Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-07 / 2. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. január 7. 2. szám. / SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. A postahivatal. Abból az alkalomból kifolyólag, hogy a közelmúltban a fővárosban járt küldöttség a helybeii vasúti állomás uj épület felépítésére biztos ígéretet nyert, helyénvalónak találjuk a postahivatal, illetve a nagykároiyi második számú postahivatal ügyével is foglalkozni. A minden téren beállott nagy munkaszaporulat a magyar királyi posta és távírda hivatalnál is bekövetkezett. Nagykároly város nagy területen fekszik, okvetlenül szükséges, hogy postai dolgokkal ne azt az egy hivatalt legyen kénytelen felkeresni a lakosság, amely posta a város egyik jelentékenyen nagy postaforgalmi részétől távol esik. A nagyváradi magyar királyi posta és távírda igazgatóság és a budapesti magyar királyi posta és távirda elnök-igazgatóság, mint felettes hatóságok jó akaratú figyelmébe ajánljuk ezen ügyet, mert a második számú posta és távirda hivatalnak a vasúti állomásnál való felállítása által Nagykároly város lakosságának és az utazó nagy közönségnek régi hőn óhajtott vágya teljesülne. Önálló, kincstári postahivatalként szerepelne ezen második számú postahivatal, vagy pedig a városbeli eiső számú posta távirda hivatalnak kirendeltségeként. A személyzet egy része a városi első számú posta-fávirdahivatal tagjaiból kerülne ki. Felelős szerkesztő: RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. Egyelőre három férfi és két nő tagból álló személyzet a teendőket elvégezné. A második számú, vasúti posta és táv- irdahivatain 1 éjjeli szolgálatnak is kellene lenni és pedig fél éjjeli szolgálatnak. A kézbesítés a pályaudvarról indulna ki. Minden érkezett anyag onnan nyerne kézbesítést az egész városra. Onnan történnének az átutalások. Az esetleges távirányítások is nyomban a pályaudvaron felállítandó második számú posta-távirda hivatalban nyernének rövid utón elintézést. A hónap eiső napjaiban olyan munkahalmaz és torlódás van az első számú városi posta és távirdahivatalban, hogy alig-alig képes ezen meglevő egy hivatal személyzete a forgalmat lebonyolítani. A felek sokszor egy teljes egész órát kénytelenek várakozással eltölteni, mig a különböző munkakörü osztályokban reájuk kerül a sor. Az osztályok kezelőtisztviselői pedig fáradtságot nem ismerő, kitartó, buzgó, gyors, alapos munkálkodás mellett is csak alig-alig képesek a követelményeknek egy ilyen nagy kiterjedésű és nagy forgalmú kereskedelmi város lakosaival szemben megfelelni. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre . . . Fél évre . . . . Negyed évre . . Egy szám ára 8 korona. 4 korona. 2 korona. 20 fillér. I lesz véve a második számú hivatal s mint más városok példája mutatja, ez áital a magyar posta és távirda intézmény már eddigelé is kivívott jó hírnevét a külföld előtt csak öregbítené. Ezek után reméljük, sőt mi több, hisszük és tudjuk, hogy az intéző körök a második számú kincstári postahivatalt Nagykárolyban a vasúti állomás épületében, illetve annak környékén alkalmas helyen felfogják állítani. Nagykároly város az utóbbi időkben az építkezés terén gyors fejlődésnek indult, ezzel kapcsolatban ipara és kereskedelme is párhuzamban halad s tekintve, hogy vármegyei székhely és alapos kilátás és remény van arra, hogy törvényszéket is kap, szinte szükségszerű, hogy egy második postahivatal is szerveztessék. Felkérjük városunk ügyének intéző köreit, hogy e második postahivatal felállítása ügyében a szükséges lépéseket megtenni s ez ügyet állandóan felszínen tartani szíveskedjék, hogy igy városunk lakosságának óhaja teljesedjék. (m.> A kaszinó *) Az utazó közönség a távírdán és távbeszélőn sürgősen szükséges, lebonyolítandó dolgait könnyen elintézhetné a második számú hivatalban és mivel Nagykároly város a fővonalon van és hozzá még vasúti gócpont, igen sokszor nemcsak hazai, de külföldi utasok részéről is igénybe Budapesten és ahány magyar város van, — kevés kivétellel — annyiban átok a kaszinó. Úri kaszinó, gentry kaszinó, ilyen-olyan kaszinó, *) Az „O. H.“ nyomán közöljük e czikket, mely felette szomorú világításban tünteti fel a vidéki kaszinók beléletét. Igen örülünk, hogy e sötéten szomorú kép ami kaszinóinkra nem vonatkozik, s hogy a jövőben is igy legyen — szolgáljon e czikk mintegy „Mementó“- ként! A kártya. Az unalom ha úgy ellátogat hozzám, Úgy eltépelödöm az emberek sorsán; Itt is, ott is látok vergődő alakot . . . Kit előbb a jólét lágy karja ringatott, Annak fejealját ma az ínség gyártja. Ki tette koldussá ? Ki más, mint a — kártya. S ahol minden szépnek, nemesnek van pátija: Legszebb szórakozás otthon is a —, kártya. Valóban szép, nemes „miveit“ szívből ered: Véres verejtékkel áztatott kenyeret Társunk családjának szájából kivenni, Öt koldussá tenni, — az egész csak ennyi! A balszerencsének öt lesújtó bárdja Korántsem mi vagyunk, hanem csak a — kártya. Mit neki a konyha, gyermeke, családja! ? Ott a cseléd, dada! Öt hívja a — kártya. Ami ezután jön, az is csak kicsinység! Ha a boldogságot felváltja az ínség, És az élvezetnek aztán az a vége: Elfogy a becsület, a családi béke, S önszivébe a férj ha a gyilkot mártja, Nem a nő az oka annak! Csak a — kártya. Otthon a nő hordja a nehéz keresztet: Öt-hat éhes gyermek falat után reszket, A szoba ablakát szél ha veri, rázza, Sir a sok apróság dideregve, fázva . . . Hej de azt az apa nem érzi, nem látja: Füstös korcsmában ül, kezében a — kártya. S ha az átkártyázott éj után, úgy reggel Boriul tele fővel és üres — zsebekkel, Mint a derékban tört eb, haza tántorog, Káromlásra nyílik a gőzölgő torok; Istent, embert — le a sárga földig rántja: Nincs előtte szent más semmi, csak a — kártya. így a miveletlen, bárdolatlan lélek; De ehhez hasonlót másutt is szemlélek, És nem is kell éppen oly messzire mennem: Hol a „miveltséggel“ hivalkodnak fennen, S ami öt leverte, ami neki ártott, Forgatta ellenünk ő is azt a bárdoi, Ki dob hát ránk követ? Védekezvén, ma is Megengedett fegyver, védelem a paizs; Biint nem követtünk el, mindenki belátja: Kezünkben egyenlő paizs volt a — kártya. így a kártyajáték szép férfi-sport, torna, Átkot, romlást szülő bűn hát hogy is volna!? Épp azért e mai feminista század Magas lovon ülvén, föl azon sem lázad, Sőt benne a „sikk“-nek szimbólumát látja, Szép női kézben is ha reszket a — kártya. Miért ne élvezne ö is néhány percet?! Mit férje napközben verejtékkel szerzett, Azt ha egy éjen át eljátszta, elverte, Ezért ugyan pálcát ki törhet felette? _______ 5 i gy ha ez a nemes, fölséges élvezet, Mint minden földi út, a sírhoz elvezet: Minek a sir fölé emlékoszlop, márvány ? Ott a koldus gyermek, áll megtörtén, árván . . . Ott a sírkereszt is, utolsó barátja: Kettétörött koldusbot és egy tuczat — kártya. Gajdács Pál. Ördög az eklézsián. Vereska Mihálynak, a felsővidéki öreg tiszteletesnek családja kivonult a vonathoz. A Vereska lányok: Tini, Biri és Johanka a legújabb ruhájukat vették fel, a Vereska fiúk: Timót a legátus, Péter a gazdász és János a kölyök, szintén ünneplőben ágáltak. — Az öre- gek: Vereska Mihály és a felesége a régi zölHuszthy Zoltán nagykárolyi fényképész Kossuth-utczai műtermében csakis természethü, szép fényképek készülnek, valamint gyönyörű fényképnagyitások bármily régi kép után is. Pompás gyermekképek! Hellemes, meleg műterem! Esős, havas, borult időben is kitűnő siker! Öltöző szobácska!
