Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1940

10 Lelio 'gondolkozik, kiszalad a szóján, rongyos ingére téved a keze) : A Jézuska hozta ! (bátran) A'Jézuska született karácsonykor., Cal.: És miért lett emberré Jézus, ha ö Isten volt ? Ide jött közénk és kereszthalált halt. Lelio (hallgat, majd kíváncsian néz rá) : Te talán tudod ? Cal.: Ugy-e a Jézuska ajándékokat hozott neked is. Jézus szeret téged, azt akarja, hogy boldog légy, hogy okos légy. Az Üdvözítő azért szenvedett kiinhalált, hogy te boldog légy, hogy odajuss mellé a mennvországba, hogy üdvözülj. Lelio: De mi szegények vagyunk ám, éhezünk ! Apám azt mondja, hogy ver bennünket az Isten. Igaz ez ? Cal.: (^szomorodva) : Isten csak a gonoszokat veri meg, akik megérdemlik. l Lelio: Anám mindig megver, akár jó vagyok, akár rossz. Nem érdemes jónak lenni. Cal.: Érdemes fiam. Isten a jókat szereti, szelídJiozzájük, meg

L segíti őket. Lelio (hosszan és bátran néz Cal- szemébe) : Milyen furcsa, hogy még nem vertél meg atyám, mikor olyan buta vagyok. Apám otthon már rég megvert volna. Az Isten is ilyen jó ? Cal.: (megilletődve) : Az Isten mindenkinél jobb. senkit sem lehet hozzá hasonlítani. Lelio: Ha ilyen jó az Isten, szeretném őt megismerni. Beszélj róla. Cal. (mintha a lelke máshol járna) : Igen-igen, de most már későn van. Haza kell menned, meri még azt hihetik, hogy megint elkóboroltál. Lelio: Atvám, nagyon szeretnék mindig ,jtt maradni. Holnap reggel én leszek az első ! Cal. (az ajtóhoz kiséri és szelíden mondja) : Holnap elvárlak, fiam ! (Függöny.) III. Az élet alkonyán. Személyek: Giuseppe di Calasanzio Berro piarista atya Francesco Giulio Antonio és még 15 kis diák Pietro Szin: Róma, a San Pantaleo udvara. 1648. Élő hitednek szent tüzét Megőrzéd mind halálig, E hitben bizva megtöréd Az ujitók csatáit. Midőn szétszórták nyájadat, Bizalmad nem veszett el: Tiéidet és magadat Az Ur kezébe tetted.