Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
21. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. lünk, ez csak köteles hódolatuik egy olyan férfiúval szemben, aki rendjének klaszikus tradíciót megelevenítve a lángoló hazaszeretet tüzes nyelvű és ékes lelkű apostola, a lelkiismeretes tanférfiu kánonja, egy vezető állásnak diplomatikus és humánus vezetője lett. Lett pedig azzal a tudattal, hogy alkosson. Alkosson nagyot és maradandót a lelkekben, nagyot a kultúrában. Teljesítsen magasztos missziót ténykedésének minden jelentős fázisában, teremtsen józan világfelfogást, hirdesse! fennen kiapadhatatlan hévvel és nagyratörő lelkesedéssel egy nagyratermejt diadalmas faj glóriáját. Valószínűleg ez az ős magyar hazaszeretett vonzotta Cseh Lajos igazgatót, a tanári és szerzetesi pályára, A tanári pályára, hogy minél intenzivebben és szélesebb körben adjon kellemes visszhangot nagy és nemes lelkének diszkrét harmóniája ; a szerzetesi pályára, hogy mint tanár mély tudásra, széleskörű ismeretre, nagy látókörre tegyen szert, amelyre csak a lelkiismeretes, ambiciózis elmélyedő önképzés kvalifikálhat. Hogy mint tanár mennyiben felelt meg missziójának, arról tanúskodhatnának lelkes tanítványainak százai; hogy mint szerzetes mit tett, bizonyítják tudományos munkái. Egész élete egy gyönyörűséges mozaik kép, amelynek minden egyes darabja finoman kidolgozott öntudatos művészi alkotás minden bántó, rikító szin nélkül a harmonikus szin- vegyüléknek oly szinpompájával, amelyet csak a szabad természetben láthatnak azok, akik nem bekötött szemmel élik át életüket. A grand europyer ember, született tanár, a vezérszerepre predestinált talentum, a fedhetetlen politikus az, ami ebben: a nagy egyéniségben feltűnően, de azért mégis bensőséges harmóniában öszpontosul. 3 ' A régiek azt szokták tttöhdani: quem dii odere paedagogum facéré. ' E pessimisztikus világfelfogás azokra a mérhetetlen akadályokra gondolt definíciójának frappáns megalkotásában, amelyekkel egy hivatás magaslatán álló nevelőnek meg kell küzdenie. A küzdelem adja meg az erőt, a kitartást, acélozza meg s teszi naggyá az arra születettet. S a jubiláns két évtizedes munkásága zenitjén joggal mondhatja magáról; „ad maiora natus sum“ megcáfolva még külső formájában is a régiek definícióját hirdetve: dii me amavere. A jubiláns 1868. febr. 2-án.született Szegeden, a magyarság emez ősi metropolisában. Itt szívta magába azt a hamisítatlan magyar levegőt ami később oly elhatározó befolyással volt kulturális tevékenységére. Dicsőséges pályafutását Nyitrán ‘kezdte meg mint fiatal tanár 1892 ben ahol hat évig tanított. Élénk részt vett úgy a város, mint a vármegye irodalmi és politikai életében. Ez a bevezető korszak életében volt az, amely megérlelte benne azokat a nemes hajlamokat, amelyek temesvári tartózkodása alatt eredményes tettekké váltak. Temesváron hét évig tartózkodott s ,ugy mint tanár nemkülömben lelkes politikus vezérszerepet vitt Temesvár társadalmi életében ugyannyira, hogy mint képviselőjelöltet felléptették 1904-ben Gróf Khuen Héderváryval szemben. A magasabb pedagógiai érdekek városunkba szólították át 1905-ben, hogy vezető állásában nagy kulturális missiót teljesítsen. Az önkényuralom idejében foglalta el tehát felelősség teljes állását s azt rendithetetlensé- gével, közvetlen egyéniségével a legnagyobb megelégedéssel tölti be. Résztvesz mint politikus és hírlapíró ama harcokban, amelyeknek vége a darabont korszak csúfos letörése lett. Mint igazgató nevéhez fűződik a gimnázium népesedése és egy nagyszabású concepciónak, egy minden tekintetben fontos kulturális intézménynek a Szt. László konviktusnak megvalósítása. Ezek a kétségtelen érdemek hívták fel a kormányhatalom figyelmét nagy egyéniségére, amikor tavaly az esztergomi, ez évben a gyulai főgymnáziumhoz küldte ki miniszteri biztosul. Íme röviden- egy gazdag emberélet ismertetése. Kétségtelen, hogy sok küzdelem, félreértés árán jutott ehhez a fényes pozícióhoz, amelyből csak emelkedhetni lehet: s ha majd áldásos működésének végén áttekinti élete folyását jogosan mondhatja magáról Horatius szavaival: Exegi monumentum aere perennius. Antonius. Arról egy percig sem kételkedünk, hogy a kormány nem teszi meg kötelességét úgy az erkölcsi, mint az anyagi támogatást illetőleg. Akadály legfeljebb a város részéről merülhet fel, persze nem antisociális szempontból, hanem inkább aggodalomból, amikor is nagyon igénybe vannak véve városunk forrásai. Ebben az esetben fordulunk a pénzintézetekhez és magánosokhoz, hogy akár szövetkezeti, akár részvénytársasági alapon siessenek az akció lelkes támogatására. — Az elmondottak figyelemreméltó intenciójukkal és nagy sociális horderejűknél fogva egyaránt alkalmasak arra, hogy vele behatóbban foglalkozzanak azok, akiknek szivén fekszik városunk gazdasági fellendülése és sociális jóléte. Bizalommal nézünk a fejlemények elébe. Petronius. Cseh Lajos jubileuma. A nagykárolvi róm.- kath. főgymnázium érdemekben gazdag, köztiszteletben álló igazgatója most tölti be tanári és igazgatói működésének 20-ik esztendejét. Két évtized rövid idő ugyan a világmindenség örvényszerü forgatagában, de hosszú idő egy emberéletben. Emberéletében egy pedagógusnak, akit nemes hajlamai, ideális vágyai, fenkölt törekvései egy eszményi pályára vonzottak, hogy érző szivének túláradó melegségével, féltő gonddal szigorú, de jóságos lelkiismerettel, bensőséges nemesielküséggel ápolja, fejlessze a haza zsenge -virágait. Egy generáció nőtt fel már azóta lelkében és világfelfogásában azokkal a magaztos eszmékkel, amelyeket £gy. végtelenül ’finoman érző, nagytpdásu kulturember szerencsés invenciója, nagy tettekre buzdító ihlete, izzó magyar hazaszeretete, egyéniségének varázsával oltott beléje. Tudjuk, hogy szerénysége távoltartja minden ünnepléstől (hisz egyedül az örök Mind- denható lesz nagy és nemes lelkének méltó jutalmazója). — S hogy mi mégis ünnepetebbek, mint az a gazember Illés Jancsi volt. Belőled derék, nagy ember lesz valamikor, ne félj . . . Hát csak játszál 1 — mondotta Albertfi uram s önkéntelenül hajladozott jobbra-balra, ahogy a fiuknál látta. A hosszú, földig érő, vattázott bánk-bán, de főleg a széles, lapos kalap általános feltűnést keltett. A nagyobb fiuk, tréfára, csinyte- vésre hajlandóbbak, össze-összedugták a fejüket s kacagó humorral találgatták a furcsa öreg kilétét. Láttak ők már ilyenforma alakot az Orbis piktus címlapján, meg a Corvin kódexek utánzatain. Hát vájjon ez melyik avatag könyvből szakadt ide ? Addig tréfálkoztak, addig űzték a bolondos találgatásokat, amíg egy vörösen pelyhedző kamaszt el nem ragadott a jókedv. Ez aztán hem szólt semmit, csak oda rugtatott Alberfi uramhoz s váratlanul a fülébe kiáltotta : U-hu ! Általános kacagás. Még a komor falak is viszhangoztak belev A tübingai kalap s a hatalmas bánkbán a következő pillanatban nem volt sehol. Az az hogy nem veszett el teljesen, csak nagyon közeli érintkezésbe került a földdel. Albertfi uram hirtelen, akaratlanul úgy leült, mintha ágyúgolyó hordotta volna ki alóla a földet. Az odafutott nebulók úgy cibálták fel, akár valamely lisztes zsákot. Százan is álltak körülötte s félrészvétrel, félhuncutkodással verték, kefélték róla a port. Ö csak a tübingai kalapot simitgatta a bánkbán szélével s kínosa,n szakadozottan rebegte : — Igazi boldogság, igazi Istenáldás, hogy nem lettem professzor. Mit csinálnának velem ezek a gazemberek? . . . Mit csinálnának? Aztán szétnézett Militon után, hogy hol is van ? Hívta, kiáltotta: hiába. A fiuk keresték, kiáltoztak: ez is hiába. Militon arra gondolt, hogy mi lesz vele, ha lépten nyomon a fülébe kiáltoznak neki is ? . . . Nem várta meg, hogy derék, nagy ember legyen belőle: elillant a vén falak közül. Futott, futott lélegzet nélkül, kétségbeesve s valaki úgy kiáltozott lépten- nyomon a fülébe, mint Albertfi uramnak. Jó szerencse, hogy nem esett le a lábáról, hogy gyötrődve, kétségbeesve, akárhogy — futhatott tovább . . . A „Tűzoltó Egyesület“ müked- veléi előadása. Annak a lelkes rendezésnek, mindenre kiterjedő figyelemnek és bámulatos agilitásnak, amellyel Demidor Ignác rendőrfőkapitány, tűzoltó főparancsnok a „Tűzoltók“ estélyét előkészítette, f. hó 19-én volt mega fényes erkölcsi és elég jó anyagi eredménye. Az ízléses műsor minden egyes száma frenetikus hatást ért el s nemcsak a szereplők rátermettségéről, hanem bizonyos tekintetben művészi invencióról tett klasszikus tanúbizonyságot. Örömmel és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az estély időpontjának áthelyezése — közbejött technikai akadályok miatt — úgy a kivitelben és stilszerüségben, mint harmóniában csak nyert és élvezetes, elsőrangú előadást produkált. A zenekarban és énekkarban sok megszokott szereplő hiányzott, akiknek helyét minden tekintetben megfelelő, a miiértés nagy fokán álló, eredeti és invenciózus szereplők foglalták el s akiknek kétségkívül finoman disztingvált zenei érAz Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
