Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

7 II. A szegény gyermekek közt. Személyek: Giuseppe di Calasanzio Lelio Falconi, utcagyerek Luigi Agostino s még vagy 12 tanuló Szin: Az első iskola Rómában a Trasteverében. 1589. Hogy elhagyád az iskolát, , Az Ur kiálta érted: És akkor elhatározád, Krisztusnak adni élted. Isten oltára titkait Hő szivvel ünnepelted, Az üdvösségnek magvait Buzgón hintette nyelved ... (Prima.) * * * Mint Ábrahám kiköltözél Hazádból mindörökre, Elhagytad házad s érkézéi Rómába nagy sietve. Nincs oktatója, láttad ott, Elárvult sok szegénynek, S kincsben dúskáló gazdagok írás-tudatlan élnek. Láttukra tüstént megnyitád . A Kegyes Iskolákat. Örült a sok kicsiny diák, Hogy értük élni láttak. Engedd, Atyánk: mindannyian, Kik járjuk iskoláid, Szorgalmasan és jámboran Élhessünk mindhalálig. (Tertia.) * * * (Iskolaterem, szegényes padok, tábla, asztal.) Cal.: (az iskolai-eremben foghlaioskodik. Söpröget, törülget. Szép, magas ember, gyér szakállal, halántéka körül őszes hajjal.) Lelio (szurtos, rongyos kisfiú, kezével hátul elszakad I nadrágját fogja, félénken bebámul az ajtón) : Mondja, signore, itt van az iskola, Calasanzio mester iskolája ? Cal.: igen, fiam, ez itt az iskola. Lelio: Micsoda iskola ez, még tanuló sincs benne ? Cal.: Nincs hát, mert most a templomban vannak. Nemsokára megjönnek már. Hanem le hogy kerülsz ide ilyenkor ? Lelio (bizonytalanul) : Signore, én nem vagyok rendes tanuló. Apám legnap rettentően elvert és azt mondta : Holnap iskolába küldelek Calasanzio mesterhez. Hát eljöttem egy kicsit körülnézni. Cal. (mosolyogva bólogat) : Értem. Bizonyosan rossz voltál. Lelio: Igaz, hogy itt szijal hasítanak a gyerekek hátából, ha rosszak ?