Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-21 / 43. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. október 20. 43. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Nts- Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: DR. GÓZNER ELEK. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre............................................ . . 4 korona. Ne gyed évre ............................................2 korona. Eg y szám ára......................................20 fillér. , v Városunk äsmepe. Lapunk ugyan-e helyén közöltük olvasóinkkal annak idején azt a jól megérdemelt kitüntetést, amely városunk köz- tiszteletben álló polgármesterét,‘Debreceni Istvánt tisztjének tizenöt éves jubileuma alkalmából érte. — Előző szamunkban már ismertettük az ünnepély programm- ját, amellyel Nagykároly városa polgár- mesterét ünnepelni szándékozik. A nagy nap, amelyen egész városunk, annak minden lakosa igaz örömmel ünnepel — ma van. Lehet-e hát fontosabb, lehet-e kedvesebb dolog, amellyel e helyen foglalkozzunk, mint épen ez az örömünnep?! Nem akarjuk ismételten felsorolni Debreceni István érdemeit, nem akarjuk még egyszer kikiáltani, hogy azokat magasabb helyen is méltányolták és megjutalmazták, nem akarunk ismétlésekre bocsátkozni a polgármester tiszteletére rendezett ünnepség tárgysorozatának újbóli elmondásával. Hiszen olvasóink a polgármester érdemeit amúgy is ismerik, a kitüntetést tudják és bizonyára egytől- egyig ott lesznek azon az ünnepségen, amely ma, úgyszólván jelen sorainkat kö- vetőleg fog lefolyni. De rá akarunk mutatni arra, hogy milyen magasztos ez az ünnepség, meny- .nyire közel ván minden magát nagykárolyinak valló ember szivéhez, milyen őszinte, milyen igaz és mennyire megérdemelte az ünnepelt. Nagykárolynak még nem volt egy igazi, saját, minden idegen behatástól, vagy politikai befolyástól ment, hogy úgy mondjuk, családi ünnepe. Ha főispánt installáltunk, az inkább Nagykároly, mint megyeszékhelynek volt az ünnepe ; haj hazafiui örömmel általános kivilágítást' rendeztünk, ez az országos politikában beállt kedvező fordulatokat illette ; ha fáklyásmenetet rendeztünk, azt képviselő- jelölteknek, vagy képviselőknek csináltuk. Sohasem volt az egészen a saját ünnepünk. A mai ünnepségen akármerre is kalandozzon el képzeletünk, bármerre terjedjenek is gondolataink, mindig és mindenben a várossal marad összekötve annak minden legtávolabbi fázisa is. Akár a személyt, akár a város első tisztviselőjét, akár pedig azt az egyént nézzük, akinek tizenöt éves áldásos munkája alatt igen előre haladt ez a mi sokat hányatott városunk, mindig és mindenütt szorosan össze van az kötve Nagykároly városával és független marad minden mástól. Ezért van az, hogy mig egyéb ünnepeinket politikai, vagy más irányú indulatok is uralták, addig ma csak meleg' őszinte, bizalmas, meghitt, majdnem családi szeretettel teljes érzésekkel ünnepelünk. Páratlan az a természetes egyöntetűség, az a minden befolyástól mentes és egyszerre, úgyszólván mindenkinél önmagából kipattant közös gondolat: ünnepeljünk ! A megbeszélés az igazán már csak a részletek számára maradt fenn. Vájjon miféle más kérdésben tört volna ki egy közös vágy a valódi ragaszkodásnak és szeretetnek ezzel az elemi erejével? S ime, ezzel a kulcs is a kezünkbe került: ez a megnyilatkozott igazán közös és általános akarat kritériuma majdnem az absolut szeretetnek. Ilyet elérni pedig igen nehéz dolog, Aki ezt el tudná érni. büszkébben tekinthet vissza lefolyt évei munkájára és nagyobb örömmel láthatja azok gyümölcsét, mintha bármily nagy rangbeli kitüntetést ért volna el ezek nélkül. És hogy mennyire természetes, mily igaz és őszinte a Debreceni István önzetlen munkálkodása, bizonyítja az aköŐsssel. A jó Isten ha én rám bízná : Szeretnék ősszel halni meg. Mikor hervadnak a virágok, S holt levelek peregnek rájok. — A jó Isten ha én rám bízná : Szeretnék ősszel halni meg. Mikor a táj is halni készül, Lemondón és panasztalan. S erdők, mezők, sugarak, álmák, Fakó, enyészet-szinre válnak. — Mikor a táj halni készül, Lemondón és panasztalan. Akkor vegyen halk elmúlással, Szelíd ölébe a halál. S hittel egy más, szebb kikeletbe’ Hunyjam niajd a szemeimet le. — Akkor vegyen halk elmúlással, Szelíd ölébe a halál. S túl, túl amaz örök tavaszban : Legyen nekem hitem szerint; Leljem föl mind, a kiket itten Sírván egykor elveszítettem . . . — Túl, túl amaz örök tavaszban, Legyen nekem hitem szerint! Szabolcsba Éiliály.-rfi . - » ", • ' A távollévő. • — Sz. N. — Adolphe mosolyogva ment baátnőjéhez. A beffroi órája tiz és felet ütött. Egyforma, nyugodt léptekkel sétált, olyan emter módjára, akire még mosolyog az élet. Tudta, hogy barátnője várja őt kényelmes otthonban s hogy megelégedten fogja őt fogadni. Mert Adolphe úgy érezte, hogy dacára annal, kitartott kedvese — szereti is őt. Kissé késedelmeskedett a osszul megvilágított utcákon. Egy kis virágbcsi, melyet egy vöröshaju virágárusnő tolt ma,a előtt, megállította egy pillanatra. És rózskévével kezében ment végre fel a lépcsőn keleséhez. A kedvese az ötödik ereleten lakott olyan lakásban, ahol tízkor eloltjá a gázt a lépcsőházban. A sötétben tehát Adolphe a lábával tapogatta az ajtót s főleg az ajtó előtti szőnyeget, hogy nem tévedt-e meg az emeletekben. S az érintés által felismerte, hogy tényleg a barátnője ajtója előtt áll s kulcsot keresett a zsebében. De nem találta azt meg. Gyufát gyújtott s kikereste minden zsebét. Csodálkozva vett róla tudomást, hogy a kulcs már nincs birtokában. Hogy repült el? Ki lopta el? Gyanúja támadt s azután csengetett és várt. Kissé sokáig kellett várnia s ismét csengetett s most már követelőző, parancsoló módon. Olyan lármát ütött, hogy a többi emeleteken a lakók kidugták a fejüket az ajtóból. Az egész ház felébredt rá. — Az áldóját — mormogta Adolphe — ő sétálni ment! Mert lehetetlen, hogy ne hallotta volna a csengetést. — Majd visszatérek egy óra múlva. Nyugodtan szólt igy önmagához s ismét lement az öt emelet lépcsőjén, minden fogra meggondoltan helyezve a lábát. A házmester Az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja szives tudomására hozza n. é. vevő közönségnek, hogy Nagykárolyba, gróf Károlyi György-tér 10. szám alatti üzlethelyiségében kizárólag saját készítésű férfi női és gyermek cipőkből box, sevró bőrből készítve — dúsan felszerelt raktárt tart. Mérték szerin megrendeléseket elfogad úgy helyben mint vidékre mindennemű cipők és csizmákra. Javításokra különös gond fordittatik. •' * • ' -Szives pártfogást kér tisztelettel: eiv; jó munka, szolid és pontos kiszolgálás! az Első nagykárolyi cipészek termelő csoportja.
