Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-25 / 21. szám

21. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. lünk, ez csak köteles hódolatuik egy olyan férfiúval szemben, aki rendjének klaszikus tra­díciót megelevenítve a lángoló hazaszeretet tü­zes nyelvű és ékes lelkű apostola, a lelkiis­meretes tanférfiu kánonja, egy vezető állásnak diplomatikus és humánus vezetője lett. Lett pe­dig azzal a tudattal, hogy alkosson. Alkosson nagyot és maradandót a lelkekben, nagyot a kultúrában. Teljesítsen magasztos missziót tény­kedésének minden jelentős fázisában, teremtsen józan világfelfogást, hirdesse! fennen kiapadha­tatlan hévvel és nagyratörő lelkesedéssel egy nagyratermejt diadalmas faj glóriáját. Valószínűleg ez az ős magyar hazaszere­tett vonzotta Cseh Lajos igazgatót, a tanári és szerzetesi pályára, A tanári pályára, hogy mi­nél intenzivebben és szélesebb körben adjon kellemes visszhangot nagy és nemes lelkének diszkrét harmóniája ; a szerzetesi pályára, hogy mint tanár mély tudásra, széleskörű ismeretre, nagy látókörre tegyen szert, amelyre csak a lelkiismeretes, ambiciózis elmélyedő önképzés kvalifikálhat. Hogy mint tanár mennyiben felelt meg missziójának, arról tanúskodhatnának lelkes tanítványainak százai; hogy mint szerzetes mit tett, bizonyítják tudományos munkái. Egész élete egy gyönyörűséges mozaik kép, amelynek minden egyes darabja finoman kidolgozott öntudatos művészi alkotás minden bántó, rikító szin nélkül a harmonikus szin- vegyüléknek oly szinpompájával, amelyet csak a szabad természetben láthatnak azok, akik nem bekötött szemmel élik át életüket. A grand europyer ember, született tanár, a vezérszerepre predestinált talentum, a fed­hetetlen politikus az, ami ebben: a nagy egyé­niségben feltűnően, de azért mégis bensőséges harmóniában öszpontosul. 3 ' A régiek azt szokták tttöhdani: quem dii odere paedagogum facéré. ' E pessimisztikus világfelfogás azokra a mérhetetlen akadályokra gondolt definíciójának frappáns megalkotásában, amelyekkel egy hivatás magaslatán álló neve­lőnek meg kell küzdenie. A küzdelem adja meg az erőt, a kitartást, acélozza meg s teszi naggyá az arra születettet. S a jubiláns két évtizedes munkásága zenitjén joggal mond­hatja magáról; „ad maiora natus sum“ megcá­folva még külső formájában is a régiek definí­cióját hirdetve: dii me amavere. A jubiláns 1868. febr. 2-án.született Sze­geden, a magyarság emez ősi metropolisában. Itt szívta magába azt a hamisítatlan magyar levegőt ami később oly elhatározó befolyással volt kulturális tevékenységére. Dicsőséges pálya­futását Nyitrán ‘kezdte meg mint fiatal tanár 1892 ben ahol hat évig tanított. Élénk részt vett úgy a város, mint a vármegye irodalmi és politikai életében. Ez a bevezető korszak életé­ben volt az, amely megérlelte benne azokat a nemes hajlamokat, amelyek temesvári tartózko­dása alatt eredményes tettekké váltak. Temes­váron hét évig tartózkodott s ,ugy mint tanár nemkülömben lelkes politikus vezérszerepet vitt Temesvár társadalmi életében ugyannyira, hogy mint képviselőjelöltet felléptették 1904-ben Gróf Khuen Héderváryval szemben. A magasabb pedagógiai érdekek váro­sunkba szólították át 1905-ben, hogy vezető állásában nagy kulturális missiót teljesítsen. Az önkényuralom idejében foglalta el tehát felelősség teljes állását s azt rendithetetlensé- gével, közvetlen egyéniségével a legnagyobb megelégedéssel tölti be. Résztvesz mint poli­tikus és hírlapíró ama harcokban, amelyeknek vége a darabont korszak csúfos letörése lett. Mint igazgató nevéhez fűződik a gimnázium népesedése és egy nagyszabású concepciónak, egy minden tekintetben fontos kulturális intéz­ménynek a Szt. László konviktusnak megvalósí­tása. Ezek a kétségtelen érdemek hívták fel a kormányhatalom figyelmét nagy egyéniségére, amikor tavaly az esztergomi, ez évben a gyulai főgymnáziumhoz küldte ki miniszteri biztosul. Íme röviden- egy gazdag emberélet is­mertetése. Kétségtelen, hogy sok küzdelem, félreértés árán jutott ehhez a fényes pozícióhoz, amelyből csak emelkedhetni lehet: s ha majd áldásos működésének végén áttekinti élete folyását jo­gosan mondhatja magáról Horatius szavaival: Exegi monumentum aere perennius. Antonius. Arról egy percig sem kételkedünk, hogy a kormány nem teszi meg köteles­ségét úgy az erkölcsi, mint az anyagi támogatást illetőleg. Akadály legfeljebb a város részéről merülhet fel, persze nem antisociális szempontból, hanem inkább aggodalomból, amikor is nagyon igénybe vannak véve városunk forrásai. Ebben az esetben fordulunk a pénz­intézetekhez és magánosokhoz, hogy akár szövetkezeti, akár részvénytársasági alapon siessenek az akció lelkes támo­gatására. — Az elmondottak figyelemre­méltó intenciójukkal és nagy sociális horderejűknél fogva egyaránt alkalmasak arra, hogy vele behatóbban foglalkoz­zanak azok, akiknek szivén fekszik vá­rosunk gazdasági fellendülése és sociális jóléte. Bizalommal nézünk a fejlemények elébe. Petronius. Cseh Lajos jubileuma. A nagykárolvi róm.- kath. főgymnázium érdemekben gazdag, köztiszteletben álló igaz­gatója most tölti be tanári és igazgatói műkö­désének 20-ik esztendejét. Két évtized rövid idő ugyan a világmin­denség örvényszerü forgatagában, de hosszú idő egy emberéletben. Emberéletében egy pe­dagógusnak, akit nemes hajlamai, ideális vá­gyai, fenkölt törekvései egy eszményi pályára vonzottak, hogy érző szivének túláradó meleg­ségével, féltő gonddal szigorú, de jóságos lelki­ismerettel, bensőséges nemesielküséggel ápolja, fejlessze a haza zsenge -virágait. Egy generá­ció nőtt fel már azóta lelkében és világfelfo­gásában azokkal a magaztos eszmékkel, amelye­ket £gy. végtelenül ’finoman érző, nagytpdásu kulturember szerencsés invenciója, nagy tettekre buzdító ihlete, izzó magyar hazaszeretete, egyé­niségének varázsával oltott beléje. Tudjuk, hogy szerénysége távoltartja min­den ünnepléstől (hisz egyedül az örök Mind- denható lesz nagy és nemes lelkének méltó jutalmazója). — S hogy mi mégis ünnepe­tebbek, mint az a gazember Illés Jancsi volt. Belőled derék, nagy ember lesz valamikor, ne félj . . . Hát csak játszál 1 — mondotta Albertfi uram s önkéntelenül hajladozott jobbra-balra, ahogy a fiuknál látta. A hosszú, földig érő, vattázott bánk-bán, de főleg a széles, lapos kalap általános feltű­nést keltett. A nagyobb fiuk, tréfára, csinyte- vésre hajlandóbbak, össze-összedugták a fejü­ket s kacagó humorral találgatták a furcsa öreg kilétét. Láttak ők már ilyenforma alakot az Or­bis piktus címlapján, meg a Corvin kódexek utánzatain. Hát vájjon ez melyik avatag könyv­ből szakadt ide ? Addig tréfálkoztak, addig űzték a bolon­dos találgatásokat, amíg egy vörösen pelyhedző kamaszt el nem ragadott a jókedv. Ez aztán hem szólt semmit, csak oda rugtatott Alberfi uramhoz s váratlanul a fülébe kiáltotta : U-hu ! Általános kacagás. Még a komor falak is viszhangoztak belev A tübingai kalap s a hatalmas bánkbán a következő pillanatban nem volt sehol. Az az hogy nem veszett el teljesen, csak nagyon kö­zeli érintkezésbe került a földdel. Albertfi uram hirtelen, akaratlanul úgy leült, mintha ágyúgo­lyó hordotta volna ki alóla a földet. Az oda­futott nebulók úgy cibálták fel, akár valamely lisztes zsákot. Százan is álltak körülötte s félrészvétrel, félhuncutkodással verték, kefélték róla a port. Ö csak a tübingai kalapot simitgatta a bánk­bán szélével s kínosa,n szakadozottan rebegte : — Igazi boldogság, igazi Istenáldás, hogy nem lettem professzor. Mit csinálnának velem ezek a gazemberek? . . . Mit csinálnának? Aztán szétnézett Militon után, hogy hol is van ? Hívta, kiáltotta: hiába. A fiuk keresték, kiáltoztak: ez is hiába. Militon arra gondolt, hogy mi lesz vele, ha lépten nyomon a fülébe kiáltoznak neki is ? . . . Nem várta meg, hogy derék, nagy ember legyen belőle: elillant a vén falak közül. Futott, futott lélegzet nélkül, kétségbeesve s valaki úgy kiáltozott lépten- nyomon a fülébe, mint Albertfi uramnak. Jó szerencse, hogy nem esett le a lábáról, hogy gyötrődve, kétségbeesve, akárhogy — futhatott tovább . . . A „Tűzoltó Egyesület“ müked- veléi előadása. Annak a lelkes rendezésnek, mindenre ki­terjedő figyelemnek és bámulatos agilitásnak, amellyel Demidor Ignác rendőrfőkapitány, tűz­oltó főparancsnok a „Tűzoltók“ estélyét előké­szítette, f. hó 19-én volt mega fényes erkölcsi és elég jó anyagi eredménye. Az ízléses mű­sor minden egyes száma frenetikus hatást ért el s nemcsak a szereplők rátermettségéről, ha­nem bizonyos tekintetben művészi invencióról tett klasszikus tanúbizonyságot. Örömmel és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az es­tély időpontjának áthelyezése — közbejött technikai akadályok miatt — úgy a kivitelben és stilszerüségben, mint harmóniában csak nyert és élvezetes, elsőrangú előadást produkált. A zenekarban és énekkarban sok megszokott sze­replő hiányzott, akiknek helyét minden tekin­tetben megfelelő, a miiértés nagy fokán álló, ere­deti és invenciózus szereplők foglalták el s akik­nek kétségkívül finoman disztingvált zenei ér­Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: Elv: jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom