Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

5 nap, és nincs a napnak órája, amikor a birodalom valamelyik réfszében ne dicsőitenék szent misével. Ezt a fegyverekkel meghóditott biroodalmat most isten igéjével 'icll az ég számára meghódítani. Antonio: Kár ezért annyit tanulnod. A parasztgyereket az ónatei vagy az osunai vadegyetemre adja az apja. A tanároknak, hogy éhen ne haljanak, lisztet,, sonkát, kolbászt küld, és mikor a fia négy évig ott léhütősködött, kidobják. »Megkaptuk a pénzt, a szamarat pedig küldjük vissza hazájába — kiabálják utána latinul.. Ott aztán a parasztok közt' te is olyan paraszt lehelsz, mint a többi falusi. Jósé: Antonio bátyám, a parasznak is van lelke. Annak is fáj, ha beteg, ha bűnbe, esik, ha tömlöcbe jut, az is szenved. Lehet-e nagyobb hódítás, mint az árvákat megvigasztalni, a betegeket ápolni, odamenni a bűnöshöz és azt mondani neki : »Az Isten nein taszított el, gyere hozzá. Megmutatom az utat. Istenem, mennyi hódítani való van ezen a világon ! Antonio: Nem segítesz le ezen a világon, megrothadt az már egészen. Jósé: Nem bátyám ! Uj idők jönnek, uj embereket várnak*; Hadaink diadalmasan nyomulnak előre a pogányok, az eretnekek földjén. Lepantónál megvertük a törököt : spanyolok, velenceiek, pápaj hadak vállvetve. Felbomlóban a Nagy Török birodalma, uj területek nyílnak hódításra az Egyház katonái előtt. Attól félek, hogy én már későn jövök, (tele tüziel) Micsoda öröm fiatalnak lenni. Bátyám, előttem az egész világ ! Antonio (huncutul) : És a szegény leányok megvénüljenek, ha mindenki pap lesz ? Aztán folyton imádkozni, böjtölni, magát sanyargatni. Nézd, fiam, aki fnegundorodott az élettől és el akar zárkózni az emberektől, megértem, ha pap lesz. De... Jósé (hirtelen) : Az nem való papnak ! Hogyan vigasztalja meg az embereket az, aki gyűlölj őket > Ha emberkerülő, hogyan nyeri meg azt, aki szeretetre vágyik és nem találja seholsem ? Ha nem imádkozik, honnan merít erői a nélkülözéshez, az emberszerele Ih ez '? Antonio (elgondolkozik) : Igaz. A papnak vigasztalnia kell a sírókat. Ha maga erős, csak ugy merünk hozzá fordulni. ,Hanem azérl furcsa ember vagy te, Jósé ! Nézd csak, ha már mindenáron pap akarsz lenni, akkor törj előre. Szerezz magadnak hatalmas .pártfogókat, gazdag embereket. Püspök IÍS lehei belőled. Ezt már inkább érteném, mint azt, hogy szegények, rongyosok közt akarod az életedet leélni. Jósé: Islen akarata fog történni érzem és tudom. Odamegyek, ahova Ö akarja. Don Pedro (kopog és lép be váratlanul). Antonio, Jósé (egyszerre) : Pedro ! Apám ' Pedro (fáradt, megtöri) : En vagyok. A szállásadód irányított ide (kezel fog Anlonioval, Jósét/hosszan átöleli). Nyugtalan voltam. Álmaimban betegnek láttalak és szomorúnak. Eljöttem utánad, fiam, hogy magammal vigyelek Petraltába, haza. Egyedül vagyok, egyedül maradtam. Benned van most már minden reménységem. Jósé: Hogy vagytok ollhon ! Öcsém, Pedro, vele történt valami ?