Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

II. A németalföldi festészet úttörői. Modern kulturánk két nagy összetevője a jei­román és a germán elem nemcsak testi, hanem jeiben. uvész e" lelki vonatkozásokban is lényegesen különbözvén egymástól, természetes, hogy lelki tulajdonságaik konkrét kifejezésében, azaz művészetükben is lénye­gesen eltérnek. Egy növény léte és kifejlődése köztudomásúlag két tényezőtől függ. Az egyik a növény speciális strukturája, mely által más ter­mészetrajzi egyedtől különbözik, a másik a kör­nyezet hatása, azaz a talaj és a klimatikus viszo­nyok. Az emberfajok lelkének is vannak egyrészt ilyen ősi, öröklött és másrészt a földrajzi viszo­nyok és az évszázados helyzet szülte jellemvonásai, melyek minden szellemi ténykedésében, tehát mű­vészetében is kifejezésre jutnak. Ha tehát a német­alföldi képirás lényegének megértése céljából össze­hasonlítjuk a germán fajt a románnal, azt tapasz­taljuk, hogy az előbbiek előszeretete a lényeg és tartalom iránt az utóbbiaknál inkább külsőségek­nek, formaszeretetnek és erős érzéki benyomások iránti hajlamnak felel meg. A germánoknál a reflexió túlsúlya és a gyöngén fejlett fantázia nem zavarja a nyugodt értelmi működést és a romá­noknál a lelki eksztázis, az elragadtatás és a forma­kultusz kapóra jön a művészetek kifejlődésének. Ezen pszichológiai igazság mellett szól többek között irodalmuk és vallásuk is. A germánok irodalmának atyamestere Shakespeare, kinél a forma

Next

/
Oldalképek
Tartalom