Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

11 A legfőbb Jót, Mindenhatót Mily Mondhatlan szereteted ! A boldogság hogy áthatott: Hogy él örökre lelked! Ó add, Atyánk: amit hiszünk, Amit kiált a nyelvünk, Amit bizton remél szivünk, Azé legyen szerelmünk! (Sexta.) * * * A drágakő is fényesebb Aranykeretbe téve: így az erénynek fénye szebb, Ha Szentnek ég szivében. Benned védőre lelt a jog, És mintát lelt a mérsék, A szentek és az okosok Erényük példaképét. Amit az Urnák ajakad, Ó József, egyszer igért, Hiven a fogadalmakat Halálig teljesitéd. Mi is okosak s jók legyünk. Hajlók igazra, szépre, Tiszta s erős legyen szivünk, Kisértés meg ne sértse. (Non a.) (A San Pantaleo udvara. Oldalt csobogó kut. Néhány kerti pad. Virágzó oleanderek. Hátul az iskolaterem ajtaja. Napsütéses dél.) Cal. (92 éves, kissé hajlóit, fáradtan tempós. Lassan botorkál a kul melletti pad felé.) Berro (az ajtóból meglátja, segítségére siet) : Miért nem liivott Atyám Könnyen elesheLik. Cal.: Minek zavarjalak, fiam, ha magam is fiatalosan ideérek. Berro (a kul melletti padhoz vezeti és leülteti. Panaszkodva) : Mindenhonnan rossz híreket hallunk. Cal.: Szerel bennünket az Isten, hogy kezét ránk nehezíti. Nem felejt el bennünket. Berro: Savonában lecsapott a villám, bele a puskaporos toronyba a rendházunk mellett. Majdnem valamennyi testvérünk elpusztult. Csak egy atya és egy leslvér menekült meg, akik a ha>rangokal kongatták a viharban. Cal.: (Csendesen imádkozik). Berro: Pisál. Firenzét lel kell adnunk még ebben az évben, ha hamarosan nem jön segítség, panaszolják. Rendtársaink egymásután szélednek el. Lassan nem marad senki, aki a szegény gyerekeikel tanítsa. Be kell zárni az iskolákat. Cal.: Isten akarata ez. Hányszor imádkoztam hozzá, hogy mutassa meg, kik az érdemes, jó munkatársak. Csak az érdemtelenek hagytak el bennünket. S most már azt is ludom, hogy kik az igaz emberek. Csak a választottak maradtak meg; csupa jó emberek közt lehetek. Berro: Az a baj, hogy a megmaradónak közt is kezd terjedni a kishitűség. v (Csengelés. Zúgva lódulnak kifelé a gyerekek. Amikor Calazanciusl és társát észreveszik, megállnak az ajtóban, s ott helyezkednek el.)