Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
Politikai és társadalmi hetilap. — A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) m Hirdetések szintén ott vétetnek fel. *§s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. IWT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. T8Wf A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. _ Pünkösd. A jeruzsálemi cönákulumban Krisztus magasztos tanának rendíthetetlen hitvallói és vértanuságra hivatott lelkes terjesztői együtt valának, hogy beteljenek az Igazsággal. S ime csoda lön. Az Igazság leike, a Szentlélek, aki egylé- nyegü és Szent az Istennel s aki maga is Igazság, tüzes nyelvek alakjában szállott a bátor hitvallókra, hogy betöltse őket azzal a fenséges démoni erővel, a mely felemelte a halandót a föld porából, megedzette szivét és lelkét és dicsőséges mártírrá avatta a meggyőződé- ses és lelkes rajongókat. Mit fejez ki ez a csodálatos sym- bolum? A maga megrázó erejével és kétségbevonhatatlan bizonyságával az Igazság terjesztését. Mert a nyelv, a lélek, a gondolat közlésének csodálatos orgánuma: hirdettessék tehát az Igazság a szeretettől áttüzesedett nyelv mindent betöltő erejével. Az Igazság, ez az elérhetetlen kincs, közlésre vágyik, hogy elterjedjen, éljen szigorú lelkiismeretként a halandók lelkében. S az igazság el is indult hóditó kőrútjára, amelyen dicsőséges diadalról- diadalra járja be még ma is a földkerekség embereit. Krisztus igazságának terjesztése avatta hát ünneppé a Pünkösdöt s Pünküsd lesz azóta mindenütt, amikor ezeket az igazságokat hirdetik. A tüzes nyelvek mélységes symbo- luma ime az Igazság Pünkösdjét hozta meg számunkra, azét az Igazságét, amelyet még manapság is sok ember bekötött szemmel keres, vagy legalább is az Igazságot tekinti bekötött szeműnek. De az Igazságnak megvan a maga nagy ellenfele: a hamisság is. S igy a ma Pünkösdjét általában a Hamisság Pünkösdjének lehetne nevezni. Hogyne? Hisz a hamisság is a nyelv alakjában indult hóditó, illetve romboló útjára. A paradicsomi mérges kígyó nyelve ez, amelynek fullánkos, de finom és alattomos nyelve nyomában van az Igazság Lelkének. S mig az Igazság Lelke a hitvallók ajkán csendül meg és feltartóztathatatlan lávaként hömpölyög tova, addig a Hamisság lelkének hatalmas agitátora a rossz sajtó, amely bőbeszédűséggel, mézédes szavakkal beszél mindarról, ami Isten ellen van. Ez ellen a nyelv ellen kell küzdenünk, minduntalan eszünkbe idézve Péter apostolnak pünkösdi szavait : „Szabaduljatok meg e gonosz nemzedéktől,11 Gonosz nemzedéktől, a mely testet-lelket megmételyez, hamis világnézetével, kierőszakolt ferde erkölcsi felfogásával a hiúságnak tetsző módon hálózza be a tudatlan, naiv embereket. Ez ellen kell küzdenünk minden utón azzal a tudattal, hogy az Igazság sose enyész- hetik el: csak virágozhatik. S miként az erőteljes fa uj meg uj hajtásával gazdag gyümölcsre enged következtetni: legyen lelkünk is ilyen folyton viruló fa, amelynek mindmegannyi hajtása az Igazság lelkes propagálója, lángszavu hirdetője legyen. Censor. A gazdasági népiskola fejlesztése. II. Mul.t számunknak vezető helyén behatóan foglalkoztunk a helybeli gazdasági népiskolával kapcsolatos háziipari tanfolyammal s a felmutatott eredmények alapján rámutattunk arra, hogy itt egy nagyszabású kulturális intézmény továbbfejlesztéséről van szó. Időközben szerzett információink meggyőztek arról, hogy háziipar tekintetében nemcsak városunk és vidéke, hanem úgyszólván egész Szat- márvármegye kiaknázatlanul van. Kétszeresen fontos kötelesség tehát eme virágzásnak indult intézményünk fejlesztésével bővebben foglalkoznunk s arra a vezető körök figyelmét, igy elsősorban a kormányhatóság, a helybeli hegyvidéki ki- rendeltség, a gazdasági felügyelőség, a város és magánosokat felkivni. Említettük a múlt alkalommal, hogy a tanfolyam létesítését állami subvenció tette lehetővé amely a jelenlegi keretekben nem képes kielégíteni a rohamosan Albertfi uram nagy boldogsága. Irta: Szabó Perencz. Albertfi uram — a vén csizmadia — benyitott a kollégium kapuján. Háromszinüre vedlett hosszú bánkbán volt rajta, melynek alapszínét maga sem tudta immár. E tisztes ruhadarab téli volt s csak a kollégium iránti tiszteletből öltötte magára nyáron, nem lévén más ilyeu komoly habitusa, mely a szükséges tiszteletnek nagymértékben megfelel. Fején lapos nemezkalap, amilyent Tü- bingában hordanak a diákok s amelynek „vaskalap“ a nemzetközi neve. — Minthogy pedig Albertfi uram Tübingában sohasem járt s a tudományokban sem vitte többre a betűvetésnél: nyilvánvaló, hogy valamely szerencsésebb embertársától örökölte . . . úgy lehet, hogy zálogba kapta valamelyik diákkosztosától, a ki a magyaros töltött káposztáért ezzel a német emlékkel fizetett. A vaskalap alól csimbókokba fésült haj s hosszú fehér szakái ereszkedik alá, összefolyva a kiborotvált áll alatt, mintha csak két tincs kendert simitgatott volna eggyyé, hogy a hegyzett vége ráomoljon a mellére. Ez pátriárkái tekintélyt kölcsönöz Albertfi uramnak, a bajusznyi szemöldökkel egyetemben, amely alól két szúrós szem fenyegeti mindig a világot. Az ünnepies pillanatok kedvéért Albertfi uram arasztos hosszú szivart dugott a szájába, otthonhagyva a folytonosan szortyogó pipát, ami bizonyos lemondással járt, mert hejh, pipa nélkül kevés édessége van az életnek ... a mostani életnek! . . . Mert Albertfi uram bármennyi józan bölcseletet örökölt a vaskalappal: bizony egy cseppet sincs megelégedve a világ mostani állapotával. Semmi sincs úgy, mint a régi szép időben; semmi sincs úgy, ahogy lenni kéne . . . Lám, ez a nebuló is, hogy elsodort mellette, itt a kapu aljban s még csak meg sem billentette a kalapját. Mintha verebet őrzött volna alatta . . . Pedig a tisztességadás nem szégyen ... J Egy kis oláhfiu lopózkodott lábujjhegyen Albertfi uram mellett: a kosztos, mintha félt volna, hogy kopogásával felveri az egész város csendjét s aztán lépten-nyomon a fejére kop- pintanak. Egyébiránt olyan mélységes tisztelettel nézegetett Albertfi uramra, mintha ő lett volna a metropolita. Nagy fehér szakálla miatt gondolt is valami effélét. — Ha tudná ezt a rektor professzor, a legnagyobb domnu, tudod, aki személyes ismerősöm, megtanítaná az ilyen sihedereket! — .mondotta az Albertfi uram az oláh fiúnak, aki most már a kalapját is levette. Félt, hogy A rendkívüli árakon árusított cikkek kirakatomban megtekinthetők. Leszállított árucikkek a következők: Férfi kalapok, ingek, bőr-, cérna- és selyem-keztyük, hosszu- száru nyakkendők, harisnyák, napernyők, illatszerek, szappanok, valamint kitűnő minőségű haskötők, miederek sérvkötők saját árban. (Kereskedelmi és Iparbank palota) = NAGYKÁROLY = A zárdával éppen szemben.
