Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

8 Cal. (nagykomolvan) : Bizony ilt szigorúakba tanítók. Itt jónak kell lenni és tanulni kell. Lelio: De... de igazán szíjat hasítanak' a gyerekek hátából, ha rosszak ? Cal.: Azokat, akiken nem íog Í; jó szó, a szolga megpálcázza. Lelio (bátrabban) : Te vered a rosszakat a pálcával ? (közel hajol hozzá) : Na te nem* ugy nézel ki. Jó embernek látszol. Ugy-e nem ütsz nagyokat ? Rám különösen ne üss nagyot, kérlek, ha már ilt kell maradnom. Elszakadt a nadrágom és igy az ütés jobban fáj. Nézd csak, hogy elhasadt. Cal. (fejcsóválva nézegeti) : Az bizony eltört. Alighanem verekedtél, ugy-e, hogy elszakítottad ? így bizony nem járhatsz iskolába. Ide nem jöhetnek ám rongyosan a gyerekek ! Lelio: Hazamennék legszívesebben. I)e apám azt mondta, hogy letöri a derekamat, ha elkerülöm az iskolát. Hát most mit csináljak '? Cal.: Majd segítünk a bajon. Várj csak egy kicsit! (el) Lelio (egyedül) : Mondtam én apámnak, hogy nem nekem való az iskola. Amikor megvert, akkor szakadt el a nadrágom is. Csak egyszer kiszabaduljak innen, vissza nem jövök én ide soha többet ! Hogy itt is megverjenek ? Inkább világgá bujdosom, (el akar menni, de az ajtóban megjelenik Calasanzio. Cal. (tü, cérna a kezében. Szá'ire ül, Leliot a térdére fekteti s foltozza rajta a nadrágot.)', Na, azért ne ijedj meg ! Mondd csak, hogy hívnak ? Lelio: Lelio Falconi. Cal.: Mi az apád, fiam ? Lelio (akadozva) : Festő, azaz, hogy inkább zenész. Voltaképen építőmester volna. Cal.: Na és hogy julotl eszedbe, hogy idejöjj ? Lelio: Az a részeges Tassoni adta apámnak a jó tanácsot.; add csak a gyereket Calasanzio iskolájába. Szigorú ember, majd ráncba szedi az. Legalább nem csavarog az ulcán. Pedig nem is olyan rossz dolog az, tüzet rakni a Tiberis partján, s szaladni, ha jön a rendőr. Aztán még azl is mondta, hogy az iskola a Santa Djorotea mellett van a Trasteveréban. Könnyű volt idetalálnom. Ismered Calasanziot ? Mondd, csakugyan nagyon szigorú ember ? (rug egyet) Cal. (mosolyog) : Ismerem. Hanem ne izegj-mozogj folyton, mert még meg talállak szúrni evvel a (üvel. Nem rád akarom varrni a foltot, hanem a nadrágodra. Lelio: Igaz, hogy Don Giuseppe mester ingyen tanítja a szegény gyerekeket ? Nekünk ugy sincs pénzünk ! Kész? (leugrik, zavartan forog a tengelye körül, nézegeti magát.) Cal.: Hiába nézegeted magad. Még mindig nem jöhetsz igy az iskolába. Amint látom, se nem mosakodtál, se nem fésülködtél. Ki látta ugy jönni az iskolába, mint egv garabonciás diák ? Lelio (tiltakozik) : I)e én nem komolyan jöttem ide, csak... Cal.: Nem ám ! Gyere csak.'Neked sem árt egy kis viz ! (megmosdatja, megfésüli). így ni. Mostmár befogadunk. Máskor azonban tisztán gyere iskolába. És ne halljuk panaszt ellened, inert baj lesz. Ugy hallom már jönnek ki a templomból a fiuk. Maradj itt. Csendben várd meg őket. (el)