Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1912

6 Január 19-én Budapestre vitték fel az uj Szent-János kórházba. Alig néhány órát töltött ott életben, — szenvedései végképpen megszűntek s nap nyugtára elköltözött az élők közül. A lesújtott apa, kinek életében öröme, boldogsága volt az elköltözött, táviratban közölte velünk a szomorú tényt. Mi virágot szereztünk, s a kegyeletes szeretet koszorúját vittük el koporsójára. A tanárok példáját a fájdalomban osztozó ifjúság is követte, a mely más látható jellel is kifejezést adott •— gyászának s szerető szive fájdalmának. Az igazgató vezetésével a tanári kar tetemes része ment el a temetésre. Az ifjúság innen sem maradt távol. Szép számmal mentek fel a fővárosba tanáruk kihűlt porához. Temetése napján az ég Lírának bemutattuk megboldogultunkért az engesztelés áldozatát, melyen intézetünk itthon maradt tanárain s ifjúságain kivül a megboldogult jó barátainak egész serege vett részt s imádkozott velünk, —• hogy az örök világosság fényeskedjék neki! . . . Budapesten pedig egy esős keddi nap délutánján, a Farkasréti temetőben egy öreg ember zokogott. Mellette álltak fájdalmában osztozva a megboldogult tanártársai és tanítványai, kik szintén könnyező szemmel néztek — Zimmermann Gusztáv koporsójára, Azután lassan sirba eresztették azt a virágos koporsót s a sirban maradt a holt, az élők szivében pedig a fájdalom s az elköltözött emléke, melyet sok jó tulajdonságával vésett sokak lelkébe . . . Zimmermann Gusztáv. Lukács József.