Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911
21 kapták meg, és igy a szerződés értelmében egy évig nem írhattak volna sehová. Ezt a körülményt használta fel Frankenburg s fölajánlotta az Életképek hasábjait a számukra, amit Obrenyik kivételével mind elfogadtak. Erre a szakadásra céloz Aranyhoz irt levelében Petőfi és jellemzi Vahotot, a szerkesztőt. A levél 1847 március 31-ről kelt és a föntebbi ügyre vonatkozó része ez: Mit kell olvasnom a Pesti Divatlapban! . . . te kizárólagos dolgozótársa lettél. Szerencsétlen! figyelj. 1845 elején vagy egy hónapig unszolt engem Vahot Imre mindenképen, hogy kirekesztőleg az ő lapjában dolgozzam. Végre beleegyeztem kérésébe, s irtani neki esztendeig. Ezért a másik két szépirodalmi lap, 1 egyik nyiltan, másik szűr alatt ellenségem lett, s elkezdtek jobbra-balra csipni, döfni, rúgni, köpni, ki igy, ki ugy . . . amit bizonnyal nem tesznek, ha nekik is dolgozom. S e bántogatások addig tartottak, mig mind Horváth Lazival, mind Frankenburggal rútul összevesztem, azzal publice, ezzel privátim. Igy telt el az esztendő,ekkor Vahotot uj alkura szólítom föl, mert addig nyomorúság volt, amit fizetett. O azonban, ahelyett hogy most többet adna, azt nyilatkoztatja ki, hogy ezentúl nem fog a Pesti Divatlap minden számában közleni tőlem verset, csak minden másodikban, ennélfogva egy versért ugyan valamivel többet, de általában évnegyedenként kevesebbet kaptam, mint azelőtt. Hanem, azt mondja Vahot, ezután a többi lapokba is irhatok. Merci, monsieur. 2 Mikor már összevesztem a többi szerkesztővel, akkor menjek hozzájok, hogy itt vagyok, uraim fogadjatok be! s ezt épen az mondja, aki miatt amazokkal meghasonlottam. De nem szóltam semmit, hanem hallgattam. , . . mig elfeledtem a dolgot. Nem sokára azt nyilatkoztatja Vahot, hogy csak az év közepéig szerkeszt. Jól van, mondok, hát én is csak addig irok lapba, aztán végkép elvonulok & journalisticától. Ezt elmondtam másoknak is, kik azt mondták, hogy szint' azt teszik s ebből keletkezett a Tizek társasága. Eljön az év közepe, mi lelépünk, Vahot azonban rég megváltoztatta előbbi szán1 A Honderű, szerk. Petricheich Horváth Lázár és az Életképek, szerk. Frankenburg Adolf. 2 Köszönöm, uram.
