Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-09 / 50. szám

2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 50. szám. ébredjen azon lelkiismeretbeli kötelessé­gének, amellyel hozzáférhetetlen, minden befolyástól féltékenyen őrzött köztiszt­viselői karával szemben tartozik. Az utolsó idők többé nem titkol­ható keserűsége és kétségbeesése jutott időnként kifejezésre azokben a mozgal­makban, amelyeket különböző állami al­kalmazotti kategóriák helyzetük javítá­sáért indítottak szerte az ország minden zugában, százszoros és ezerszeres visz- hang támadt a jajkiáltások nyomában. A sok ígéret után végre közeledik a tett, mint azt a legilletékesebb hely­ről, a magyar miniszterelnöktől hallot­tuk. A megoldás nem történik meg úgy, ahogy azt általánosságban remélték, de egészen uj rendszerre helyezkedve: mél­tányossági alapon oldja meg a kérdést. Ugyanis nem fizetés-emelésről van szó, hanem családi drágasági pótlékról. A rendkívüli segítés megadása annak az elvnek keretében mozgott, hogy a drá­gaság terhét legnagyobb mértékben a családos tisztviselők és alkalmazottak érzik s igy elsősorban ezeken kell se­gíteni. 1912-re a családi pótlékból a meghozandó törvény értelmében min­den rendű és rangú állami tisztviselő részesedik — fix összegben a család­tagok száma szerint. Örömmel vesz erről tudomást, nem­csak az állami alkalmazottak gárdája, hanem az egész magyar társadalom. Végre jut pénz nemcsak ágyúra és hadi­hajóra, hanem az állam napszámosainak istápolására is. Csak aztán ne szárnit- gassanak, tervezgessenek hónapokig a kiadandó pótlékon, hanem csinálják meg egy-kettőre, mert tisztviselőink alig vár­hatnak soká az idejében megindult fel­segélyezésre. Lapunkból mutatványszámot kí­vánatra bárkinek ingyen küldünk Képviselői beszámoló. A nagykárolyi kerület országgy. képvise­lője, dr. gr. Károlyi József f. hó 3-án d. e. tartotta a városháza nagytermében előkelő és nagy közön ég jelenlétében beszámoló beszédét. Az érdeklődést fokozta nemcsak az, hogy kép viselőnk, mint a pártonkivüli függetlenségiek elnöke tevékeny részt vesz a parlament mun­kájában, hanem az is, hogy képviselőnk társa­ságában voltak Désy Zoltán p. ü. államtit­kár és Preszlv Elemér országgyűlési képviselők, akik tartalmas beszédekben, fejtegették az obs- trukció jogosultságát s a függetlenségi párt elveit. A beszámoló közgyűlést dr. Adler Adolf, a függ. és 48-as párt elnöke üdvözölte lelkes szavakkal s felkérte a jelenvoltakat, a gyűlés- vezető elnök megválasztására. A jelenvoltak egyhangúlag Adler dr.-t jelölték, aki megkö­szönve a bizalmat, megnyitotta a gyűlést és tekintettel arra, hogy a beszámolóját mondó képviselő vendégekkel érkezett, felkéri a gyűlést, járuljon hozzá, hogy küldöttség hívja meg a képviselőket a gyűlésre. A küldöttség tagjaiul egyhangúlag Szentgyörgyi Jordán Károly dr. apátot, Reök Gyulát, dr. Kovács Dezsőt, Marián Ferencet és dr. Vetzák Edét választotta meg a gyűlés, aminek meptörténte után a gyűlést az elnök felfüggesztette. ____________________ ' A küldöttséggel bevonuló képviselőket lelkes éljenzés fogadta s ennek csillapultával az elnök az ülést újból megnyitotta. Üdvözlő beszédében kiemelte, hogy képviselőnk másfélévi működésével teljesen honorálta a kerület bi­zalmát s felszólította őt beszámolójának meg­tartására. Majd Falussy Árpád emelkedett szó­lásra és szives szavakkal üdvözölte a vendég­képviselőket, akik ez alkalommal először lépték át Szatmárvármegye határát. Beszédében kimutatta, hogy a független­ségi párt 5 hónapos parlamenti küzdelme fé­nyes erkölcsi sikerrel járt, amikor a kormányt rákényszeritette, hogy necsak a császárnak, ha­nem a„ nemzetnek is szolgáljon. Őszinte szívvel, meleg barátsággal köszönti tehát a küzdelem harcosait. Most dr. Károlyi József gróf emelkedett szólásra, hogy röviden beszámoljon eddigi po­litikai ténykedéséről s körvonalozza a vezetése alatt áiló pártnak célját, kiterjeszkedvén az obs- trukciónak és szavazati jognak ismertetésére is. Lendületes szavakban fejezte ki, hogy minden gondolata, minden energiája, minden tette a nemzeti eszme szolgálatában áll és állott. A magyar nyelv, a magyar érdek, a nemzeti be­csület és önérzet, az erkölcsi és anyagi jólét irányítják törekvéseikben, hogy ezzel is hozzá­járuljon Magyarország függetlenségének kivívá­sához. Legfontosabb kötelesség a nemzeti aka­rat érvényesülése, ennek szabagsága. Hol nincs igaz és egészséges parlamentáris rendszer, ott nincs valódi népakarat. Valódi népakarat, csak tiszta választásokon érvényesülhet, olyan válasz­táson, amely a nép széles rétegeit juttatja jo­gokhoz, ahol a corrupc’ó és vesztegetés ki van zárva. Az a rendszer, ami ma nálunk folyik, meghamisítása a parlamentarizmusnak, nem egyéb ez, mint az uralkodó abszolút hatalma parlamentáris formába bujtatva. Ezért függet­lenségi s ezért kívánja az önálló magyar had­sereget. Manapság már nem elég az erkölcsi hatalom, arra is kell törekedni, hogy ezt szu­ronyok meg is védjék. A pártonkivüli függet­lenségiek célja kettős volt: először hatásosab­ban iehetett fellépni, másodszor közelebb akar­ták hozni a két függetlenségi testvér-tábort, hogy azután a régi pártban harcolhassanak. Az demokratikus és nemzeti eszme, Kossuth Lajos hagyománya, ezért kell küzdeni. Ez kell, hogy vezessen mindenkit a véd­erőreform és a választójog kérdésében. A vá­lasztójogot úgy kell megcsinálni, hogy a ma­gyar fajnak nemcsak vesető, hanem állandó és biztos fölényt biztosítson. Magyarországon más part, mint szinmagyar nem lehet. A meg­valósításnál a nemzet egyetemére kell tekintet­tel lenni és csak olyan lehet, amely a szabad­akarat megnyilvánulását célozza. A másik kérdés a véderőreform kérdése. A függetlenségi párt alapéllé az önállp magyar hadsereg. De mivel ezt a jelenlegi közjogi ke­retekben felállítani nem lehet, arra törekszik, hogy a nemzet jogai ezen kereteken belül ér­vényesülhessenek és figyelembe vétessék min­denkor az ország teherviselő képessége. Mi ne akarjunk először védeni, hanem várjuk meg, mit kell védeni. Magyarország a nagyhatalmi kérdésben vajmi keveset számit s úgy állunk, hogy Magyarország csak fizet, de nem kap sem­mit. Ha el is viselhetnők a véderőreform ter­heit, elvileg nem lehet elfogadni. Újításokba menni nem szabad, mig a magyar nyelv, jel­vény, kommendó nem lesz biztosítva. Ezért van az obstrukció. Igazolja az ellenzék eljárását a béke, mely a harcot nem a harcért, hanem a béke létrejöttéért indította meg, a nemzet jo­gaiért, a nép jóléte érdekében. S ha az obs- trukcióval nem is értek el pozitív eredményt, de elhárították a súlyos anyagi megpróbáltatá­sokat és a parlamenti erőszakot ráterelték az egyetlen okos és természetes eljárásra, a költ­ségvetés beterjesztésére. A város, a kerület érdekeit sokszor, mint exponált ember, aki a hatalom jelenlegi birto­kosai előtt vörös posztó, nem viheti és nem járhat el sikeresen. Elveihez hü marad és az érdekekért kgsz mindent megadni, amelyek e város és vidékének előnyére szolgálhatnak. Tartsa meg e város lelkesedését a független, magyar nemzeti eszme iránt, amely e város leg­régibb és legszebb hagyománya. Az éljenzéssel és tapssal töbször .megsza­kított beszéd nagy hatással volt a jelenlevőkre. A tetszés és tapsvihar csillapultával Désy Zol­tán mondotta el talpraesett véleményét a véd­erőreformról és választójogról. Higgadt érvelése, a részletekre is kiterjedő pontossága meggyőző erejűvé avatták tüzes beszédjét, amely elárulta az ügyes politikust, a lelkes hazafit s a hatá­sokra nem törekvő, de azért mégis nagy sug- gesztiv erővel rendelkező gyakorlott parlamenti szónokot. A tartalmas, szép beszédet helyszűke miatt nem közölhetjük egész terjedelmében, csak vázlatosan. A 67-es kiegyezés nem módosítása, hanem pótlása a 48-nak. 1867. t.-c. az, amelyet más­képen értelmez az uralkodó s másképen a nemzet. A közjogi ellenzék célja jelenleg az, hogy ezek az intézkedések nemcsak papíron legyenek meg, hanem az életben is. A kilences bizottság programmjában ennek az óhajnak igyekezett megfelelni, amely Prog­ramm tehát minden többségnek erkölcsi kény­szere. 1906-ban a koalíció és a korona között megállapodás jött létre, hogy a véderő refor­mot az uj választójog alapján összeülő parla­ment fogja megcsinálni. S mit látunk ! A béke, a munka jegyében jött kormány,, két éve kor­mányoz már, beterjeszt egy súlyos áldozatokat követelő reformot s a többség programmja még sincs végrehajtva. Az obstrukció egyrészt meg­akadályozta a terhek kirovását és kényszeritette a kormányt arra, hogy az elejtett erkölcsi ala­pot foglalja el, másrészt bebizonyította, hogy ezek a tényleges szükségnek nem felelnek meg s nincsenek arányban az ország teherviselő képességével. A véderőreform létszámemeléssel jár: ez a közös hadseregnél 50°/o-ot, a hon­védségnél 100%-ot jelent. Magyarország ennyit kiállítani vagy egyáltalában képtelen, vagy csak abban az esetben, ha szakértők szerint a mér­téket lejebb szállítják, ami sem a hadsereg harci képességének, sen: a kulturális érdekek­nek nem felel meg. Sokkal súlyosabbak az anyagi terhek. A reform szerint a közös hadsereg 754 millióba kerül, amiből Magyarországra 274 millió esik: ezt 1915-ig kell beállítani, a hon­védség 362 millióba kerül s ezt 1921-ig kell beállítani. 632 millió kell tehát a reformra a kormány bevallása szerint. Nos ezek a tételek nem igazak, nem valódiak, legszebben mondva csak féltételek. Ennyi van kimutatva, hogy az adóból készpénzzel lesz fizetve, de hogy mi történik a vámjövedelemmel, arról nem szól a krónika. A megterhelés ily formán bátran felmegy az 1000 millióra. Hadgyügyi reformért lehet ennyit megkívánni, á hivatalnokokon, a többi tárcák költségvetésében nem ?! Amikor tehát tiz év alatt majdnem 200 milliót kell megszavazni s ha közjóléti, kulturális célokra nincs pénz, nagyon meg kell ezt gondolni. Hisz a hadsereg harc képessége nem a ráköl- tött millióktól függ, ha az nem lesz nemzeti hadsereg. A hadi létszám 2 millió 200.000 fő lenne, ezt sem harcba állítani már a terepvi­szonyok miatt, sem élelmezni nem lehet. Nem a tömegben van az erő hanem az intenzív ki­képzésben, a tagok kulturális képzettségében. A kétéves katonai szolgálat is csak maszlag. Mert hogy is állunk vele? A 159 ezer újonc­ból 134 ezer két évig, 19 ezer három évig, 6 ezer négy évig szolgál .Ami csakis 4 éves át­meneti idő után volna eszközölhető. Itt hiány­zik az erkölcsi alap, hisz bünteti a jó katonát, mert arra készteti, hogy eltitkolja képességeit. Tehát az előkészítés is rossz, mely indokolat­lan terheket varr az ország nyakába. Ezért volt az obstrukció. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. Szives pártfogást kér tisztelettel: eiv : jó munka, szolid és pontos kiszolgálás az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja. kizárólag cipőkből

Next

/
Oldalképek
Tartalom