Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-11 / 46. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 45. szám. 0 Nagykárolyban van „Szatmárvármegyei Muzeum“ címen s régiségtárból és könyvtárból áll. A muzeum elnevezés semmi esetre sem jogosult, mert hisz’ csonka. A könytár elég rendes, de a régiségtár bizony eléggé hiányos. Hivatásának meg nem felel meg, mert nincs megfelelő nagy helyisége arra, hogy a közönség a könyvtárt kényelmesen használhassa. Ily körülmények között a muzeális jelleg úgyszólván teljesen elenyészik s csak arra jó, hogy egy-két kutató kíváncsiságból felkeresse. A kulturház megteremtése tehát ebből a szempontból volna fejleszthető a már említett elvek és módozatok szerint. Ami a kérdés anyagi oldalát iileti, a fentebb említett módozatokon kívül, azt hiszem azok, akik a szépért és nemesért tudnak lelkesedni, azok most sem fognak elzárkózni attól, hogy akár pénzbeli, akár természetbeni aeományaikkal siessenek a terv megvalósításához. Nem lesz érdektelen tehát, ha a vezető körök figyelmét erre felhívjuk. Petronius. Képiseiciestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 5-én a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet egy korábbi határozat alapján kellett összehívni, mert egy ingatlan ügyében ezen a gyűlésen kellett érdemleges határozatot hozni. A gyűlést d. e. 10 órakor nyitotta meg Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester gyérszámu képviselőtestületi tag jelenlétében. A napirend pontjai közül kiemeljük a következőket : A belügyminiszter tudatja, hogy a város kérelmét, miszerint a rendőrségnek csendőrséggel való ellátására a költségek 4/a részét vállalja, — fedezet hiányában elutasítja. Ez tudomásul szolgál annyival is inkább, mert a pénzügyi bizottság és a tanács véleménye szerint a város többet nem bir, s kilátás van arra, hogy a rendőrséget államosítani fogják. A kér. munkásbiztositó pénztár kérelmét, hegy a járulékok behajtására végrehajtót alkalmazzon, teljesiti oly feltétellel, hogy egy ideigl. dijnok fizetését havi részletekben a pénztár befizeti s a dijnok betegsége esetére 20 heti időre a fizetést biztosítja. Ennek munka hiányában a városi ügyeket is kell végeznie. Kimondották továbbá, hogyha a város alkalmaz becsüst a végrehajtásoknál, akkor a dijak a város közönségét illetik. Áz állami polgári és elemi iskola építésével Sárkány Emil budapesti műépítész biza- tik meg. Az épitfétésí költség 300.000 koronán túl nem mehet s ebben az építész dija is ben- foglaltatik. Sárkány kérvényt ad be, amely szerint az építkezés 1912—1913-ban fog végrehajtatni, hosszabbítsák meg a részletes tervek elkészítése idejét s hogy az ő dija — tekintettel a minden téren várható áremelkedésekre — külön álla- pittassék meg. A bizottságok a tanáccsal együtt az eddigi megállapodásokat módosítani ajánlják, a mit a közgyűlés ki is mondott. A tanfelügyelő külön iparos tanonciskolái helyiséget kér. A közgyűlés felterjesztést intéz a kultuszminiszterhez, amely szerint hajlandó a polgári leányiskola Honvéd-utcai részén levő kertjéből 420 négyszögölet átengedni, ha az államsegély oly összegre emeltetik fel, amelyből az építési költség annuitása és a tanerők fizetési többlete kitelik A korparéti tagos birtok bérbeadásának jegyzőkönyvét nem erősiti meg, hanem elhatározza, hogy nyilvános árverésen 71,000 koronáért árverezte,ti. Kijelentve, hogy a honvédségi lőtér megnagyobbitására esetleg szükséges 6 hold területet eladási árban visszaszerezhet. A nagykárolyi vadásztársulati bérekből befolyt mintegy 875 K 76 f.-t. a közigazgatás szükségleteire fordítják. Az Apolló mozgó kérelmét annyiban teljesíti, hogy nov. 1-től 7á évre a bérlétét felére szállítja le, a villany árát 6 f.-ről 5'2 fillére. A többi részét a kérelemnek nem teljesítheti. Egy-két telekkártalanitás és utcaszabályozási ügy elintézése után Huszár József jegyzőnek megengedik, hogy egyik helybeli takaréknál felügyelő lehessen. A jegyzőkönyv hitelesítésére az elnöklő kir. tanácsos, polgármester négy bizottsági tagot felkért s azután a közgyűlést bezárta. Zeneiskola. A nagykárolyi Zenemükedvelők Egyesülete múlt hó 28-án hangversenyt rendezett a vármegyeház nagytermében. A hangversenyről megjelent obiigát kritikák egytől-egyig megegyeznek abban, hogy a közönség meglehetős gyéren töltötte meg a termet. Önkénytelenül is felmerül az a kérdés: miért van ez? Nincs-e városunknak zeneértő intelligens közönsége, vagy ha van, miért nem pártolja az egyesületet? Talán az egyesületben van a hiba? Mind olyan kérdések, amelyek megérdemlik a megfontolást. Kezdjük mindjárt az egyesülettel. Az egyesület célja az alapszabályok 3. §-a szerint: „a zene, különösen .pedig a magyar zene művelése, kultiválása és terjesztése ; hangversenyek rendezésével a nemesebb ízlés és a hazafias irány fejlesztése s ez utón a társas élet előmozdítása. Célja ezenkívül egy, Nagykárolyban felállítandó zeneiskolára alapot létesíteni.“ Szórul-szóra igy. A programúi igazán nemes s annak beváltása mintegy erkölcsi kényszerré teszi a pártfogást. Hisz nem egyébről, mint a magyar zenéről van szó, amely eddig bizony csak mostojia gyermek volt; s, csak most kezd virágozni s egyik-másik interpretá- lójában világhírre emelkedni. Másnap már kevesebbet zsörtölődött, harmadnap még kevesebbet, negyednapra együtt iddogáltak a Székely Palival. Mert összeszoktatta őket a sár. Egy félesztendö alatt a legjobb barátok lettek. Testi-lelki jó barátok. Falun egy félesztendei tartós, jó barátság pedig mindig előlege szokott lenni a rákövetkező másik félesztendei erős gvülnlségnek, haragnak. Előbb egy kis asszonybeszéd, sutorálás, pletyka kezdi elidegeníteni az embereket, majd jönnek a „szemébe mondom“-ok, aztán a törvény. — Olyan régi, jó mustrája ez a szétválásnak. Senki el nem térne tőle. Miért tért volna el ettől éppen a tamásfalvi két tanító? Mert ők is csak emberek voltak. Székely Pali kezdte a heccet. Erős, kemény t,él, volt. A faluban nagy sertés-járvány uralkodott. Egyre-másra hullottak az áilatok. Béresnek, az öreg lévitának sok szép disznója volt. Nagyok. Hízottak. Kár lett volna érte. Uram ments! ha ide is beüt a vész. S mégis egyszer a legnagyobb, legerősebb koca szomorkodni kezdett. Az öreg Béres gyorseszü ember volt. Leölette rögtön. Másnap már ott árulták a mészárszéken. Két nap sem telt bele, már az öreg Mari néni azt hallotta valamelyik szomszédasszonytól, hógy a Székely tanító ur úgy gondolá a dolgot, mintha az a disznó, melyiket elárultak már leölés előtt visszadta volna lelkét teremtőjének, magyarán mondva, megdöglött. A másik szomszédasszony meg éppen arra magyarázta a disznóvisitást, melyet az öléskor hallottak, hogy az a tanító ur hangja volt. Bizonyságokéért Székely Palitemlegette Az öreg Béres dult-fult. Egy hét múlva az egész falu, mint bizonyosan megtörténtet emlegette, hogy a disznó döglött volt, csakhogy egészen kárba ne veszne, a tanító ur a látszat kedvéért kést vert a nyakába, sőt visított i$ hozzá. Székely Palinak is el újságolták. Úgy nevetett rajta, de úgy nevetett. Mintha nem éppen tőle telt volna ki az egész mese, Béres is tudta ezt Nem járt kutatni az indítóját, nem járt törvénykező; föak bosszút akart. S a bosszú órája ütött is. A Székely Pali feleségének gyermeke született. Csenevész, gyönge, kicsi fiú, akinek még arra sem jutott elég idő, hogy kigyönyörködje magát ezen a napfényes világon; meghalt úgy, ahogy született. Nypmban. Ez pedig nem olyan dolog, amire nyugodtan rá lehet ütni a bélyeget. A gyermek nem hal meg ok nélkül. Legalább az újszülött nem. Igv mondják ezt a vénasszonyok. Mert lehet, hogy a terhes asszony kígyót látott álmában, az se jó, <yLehet, hogy lakodalomban járt, lehet, hogy megkívánt valamit, az mind nem jó. Székely Patinára nem lehetett semmit rásütni. Nem járt az sehova se, nem látott az álmában se kígyót, .se békát. S mikor már mindenből kifogyott a legtalálékonyabb vénasszony is, akkor előállott Béres. Ő tudta a Italál okát. A gyermek, mikor messzületett élt. Mikor az apját meglátta, úgy megijedt annak csúfságától, hogy meghalt tüstént. íme, a rejtély meg volt oldva. Ha más mondta volna, talán fejet csóváltak volna rá. De mert az öreg tanító ur mondta, annak hittek. Okos emker hírében állott a falu népe előtt. Béres tudta, hol kell ütni a vasat. Székely Palinak gyenge oldala volt a szépség. Inkább a becsületében bántsák, csak a rútságát ne emlegessék. Úgy félt tőle. Béres a szivébe ütötte a kését markolatig. Többé sohse szóltak egymáshoz. A fiatal még a fejét is félreforditotta, ha az öreget látta. Az egész telet igy húzták keresztül. Tavasszal pedig újabb esetek történtek. Az eddigieknél is nagyobb sár volt. Nyakig lehetett úszni benne. A fiatal bivalyok betanításának ideje következett. Mert ebben a faluban csak bivalyokkal dolgoztak az emberek. Más élő állat el nem húzta volna a szekeret ebben a tenger sárban. Béresnek is volt két fiatal bivalya. Befogatta őket. Kis, könnyű szekérbe. Elöl ült ő, meg a szolgája. Mari néni meg a szolgáló a szekér hátú jára kerültek. A fogát megihdult. Lassan, nehézkesen, ahogy a bivalyok szoktak. Csendesen haladtak végig a falun. Már szinte a Székely Pali lakáság értek. Az öreg ur gyanakodva pislogatott jobbra-balra; félt, hogy lecsufolja Székely, ha ebben az istentelen sárban utazni látja. A szolgája kérdezett valamit tőle. Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyban, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségébe saját készítésű férfi, női és gyermek box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerinti megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra, javításokra különös gond fordittatik. ^ Szives pártfogást kér tisztelettel : Elv.- jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi díszek termelő csoportja,
