyre több jutott eszébe a múltból. Hejh, de nagyot változott a világ, amióta letette az ábécét. (Nini, egyszer csak eszébe jut Illés Jancsi, a köteles fia. Az ábécéje sötét pirosba volt kötve. És nem ismert egyetlen egy betűt, de verekedni úgy tudott, hogy gyönyörűség. Később ő is köteles lett és két kőháza is van. Ha jobban megismerte volna a betűket, úgy lehet egy háza se lett volna.) Hát bizony nagyot változott a világ. Odakint mindenütt nagy magas házak, a régi bogárhátuak helyett. Nem hetyke dicsekvés, nem szemenszedett hazugság, nem a bábel-torony utánzása ez? Kö- tekedés az éggel. Minek feltörni a magasba, amikor a föld biztosabb, szeretőbb, jóságosabb tanyája a haladónak ? . . . Mennyi most a hivalkodó bűn, fiam ! . . . E nagy lelki háborgást mind Militonnak mondja el Albertfi uram, aki mindebből csak annyit szűr le a maga kétujjnyi koponyáján keresztül, hogy a mai világban, főleg a nagy házakban, mind tolvajok laknak; de tolvajok laknak ezen rémiiletes iskolában is, igy tehát jó lesz innen mihamarabb megszökni . . . Egyelőre azonban csak vánszorog, csak lépeget s nagycsizmás lába, hogy ne kopogjon, úgy kiegyenesedik mint az orsó. Kalapját pedig a kezében forgatja. Egy helyütt Albertfi uram ismerős fiukat lát az utcából. Valami várbaállót játszottak s ugyancsak püfölték egymást a labdával. Megőrült az öreg, hogy no. — Itt hozom a kis Militont. Jó fiú. Szeressétek és játszatok vele. Majd olyan széllabdát csinálok nektek, hogy felszáll a torony gombjáig. A fiuk befogadták Militont. Miért ne? Militon félénken beállt a sorba s ő is futkosott jobbra-balra a játék törvénye szerint. De valamiképpen nagyon sűrűn röpködött feléje a labda s nagyoKat koppant a hátán, a fején. Albertfi uram pedig kissé távolabb húzódott s mosolyogva szemlélte a játékot. Közben eszébe jutott, hogy nini, éppen itt játszadozott ő is egykor és Illés Jancsi, a köteles fia, itt ütötte úgy orron a labdával, hogy menten ellepte a vér. — Csak játszadozz, Militon. Téged nem fog úgy megütni senki. Ezek jobbak müvei: Modern ruhafestés: ||áí#áÍ||m Wj|#|f Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. ■»íij UIJwI Ja (U Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
