Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-22 / 17. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1911. április 22. 17. ám szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Felelős szerkesztő: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“)-sW Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=Nyilttér sora 50 fillér. RÉDEI KÁROLY. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Megjelenik minden szombaton. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA Egész évre ..........................................8 korona. Fél évre..............................., . . 4 korona. Neg yed évre.....................................2 korona. Egy szám ára................................20 fillér. Az internatus létesítésének eszméje. A magyarországi kegyes Tanitó- Rendnek budapesti levéltárában őrzött 1738. octóber 15-éről kelt és gróf Károlyi Sándor aláírással ellátott levélben a következő igen érdekes részletet olvashatjuk : „az Iskoláknak terjesztésére s az nemes Ifjúságnak is nagyobb disci- plinában való Taníttatására Convictust is eő szent Felsége segítségével igyekezem fundálni és felállítani addig is, miglen e béli szándékomat véghez vi- hetném, kívántam ezen Levelemmel mind az Collegiumnak további Circumferentiá- ját, mind pediglen az Convictusnak lo- calitását eő Kegyelmeknek nagyobb se- curitássára circumstantialiter delineálnom s e’ szerint kirendelnem, hogy tudnia illik . . .“ Mit látunk ebből ? ! Azt, hogy az a fenkölt gondolkodás, amely a gimnázium felállításában kezdettől fogva fontos kulturmissziót látott, gróf Károlyi Sándorban, a gimnázium örök emlékű kegyes alapítójában megérlelte az inter- nátus eszméjét is, valószínűleg talán abból a szempontból, hogy a „szegény lakosoknak a huzamos háború folytán megcsökkent tehetsége és gyermekeiknek a távolabb eső akadémiákon és gymnasiurnokon való tartása eszközeinek hiánya miatt még a legjobb felfogásuak is tehetségekkel vissza vonulni, Istentől nyert kincseiket elásni kényszerülnek s azokat gyümölcsöztetni nem képesek.“ Így hangzanak a gimnázium alapitó levelének szavai. Nem különös dolog ezek után, hogy az internátiis eszméje csak 1907-ben vetődik fel újra : mi lehet ennek az oka? Kétségtelenül semmi egyéb, mint az a körülmény, hogy a nemes gróf 1743 szept. 8-án meghalt s vele egy időre feledésbe merült az internátus ügye is. Arról, hogy rtíi történt a kijelölt telekkel, semmiféle biztos adatunk nincsen s arra kell következtetnünk, hogy az internátus céljára felajánlott do- nátio egy más cél előmozdítására — ismerve pedig a Károlyi grófok mindenkori hazafias és vallásos intentióit — a gimnázium fejlesztésére szolgált. Mert már magában is képtelenség, hogy a Károlyi grófok dicső utódai megfeledkeztek volna nagynevű ősüknek intentiói- ról s a kegyeletes célra szánt donatiót visszavonták volna. Sokkal valószínűbb, hogy a gimnázium felállítása még nem tette elkerülhetetlenné az internatus felállítását, szem előtt tartva a gimnázium fokozatos fejlesztését a kegyúr is, meg a vezetőség is más időkre halasztották a kegyes alapitó eszméjének megvalósítását. Amikor pedig elérkezett volna az idő az eszme keresztülvitelére, akkor beállottak a válságos politikai viszonyok, amelyek a haza védelmére szólították a gimnázium mindenkori kegyurait. Most pedig, hogy az internatus eszméje megvalósult s csak a betetőzésre vár még, elsősorban Nagykároly, másod sorban Szatmárvármegye társadalmán van a sor, hogy azoknak a Károlyiaknak, kik minden szépért és nemesért egy pillanatra sem haboznak lelkesedni, fenkölt eszméjét segítse diadalra juttatni. Diadal ! !! Ez lebegett szemei előtt annak a férfiúnak, aki 1907. ápril. 3-án indítványt adott be városunk polgármesterének, hogy egy tanférfiakból és képviselőtestületi tagokból álló bizottságra b zassék az internátus ügye. Akik a nemes eszmét a maga valóságában felfogták és értékelni tudták, azok most sem maradtak távol adományaikkal. Igaz ugyan, hogy a kezdet kezdetén igen sok nehézségekkel kellett megbirkóznak az indítvány lelkes támogatóinak, de végre egy szerencsés ötlet t. i. hogy a gimnázium segélyző egylete vegye kezébe az ügyet, megteremtette azt az áldozatkézséget, hogy az internátus fedő alá kerülhessen. Ä Károlyi grófok egy része nagy lelkű adományával és egy nemes lelkű főpap mélt. Fetser Antal félsz, püspök, nagyváradi kanonok alapítványával lehetővé tette az internatus telkének megvásárlását és tető alá helyezését. S a félig kész internatus a maga architektonikus elhelyezésével és kiépítésével nemcsak egy lelkes szakember kiváló rátermettségét hirdeti, hanem Biró Zsuzsi. Borul a nap, jelleg jő fel! Zivatar lesz még ma éjjel. Imádkozni Keresztények! Segítsen meg a Szent Lélek: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! . . . Biró Zsuzsi a kerteken Ott szaladgál réges régen . . . Kit keres ott, mit keres ott, Az este is már leszállóit!? Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Rossz fát tettek a tűzre! Bemocskol vigyázz a füstje, Vigyázz Biró Zsuzsa lelkem, Ne várj annyit ott a kertben . . . Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben! . . . Borús a nap, jelleg jött fel; Bagoly huhogott az éjjel .... Imádkozni keresztények! Biró Zsuzsi vess keresztet! Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Fonnyad, sápad Biró Zsuzsi, Valami úgy marja, gyötri. Bagoly huhogott az éjjel. — Rossz szók járnak szanaszéjjel . . . Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Botul a nap, sötét jelleg Takarja az azúr eget; A természet némán hallgat . . . A templomban harangoznak. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Bagoly huhogott az éjjel, Suttogás van szanaszéjjel. Tisztul lassan kun az égbolt, Biró Zsuzsit temetik most. Mi Atyánk Isten, ki vagy a mennyekben! . .. Teneked. Barátom, a bodri. Szatira. Miután pár évvel ezelőtt hat tanár saját autogrammjával igazolta, hogy most már „érettnek nyilvánítanak“, egy olympusi győztes nemes büszkeségével indultam haza, egy Szabolcs- megyei kis községbe kipihenni az átszenvedett fáradalmakat. — Ilyenkor az ember úgy érzi, hogy a föld forog ugyan, de ő körűié, hogy tudomány van ugyan a föld némely más emberében is, de az körül-belül úgy aránylik az övéhez, mint 0. a 6-hoz. — Mindent tud, előtte nincs lehetetlenség ! Persze nagy örömmel fogadtak. Egy félórán belül a falu minden újságját megtudtam. (Micsoda kitűnő riporter némely ember!) De a legfontosabbat mégis a kis húgom mondta el: „idén, van ed tisz Bodji is.“ Ebből aztán megtudtam azt, hogy a mi jó öreg hűséges Bodrink egy egyetlen egészséges (még nem tudom milyen nemű) gyermekkel ajándékozta meg ismeretlen férjét. :Csakhogy, mily rettenetes sors! az újszülött élete az édes anya halálát is jelentette. Épen akkor lehelte ki szegény előttem szomorú szemeivel lelkét. Mintha az a szomorú szem mondta volna, — vigyázzatok szegény gyermekemre! Csak én értettem meg! Meg is fogadtam, hogy felnevelem szegény állatot, — hiszen az ő számukra nincsen még menhely, különben is emberi módon akartam felnevelni. Nem adom tehát menhelyre! Az embereket úgyis gyűlöltem. — Jegyezzék be szépen emlékkönyvükbe (hiszen van ott több efféle szellemesség is) hogy ha már nem találnak szerető megértő szivet, vagy keblet, vagy ha a már megtalált elfordul, — ne versekben zengjük el keserveinket, — forduljunk az állatvilághoz, mint a legjobb kedélybetegségek orvosságához és foglalkozzunk állatpedagogiávah A kis kutyát anyja nevéről neveztük el, hiszen törvénytelen volt szegényke. — Magam tápláltam, tejemet ő itta meg naponként, ha az ő számára külön nem gondoskodtak volna. Napról-napra fejlődött, hatalmas vörös állattá
