Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-07 / 2. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 1-ik szám. mind termékeny jó földje a szerencsejátéknak, s ennek folyományaként a lejtőn való lerohanás- nak. Hej szegény Széchenyi, ha látná mivé tették az ő ideálját! Kaszinó ! nemes intézmény, társadalmi szerv lehetne ez, úgy, amint a legnagyobb magyar kigondolta : hogy ott összejönnek a robotoló munka után az urak, lerázva a napi munka porát s csöndes, nyugalmas pihenés közben elindul a szó. És száll a társadalom égető kérdései között a nemzeti ügyek felé. És kiki a maga köznapi gondjai után áldozni fog a közügyeknek. Mennyi fölösleges energia, mennyi szép, okos, életre való idea megy emigy tönkre és mennyi maradna meg, mennyi lenne, ha a kaszinó igazán kaszinó volna, ha minden idegerőt, anyagi fölösleget nem emésztene föl a — kártya. De ki tud ma kaszinót elképzelni kártya nélkül ? Kizárólag a kártya tartja fönn, élteti ami kaszinóinkat. Oda az urak ma már nem pihenni járnak, szép komoly férfiakhoz legméltóbb szellemi tornára, ellenkezőleg: sietve égő torokkal, vad lázzal — nyerni. A mindenünnen száműzött hazárdjáték oda vonult be a tiszta, fényes nagy termekbe és ott babonázza meg varázslatos hatalommal azokat, akik csak egyszer is mellé kerültek. És most jön valaki, aki kaszinót akar nyitni, hogy megölje a hazárdjátékot. Meghalt egy dúsgazdag, egy nemesszivü ember és minden földi kincsét közczélokra adta. Hatalmas összeget kulturális czélra és hogy szülővárosának is tegyen valamit, összes ott lévő ingatlan vagyonát ráhagyta Nagyszombatra. Sok, sok ezret érnek ezek az ingatlanok. Ebbőj a pénzből Nagyszombatnak kaszinót kell emelnie. Olyan fényeset, káprázatosat, amilyen a pesti Park-Club. Talán szebb is lesz, hiszen rengeteg anyagi erő van hozzá . . . Egy kikötést tett azonban a hagyományozó Emmer Kornél, azt, hogy a kaszinóból a hazárdjátékot kizárják. Nem tudom, volt-e eddig Nagyszombatnak kaszinója, ahol összegyűlt az úri társaság. Bizonyára volt és ha volt, ott is csak azok úsztak el a zöld asztalon, mint másutt. És most építenek egy másikat, ahol majd nem szabad koczkára tenni a nehezen szerzett pénzt és a drága életet .. . Azt hiszem, ha volt, ha van régi kaszinója a városnak, ez meg fogja ölni az újat, Emmer Kornél ideálisan tervezett kaszinóját. Ki lesz bolond odajárni, ha még csak „zsőzni“ sem lehet benne ? De ha nem úgy lenne és bebizonyítaná az Emmer-kaszinó azt, hogy a társadalom és annak szerve: a kaszinó, meg tud lenni hazárdjáték nélkül is és csak kényszerítő szükségből hódolt be neki, akkor kitörhetne belőlünk az az öröm, amit most félünk nyilvánítani a gazdag alapításkor. Akkor megtanulná ennek az országnak száz és egynéhány kaszinója, hogy a társadalmi érintkezésnek van egy más formája is, mint a — kártya. HÍREK. A magyar nép termete. A termet úgy az egyén, mint a faj szempontjából az ember legjellemzőbb testi sajátságai közé tartozik. Változataiban föltünteti nemcsak az öröklés, hanem a környezet, a természeti viszonyok, megélhetési, egészségügyi és a társadalmi viszonyok különféle hatását is. Ez az oka annak, hogy a termetnek úgy egyénenkint, mint embercsoportonkint igen változatos az aránya. Az antropológiai vizsgálatok mégis arra az eredményre vezettek, hogy a termet méreteinek bizonyos értékei az egyes embercsoportokra igen jellemzők és pedig annál inkább, minél kevésbé kevert az illető embercsoport. Topinard, a kiváló franczia antropológus az egész emberiség középtermetét 165 czenti- méterben állapította meg. — Vizsgálati alapján a termetet illetően az embereket négy csoportra osztja föl: alacsony termetüek (160 centimétertől lefelé); közép-magas tejmietüek (160—170centiméter); magas termetüek (170—180 centiméter); igen magas termetüek (180 czentimétertől fölfelé). A mai magyarság termetéről Bartucz Lajos dr. tartott érdekes előadást a „Néprajzi Társaság“ ülésén. Az ország rendes antropológiai kutatása nálunk nem kezdődött ugyan még meg, mégis a termetre vonatkozóan több értékes adattal rendelkezünk, melyekből következtetést vonhatunk a mai magyarság termetének sajátságaira. Ilyen vizsgálatokat Bernstein és Weisoach a katonákon, Lenhossek, Horváth és Pohl felnőtt magyarokon, Körösi és Scheiber a katonai sorozási jegyzőkönyvek adatai alapján végeztek. Ezenkívül Jankó Torda-Aranyosszék és Toroczkó környéki székelyeken, Scemayer Bánffy-Hunya- don, Kovács Szegeden, Bartucz dr. Csongrád- megyében, a borsodmegyei matyók között és Aradmegyében felnőtt férfiakon és nőkön, iskolásgyermekeken végzett ilyen vizsgálatokat s a katonai sorozási jegyzőkönyvek adatait is összegyűjtötte. — Mindezek az adatok együttesen azt bizonyítják, hogy a magyarság termete az ország különböző vidékein nem egységes, hanem rendkívül kevert; világos bizonysága ez annak, hogy a mai Magyarország az ország különböző vidékein különböző elemekből keveredett. A magyarság közt a Topinard-féle csoportok mindenikének vannak képviselői. A kevertség nemcsak nagyobb területeken, hanem még községenként is jelentkezik. Az eddigi vizsgálatok alapján a magyarság termete egyrészt az Alföld északi szélén, a matyók és a palóczok közt, másrészt a közepén, Hajdumegyében és a Kiskunságban a legkisebb. — A Jászságban, az Alföld déli részén, a Dunántúl nagyrészében és kelet felé a Tiszántúl, a termet méretei mindinkább növekednek. A legnagyobb termetű magyarok Erdélyben találhatók. Középértékét véve, a magyarság túlnyomóan középtermetű, vagyis a Topinard-féle középmagas termetüek csoportjába tartozik. Az ország különböző részeiből származó 589 felnőtt férfi vizsgálata alapján a magyarság termetének középértéke 168 centiméterre tehető. Ugyanerre az eredményre vezettek a csontvázakon végzett vizsgálatok is. A nők termete 10—11 czentiméterrel kisebb. Újévi tisztelgések és üdvözlések városunkban. A szokásos újévi tisztelgések és szívből jövő meleg üdvözlések január hó 1-én a vezető férfiak iránti tisztelet, bizalom, ragaszkodás és szeretet kedves jeleként megtörténtek. Vármegyénk főispánjánál sok testület tisztelgett és fejezte ki üdvkivánatát. A vármegye tisztikarát llosvay Aladár alispán vezette a főispán elé, üdvözölvén annak nevében s szívből kívánva erőt, egészséget s munkakedvet oly fontos s nagybecsű működésére. A főispán melegen köszönte a szívélyes üdvözlést s a közérdekben való hűséges munkásság szent kötelességének teljesítésére hívta fel és kérte a vármegye tisztviselőit. A városi tisztikar Debreczeni István polgármester, a pénzügy igazgatóság Plachy Gyula kir. tan., pénzügyigazgafó, a m. kir. állami polgári fiúiskola tanári kara Patek Béla igazgató vezetése alatt tisztelgett a főispánnál. Ezenkívül egyesületek, testületek és magánosok is igen nagy számba; siettek üdvözletüket kifejezni közszeretetben álló főispánunknak, ki jóleső örömmel s meleg szeretettel fogadta a sok üdvözlést s mindenkihez volt szívélyes szava, barátságos kérdése. A vármegye népszerű alispánját, llosvay Aladárt, ki szatmárvármegye közszolgálati müdesfényü ruhájukban várták a vonatot. — Ez a ruha 30 év óta hirdette a tisztes házaspár ünnepnapjait. A pesti vonat késett. Valahol útközben a hegyet vájták tálján munkások, s egy hatalmas szikladarab éppen a sínekre esett. Amig a sziklát az úttestről eltávolították, a vonatnak várnia kellett. Gribóczra tehát egy órával később érkezett a vendég. Ez az óra nagyon hosszú volt. Az öreg tiszteletes türelmetlenül rázogatta a nagy vászonernyőjét, a lányokat szorította a míder, a legátus már a századik latin citátumnál tartott, melyet a legközelebbi húsvéti legá- ción szándékozott elmondani. Csak a gazdász volt nyugodt, az a nagyfejü jámbor fiú, aki a kölyök fülét ránczigálta meg egyszer-kétszer az idősebb fivér tekintélyével. — János, a legkisebb fiú ugyanis egyre a sínek közt szaladgált az öreg tiszteletesné nagy rémületére, aki váltig kérlelte: — Jánoskám, egyetlen Jánoskám fuss ide : Nem látod, hogy jön a vonat? — Hol? Én nem látom ! — diadalmaskodott Jánoska és szemtelenül mgresztgette szemét a vasúti sínek irányába. * — Marianne 1 Marianne! Itt vagyunk ! Szervusz! Jaj de szép vagy 1 Marianne 1 A Vereska család majd eldöntötte lábáról a pesti vonatot, amelynek 11. osztályú kocsijából egy kaczagó, nagy kalapos asszony szállott ki. Mintha selyem csipkefelhőből ereszkedett volna alá a szép asszony, aki után a kalauz nagy sárga bőröndöket és egész üteg kalapskatulyát szállított le a vonatról. — Marianne, hosszú volt az út? Mindjárt benn vagyunk a faluban. Csak egy séta. Gyerekek vigyétek a pakkokat. A Vereska fiúk felkapták a pesti vendég csomagjait és a menet megindult a faluba. Elől Marianne, a szép asszony, a tiszteletes úr néhai öccsének leánya, aki egy pesti miniszteri hivatalnoknak volt a felesége, de a sors özvegyi sorba juttatta. Jobbról a tiszteletes asszony, balról a tiszteletes úr. — Timót, a legátus egy sárga bőröndöt és két kalapskatulyát, Péter a gazdász egy sárga bőröndöt és négy kalapskatulyát czi- pelt utánuk, mig János, a kölyök, az elejte- getett kalapskatulyákat szedegette fel az úton nagy diadalkiáltásokkal. Az egész Gribócz kiállt a kapuba, mikor a tiszteletesúrék pesti vendége a falun végigvonult : — Ah, milyen szép, súgtak össze irigykedve az asszonyok. — Nézzétek a kalapját, igazi struccztoll van rajta. És a ruhája! A férfiak csak csöndesen ühömgettek. Elmondani sem jó, miket gondoltak magukban. De az asszonyok kitalálták a gondolatukat, mert az nap este egyetlenegy gribóczi házban sem költötték el békességben a vacsorát. * Vasárnap délelőtt a templomban a legelső padsorban ott ült a szép Marianne asszony. A tiszteletes asszony áhitatosan forgatta mellette a nagykapcsú imakönyvet, mig a kórusban a kántor szórakozottan énekelte a XXXVI-ik zsoltárt. A kántor Timót, a legátus, volt most. A kis pa- róchiának nem volt külön kántora. Amikor a legátus a kollégiumban tanult, akkor Knyihár, a csizmadia énekelte a zsoltárokat. Az egész templom Marianne asszonyt nézte. A jegyzőék kisasszonya e héten beutazott Lőcsére és struccztollas kalapot vett magának. — Hogy nevettek hátul a rektor leányok. Marianne asszony új kalapban jelent meg a templomban. — A kalapon két kis gerle turbé- kolt egy fészekben. A jegyzőek kisasszonya csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami különös láz ömlött el. Ahol más vasárnapon csöndes áhítatban
