Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1927

Nagykanizsai Róm. Kat. Reálgimnázium I. Iskolánk múltja. Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza gr. Batthyány Zsigmond. A hosszú törökuralom szomorú vidéket csinált Somogy- és Zalamegyékből. Különösen pedig szellemi tekintetben vetette vissza erősen e megyéket. A piaristaház történetében igy jellemzi annak írója e nagy területet: „Vastissima ista Hungáriáé ora, qua Provincia Saladiensis et illi adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis Scholis destituebatur." Nem volt középiskola, ahová a szülők gyermekeiket küldhették volna a két nagy megyében. E bajon segítendő, Kanizsa ura, gr. Batthyány Lajos, Magyarország nádora, 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel tárgyalt, hogy valamelyik szerzetes rendet nyerje meg, hogy itt iskolát vezessen. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rendfőnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át a létesítendő intézetet. 10.000 váltó forintot ajánlott fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadta az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök, nagyon kevésnek találta ezt az összeget és csak két év múlva, akkor is Mária Terézia sürgetésére, akihez a nádor és érsek közbenjárásért fordultak, adta beleegyezését az alapításhoz. Így azután 1765-ben, miután az alapító nádor 500 forintért megszerezte Zalavármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást a rendház, egy kincstári laktanyát a gimnázium céljaira, megjelent az első négy piarista Kanizsán. Az első évben mindjárt 390 tanuló jelentkezett a hat osztályra (hat osztályú volt az intézet 1861-ig). Erős bizonyítéka volt ez a fentebb említett hiányérzetnek. Tanuló volt tehát elég, de a csekély alapítvány kamata, mint a veszprémi püspök előre látta, már az első évben elégtelen volt a rendtagok és iskola fenntartására. Nyomorúság és küzdés volt a jó tanárok élete, azt mondhatjuk,. a legújabb korig.