Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1927

4 Sok bajuk volt a rozoga épületekkel és a maguk fenntartásával. Ha nem akadt volna nagy jótevőjük Matkovics megyei alszolgabiró személyében, már az első évhen itt kellett volna hagyniok az új alapítást. A ház története sok szomorú panaszt hallat erre vonatkozólag. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sokszor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat. A második évben 478-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1870-ig mindig 200-on felül maradt. A háborús idők, de különösen II. József uralkodása alatt erős visszaesés mutatkozott. 1788-ban 33-ra szállt alá a létszám. Néhány évig így is maradt; azután növekedett lassanként és 1799-ben ismét 258-ra szökött fel. 1849-től 1860-ig megint apadás állt be; innen kezdve emelkedést látunk; párhuzamos osztályokat kell felállítani; 1919—20-ban a magántanulókkal együtt 520 volt a tanulók száma. A csekély alapítvány, a rend szegénysége semmiféle befektetést, javítást nem engedett meg. Így az épületek annyira tönkrementek, hogy a termekbe becsurgott az eső. Paintner Antal főigazgató 1807-ben felajánlotta az intézetet a premontrei rendnek, melynek vagyona visszaadása ellenében két intézetet kelleit úgyis átvennie. De Buday Ágoston csornai prépost, aki személyesen ismerte a viszonyokat, nem volt hajlandó átvenni a szegényes intézetet és inkább Keszthelyt vállalta. 1812-ben jelent meg először Nagykanizsa város, mint az intézettel szemben kötelezettséget vállaló erkölcsi testület. Felállítja az előkészítő osztályt. 1822-ben kötelezi magát a város az iskola és rendház fenntartására és két tanár fizetésére. 1823-ban bővítik a gimnázium épületét és ugyanakkor nagyobbítják meg az ifjúsági templomot. 1839-ig a Thun-féle szervezet értelmében a 29 piarista gimnázium közül 7 felső, 11 alsó gimnázium lesz; 11-et pedig eltörölnek, ezek között a nagykanizsait is. A rendnek ugyanis nincsen elég tagja és az alapítvány elégtelen egyébként. A várost bántja ez az intézkedés és 1850. szeptember 19-én rendkívüli gyűlést tart és küldöttséget meneszt a rendfőnökhöz, hogy határozatát változtassa meg. 1850. október 14-én kelt miniszteri rendelet a gimnáziumot ismét megnyitja, de csak 4 osztállyal az eddigi 6 osztály helyett, 5 tanár vezetésével. A város nem tud ebben megnyugodni. Szeretné inkább 8 osztályra emelni. Pénze azonban nem volt, hogy a követelményeknek megfelelhessen, azért a zalavári bencéseknek ajánlja fel az intézetet. De megismétlődik az 1807-iki eset. A bencések ismervén az intézet szomorú állapotát, az ajánlatot elutasítják. Thun tudomást vett erről az esetről és felszólítja a bencésrendet, hogy a 8 osztályra kiegészítendő intézet fentartására bizonyos összeggel járuljon hozzá. A bencések 1000 forintot ajánlanak fel és ezt az összeget ma is fizetik a VKM.-nak, ahonnan a város veszi fel. 1866-ban alapították meg a múzeumokat és a szertárakat hg. Batthyány Fülöp és a város 215 forintos adományából. 1868-ban épült a déli rész a tornacsarnokkal; ekkor lesz az egész épület a városé, amely a tandijat kapja és ennek fejében az épület fenntartására, 3 működő, 1 nyugalmazott piarista és 1 tornatanár fizetésére kötelezi magát. 1870—71-ben a VII., 1871—72-ben a VIII. osztály nyílik meg és ebben az évben tartják az első érettségi vizsgálatot. Az épület még mindig nem megfelelő. A város az 1896-iki millenáris közgyűlésén kimondja az új intézet építését. Terveket készíttet; az ügy húzódik. Végre 1904-ben úgylátszik dűlőre jut az újjáépítés ügye, mert a rendházat és gimnáziumot átköltöztetik a honvédektől elhagyott Sugár-úti laktanyába. Két évre szólt volna az új helyzet és ezalatt meg kellett volna épülni az újnak. A két évből húsz esztendő lett az iskolának teljesen alkalmatlan, rendháznak meg éppen nem való épületben. Végre 1923. október havában harmadszor talált otthonra az intézet kaszárnyában, de ez ezután már szép és megfelelő. A volt Frigyes-laktanya fogadja be a gimnáziumot és a rendházat emberi számítás szerint végleges elhelyezkedéssel. (Erről az 1923—24. értesítőben bővebben).