Nagykároly és Érmellék, 1912 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
6-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 17. szám. ÉRMELLÉK. Képviselőtestületi gyűlés. Érmihályfalva község képviselőtestülete folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor gyűlést tart a következő tárgy- sorozattal: 1. Főszolgabíró 902/912. sz. rendeletéből kifolyólag a Tüdővészellenes Védőegyesület megalakításában való résztvételre határozat. 2. Az Erzsébet Árvaház tagjai közé való belépésre felhívás. 3. Főszolgabiró 1806/912. sz. rendelete folytán a Rage Károly helyettesi fizetésében kelt alispáni határozatban kivontaknak megfelelő intézkedés. 4. Szabó Sándor kérvénye italmérési engedélyre. 5. A folyó évi közmunkára hozott 328/1273/912. sz. véghatározat előterjesztése. 6. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület megalakításában résztvételre határozat. 7. A helybeli gör. kath. egyház kérelme 333 korona tartozásának kifizetésére. 8. Ujlőrincfalvi ref. egyház kérelme segélyért. 9. A Kálvineum v. h. bizottsága kérelme segélyért. 10. Illetőségi ügyek. Hirtelen halál. Landa Sámuel bérkocsitulajdonos folyó hó 24-én délután Értarcsára vitt egy vendéget, visszajövet Érmihályfalva és Értarcsa között hirtelen rosszul lett és rövid szenvedés után még az utón meghalt. Halála általános részvétet keltett egész Érmihályfalván. Bimbóhullás. Stern József takarékpénztári könyvelő kis fia folyó hó 21-én 3 hetes korában meghalt. Tűz. Folyó hó 24-én délután 6 órakor tűz ütött ki Kalai Lajos' földbirtokos udvarán. Elégett egy kazal széna. A tűz körülbelül gondatlanságból eredt. Elhagyott gyermek. Folyó hó 25-én, csütörtökön a reggeli vonattal elutazott egy ismeretlen nő és 4 éves kis leányát a vasútnál otthagyta. A lelketlen anyát a rendőrség keresi. CSARNOK. A tarsusi ember. Szin: Fényes terem, aranyozott falak, lágy ke- revetek. A falakon Guidó Reni Jézusa és Tizián Égi s földi szerelme. Szereplők: A monsignore és a gróf. Gróf. Magasságod nyugodt lehet, — ő felsége méltányolja érdemeit a keresztény szent elvek szolgálatában. A bíboros birétum nem illethet méltóbb főt. Monsign. A kúria ismeri ekszcelenciád érdemeit is az egyház iránt és nem fogom elmulasztani emez érdemek kellő festését a felséges asszony előtt. Tudja, hogy mennyire ragaszkodik egyházunk szent tanításaihoz. Gróf. Mihelyt kinevezésemet megkapom első tényem az iskolatörvény reformja lesz. Monsign. Ámbár bizonyára az lenne a legüdvösebb, ha a népiskolákat egészén bezárnák. Minek a népnek tanulni ? Csak a bűnt tanulják . . . Boldogok a lelki szegények, — a Megváltó e szaváról néha még az egyház is megfeledkezett. Gróf. Ennek köszönhetjük, hogy bűnbe sülyedt a világ. Monsign. Mennyi bűn! Hisz maholnap minden ember szociálista . . . csak megfeszítenék újra a Krisztust... higyje el, gróf ur... Gróf. Iste telenek ... a bűn egyre terjed ... a könyörület apad, a keresztény szeretet . . . Monsign. Keresztény szeretet ? Hol .van az ? Gróf. Megérettek az emberek egy uj Szodomái ítéletre ... Monsign. Az Ur könyörülete végtelen. Jézus malasztja . . . sokszor szinte bűnös gondolataim jönnek, — vájjon megérdemlik e ezek a megváltás malasztját ... de aztán eszembe jut Jézus végtelen szerelme . . . (Kemény kopogás az ajtón.) Mons. Ki mer ide behatolni! (felugrik) (Belép porosán a tarsusi ember, kezében nagy görcsös bot, hosszú ősz szakálla a mellét veri, azt is por fedi.) Gróf. Egy zsidó! Mons. Hogy mertél ide behatolni, zsidó? A tarsusi. Jézus nevében. Mons. Mi közöd Jézushoz. A tarsusi. E bottal kopogtattam a minap Éphesus, Korint kapuján, — én vagyok ama tarsusi férfiú, ki a pógányoknak hirdettem aző evangéliumát. És igy szólt az én mesterem: Pál, kelj föl, szálj le a földre, ahol az én szolgám megfeledkeztek tanomról, hirdesd nekik újra, — gyönge vagyok én ennyi süket fülnek, válaszolám. — Csak menj, hirdesd nekik újra jöttömet. Lépes mézzel töltöttem meg üres sonkolyukat 1900. évvel ezelőtt. A méz kiszáradt, kicsorgott belőle, a sejtek üresek, — csak a kemény választófalak maradtak. Segíts letördelni, — hogy én aztán az egész kast újra megtölthessem szinmézzei. Mons. És az én szegény hajlékomat választottad apostolutad első nyugvó helyének, óh szent ? A tarsusi. A tiedet, — nagy arany kereszt hivalkodik kapudon és aranysujtásos szolgák lebzselnek és kergetik el küszöböd elől a tikkadt vándort. A szeretetlenségnek nem jó cégér ez. Add vagyonodat a szegényeknek, — igy tanított az, ki az én mesterem. Gróf. Mit érnének vele a szegények? Úgyis elherdálnák hamarosan és hová lenne a társadalmi rend. A tarsusi. így a hizlalt szivüek beszélnek. A munka nemesíti emberét. Ő az elfáradtakat és megterhelteket gyűjtötte maga köré, hogy meenyugossza őket. Ti pedig kizsákmányoljátok a gyöngéket és a kizsákmányolt verejtékéből aranyozzátok buja házaitokat. Kínnal és tövisekkel keresztelkedik ki az ő keresztségében részes, mert együtt érez, a nélkülözőkkel, a szenvedőkkel, a kitagadottakkal. Bizony mondom nektek : bűn a gazdaság, valameddig éhező, szegény, nyomorgó is vagyon. És ez a jó hir, amelyet hirdetendő vagyok: legyetek gazdagok, mert meg vagyon a módotok hozzá és csak a kemény szivek állják útját mindenki boldogulásának ; gazdasági igazsá, ami mindnyájatokat gazdaggá tészen, hogy mindenki örülhessen az életnek. Mons. És az Isten" országa ? A tarsusi. Megvalósul az ige, beteljesedik az Ígéret és isten országa lészen e földön, mihelyt a gazdasági igazság nyomán mindnyájan gazdagok lesztek és megszűnik a nyomor, a nélkülözés, a bűnök tövises ágya . . . Gróf. Hisz ez szocializmus. A tarsusi. Ez Jézus tanítása, a jó hir, mely másodszor megváltja a világöt! Mons. Szent apostol, tikkadt vagy a hosz- szu úttól, — illatos fürcjőt készítenek szolgáim, megkennek myrrháva! és szentelt balzsammal, lábaidat magam törölgetem le . . , (Ráüt egy ezüst harangra, belép egy-egy fényes libériába öltözött inas.) Készítsetek a Szentnek illatos fürdőt . . . (súgva) jól mossátok meg a lábát, mert a verejtékszagot üem birom el . . . (hangosan) magam törölgetem meg a lábát. (A tarsusi férfi az inassal el.) Gróf. (hosszú mélázás után.) Fura história. Ép egy zsidót szemelnek ki erre, holott annyi szent van! . . . mit mondanak majd Rómában a dologhoz? Mons. És mit szól excellenciád. Gróf. Hm, hm ! ... Ha megkapom holnap a kinevezést. Mons. Megkapja excellenciád. Gróf. Ex. Oriente lux, — menjen keletre (hunyorítva) — kényszérutlevéllel. Az állami rendet nem lehet felforgatni. Csak félek, ha elhallgatjuk, irni fog és ezek az újságok . .' . Mons. írni. — Excellenciád megfeledkezni látszik az index prohibitorum librorumról. A kongregáció megtudja majd védeni Krisztus kőszálát minden támadás elől . . . Gróf. Csak ezek az újságok! . . . Mons. Bízza őket reánk excellenciád, — Róma nem fog fukarkodni, mikor az Egyház érdekéről van szó. (Ráüt a harangra, a belépő szolgához.) Ha az a zsidó megfürdik, adjanak neki enni a konyhájukról . . . Battista! ne engedd alamizsna híján távozni. Tégy két tallért az iszákjába. Inas. Két tallért egy vén zsidónak! (El.) Gróf. Eminenciád, — első miniszteri tényem lesz a birétom — igazi keresztény. INNEN-ONNAN. A cigány és a földrengés. A kecskeméti főkapitány mesélte: Amikor kimentek a külső városrészekbe, hogy megnézzék a földrengés okozta károkat, elébük jöttek az emberek és útbaigazították őket. Ki ott látott valamit, ki ott s mind azt akarták, hogy odamenjenek. Mentek is mindenfelé. Amikor a cigánv- város felé haladnak, elébük rohan egy cigány. —.Nagyságos kapitány ur, baj van ! — Mi baj van ? — A Bibóék házában is volt földrengés! — Hát aztán miből gondolod azt, cigány ? — Hát abból — felelte a cigány — hogy a padlásról — kilógnak a szalonnák... Asszony» következeítesség. Egy nyári vendéglőben hallottuk ezt a történetet. Sok asz- szony ült az asztal körül s a nők következetességéről vitatkoztak. Volt olyan köztük, aki következetesnek tudta d nőket s ezt az asszonyt semmiképpen sem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. — Hát igen — mondotta erre egy nem egészen fiatal, de „még mindig .szép“ asszony — persze, hogy van következetes nő. Igaz, hogy én csak egyet ismertem, de ez legfeljebb csak azt mutatná, hogy kevesen vannak. — És elmondta : — Ennek az asszonynak volt egy csinos^ tizenkilenc esztendős lánya. Nagyon szerette volna már férjhezadni s' mindig azt mondta : „Istenem, ha ezt a leányt férjhez adhatnám már, három évet elengednék az életemből“. S mi történt? Nemsokára megjelent egy kedves, szimpatikus és vagyonos fiatalember, beleszeretett a leányba és elvette feleségül. S csakugyan, az a' szony beváltotta az ígéretét. Azóta azt a három esztendőt —szigorú következetességgel letagadja az éveiből... Utolsó mentség. A korcsmában megszólítanak egy korhely kereskedelmi alkalmazottat: — Micsoda? Maga már megint itt van ? Tegnap szidta össze a főnöke a vörös orra miatt. — Hagyja csak. Ő miatta vagyok itt. — Hogy-hogy? — Mert most addig iszom, amig az orrom kék lesz, hogy ne üssön el annyira a színe az aktaládáktól. irrniBEjn SlBv üí Szives tudomásul. Tudatom a m. t. közönséggel, és ügyfeleimmel, hogy Nagykárolyban, Könyök-utcában levő 5 év óta fennálló elhelyező és közvetítő irodámat imét átvettem s azt saját nevem alatt fogom eddigi lelkiismeretes és figyelmes kiszolgálással tovább vezetni. Kérem a n. é. közönség szives pártfogását, tisztelettel ROSENFELD SÁMUEL, ÜGYNÖK. htítb in ujbbijy HAJNAL DEBRECEN a vasúti állomással szemben. Vidéki vendégek találkozó helye. Egész éjjel nyitva! Elsőrendű fővárosi művészek felléptével.
