Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

28 sébe bevonjuk a felsősöket. Nemcsak a Passió szerepeit éneklik szívesen, hanem pl. a nagyszombati próféciákat is. A nagypénteki és nagyszombati szenlsir-szolgálat, amelyen negyedóránként négynégy tanuló végzi a szentsirnál szents ígimádását, szintén ide tartozik A legutóbbi piarista elöljárói értekezlet hangsúlyozta a rendi templom iránti kegyeletre nevelést. Nálunk erre talán nincs iis különösebb szükség, hiszen templomunk és berendezése tanulóink szeme láttára, közreműködésükkel, filléreikkel emelkedett magasra. Ez a templom azonban folyton uj áldozatokat kíván, hogy az Úristen dicsőségét változatlanul szép és gazdag keretben szolgálja. A nyár folyamán elkészült az uj orgona. Szinte csodálatos és megható az a szeretet, amellyel a fenntartó város, a tanári kar és az iíjuság, a szülők előteremtették a költségek nagy részét. Szokás nálunk a mise alatti perselyezés. Ajánlluk tanulóinknak, hogy megtakarított filléreikből juttassanak a templomnak is. Ráneveltük tanítványainkat a tiszteletteljes köszönésre. Tisztelegve mondanak Laudelurt. A kisebb tanulók előre köszönnek a nagyobbaknak, viszont azok is figyelmesek velük szemben. A túlságos bokaösszeverésnek nem vagyunk hivei. Nem türtük a zsebredugott kezeket, s az udvaron ölelkezve járó diákokat. Valláserkölcsi nevelésünket a Ivat. Rendtartás, a Piarista Rendtartás és az intézet évszázados hagyományai irányítják. A vasár- és ünnepnapi diákmiséken a tanári kar rendi és világi tagjai is jelen voltak, hogy példájukkal is neveljenek. Ifjúságunk két csoportban hallgatott szentmisét és miseközben szentbeszédet. Ezeknek tartalmi változatosságál biztosította az a lény, hogy a hittanáron kívül résztvettek azok mondásában a tanári kar fiatalabb tagjai. A húsvéti szentgyakorlatokat szintén kél csoportban tartottuk : az I—III. oszt. tanulókét Pcthő Zoltán, a IV—VIII. oszt. tanulókét dr. Szamek József piarista főisk. tanár vezette. Tanítás előtt és után a Sík—Schütz-féle imádságoskönyv imádságait használtuk az eddigi .gyakorlat szerint. 12 órakor az Angelust imádkoztak. Evenkint négy alkalommal, év elején, karácsony és húsvét elölt és év végén volt kötelező szentgyőnás és áldozás. De ezeken kívül arra neveltük tanítványainkat, hogy" más alkalmakkor (első péntek, első vasárnap, a rendalapitó ünnepén) is járuljanak a szentségekhez. Templomunkban a kötelező hétköznapi szentmisék szüneteltével is volt állandóan 7 és fél 8 órakor szentmise, hogy tanulóink, akik nagy számban térnek be templomunkba lanitás előtt rövidebb, hosszabb szentséglátogatásra, ne maradjanak szentmise nélkül. 2. Nemzeti érzés. Rilka nemzedéknek adatott meg olyan idők átélése, mint a mainak. Az események torlódásában ma sokat élünk. Küzdenünk kell tehát a. megszokás ellen, ami lehűli a lelkesedést és érdeklődést. Éppen a mai nagy nemzeti események alkalmasak arra, hogy tanulóink lelkében a nemzeti érzésl felfokozzuk, s a jövő nagy feladataira lelkileg is előkészítsük őket. A nemzeti zászló tisztelete'egyre nagyobb tért hódit és átéllebb lesz, mint régebben. Az intézeti és nemzeti lobogó nagyobb ünnepeinken, igy Veni Sancte napján is a szentmise;alatt olt áll diszőrség kíséretében a főoltár két oldalán. Ünnepélyeken, felvonulásokon minden alkalommal zászló alatta vonulunk fel és j elemin k\ meg. ösztönző példa lehet az is, hogy tanáraink közül kelten is tel-