Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1914
7 S milyen az a hangulat, mely egész lelki életén eluralkodva, szüli legtöbbször a filozófiai dalokat ? Az a lelki hangulat a pesszimizmus, vagyis az a hajlandóság, mely mindent vigasztalanul sötét szinben lát, az emberekben nem bizik, a jövőt illetőleg a rosszabb esetek bekövetkezését látja s általában szivesen foglalkozik az élet bajaival. S mi idézhette elő a különben inkább vidámságra hajló Petőfi, lelkében ezt az állapotot ? Eletfolyásának nyomozói ugy találják, hogy pesszimisztikus költeményeinek Írására a sötét kedélyhangulatot első sorban az ő költői működésének el nem ismerése, az annyira áhitott hirnév és dicsőség el nem érése fakasztotta. A lángész öntudata él lelkében, de a kortársak nem hajlandók lángesze alkotásaiért a költői dicsőség koszorúját homlokára fonni, hogy evvel őt boldoggá tegyék. Másodsorban viszonzatlan szerelme borítja kedélyére a világgyűlölet sötét fátyolát. Szerelemre vágyódott s költeményeivel, különösen a Szerelem gyöngyei költeményfüzérével akart viszontszerelmet ébreszteni a nőkben,- s főleg Mednyánszky Bertában, de szerelem helyett csak a hideg bámulás jutott osztályrészéül. Harmad sorban az a csalódás sötétítette el kedélyének látóhatárát, mely barátai részéről érte. Nemcsak úgy nem viszonozták barátai érzelmeit, ahogyan ő azt tőlük várta, hanem akadt köztük olyan is, aki álnév alá rejtőzve mérte költészetére az orvtámadást. 1 Ez az emberek becsületességébe vetett hitét ingatta meg. Végre negyed sorban keserűvé tették lelkét azok a sorscsapások, melyek szülőit is, magát isanyagilagsujtották. Ennyi ok közrehatása kellett ahhoz, hogy Petőfi pesszimista legyen. Ebből világosan látszik, hogy az ő világfájdalmát nem mint mástól eltanult életfelfogást énekli meg, hanem mint tényleg átélt valóságot Vagy más szóval : Petőfi világfájdalma nem csinált, nem is szentimentális, hanem valódi életcsapások alatt kialakult igazi fájdalom. El is vonul a világtól s egy nyomorúságos kis faluban, nyomorúságos kis szobában él egymagában. A magány, a magány! A nagy lelkeknek ez a jó barátja, ahová elkíséri 1 Szeberényi Lajos.
