Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

22 dekát, s nekem esik, hogy én milyen komisz fráter vagyok, nemcsak hogy magam elpártolok tőle, hanem még dolgozó társaitól is megfosztom, et cetera, s vádol égbekiáltó hálátlansággal, mondván, hogy ő emelt föl engemet a porból, ő tett azzá, ami vagyok, ő teremtett. <Nem mosolyogsz? nem nevetsz? nem kacagsz? nem röhögsz?) S ezt azon embertől kellett hallanom, ki maga megvallotta, hogy előfizetőinek nagy részét nekem köszönheti, s kinek és mindazon antipathiákat köszönhetem, melyek ellenem támadtak. Még ez nem elég. A mult julius elsejétől kezdődött a Tizek társasága, s ime mindjárt a Pesti Divatlap julius első számában <a tizek közül többek munkáival együtt) látom egy versemet. Mondtam Vahotnak, hogy ez ellen felszólalok nyilvánosan. O azt felelte, hogy ha komolyan föl merek lépni, megsemmisít. <«Merek» . . . «megsemmisit» . . . hallod ezt?) Megírtam a cikket, s benne megmutattam simpliciter, hogy Vahot kijött versemet lopta. S ez világos és elcsavarhatatlan tény volt. O elolvasta cikkemet, s visszadobta, hogy nem fogja kiadni, s elkezdett engem gazemberezni szemtől szembe. Erre nem felelhettem egyébbel, mind kardheggyel vagy golyóval. Elküldtem hozzá secundánsaimat, de ő . . . végre határozottan kimondta, hogy semmi esetre sem fog vivni. Ezek voltak végszavaim hozzá: No . . amilyen alávaló gazember, épen olyan gyáva is vagy! Es most itélj: méltó-e ilyen ember nem arra, hogy valaki kizárólagos dolgozótársa legyen, de csak arra is, hogy nevét esztendőben egyszer tétesse lapjába? E levélből beigazolódik Petőfi nemes önérzete, mely nem engedte, hogy azokba a lapokba dolgozzék, melyekkel ellenséges viszonyba került,- kiderül, hogy Vahot a költő nagy népszerűségét ki akarta anyagilag zsákmányolni s túlbecsülte azt a szívességet, hogy Petőfinek foglalkozást adott s őt védte, midőn azt állította, hogy ő teremtette, tehát meg is semmisítheti, Arany természetesen Petőfinek adott igazat és a Divatlapot ott hagyván Petőfivel együtt az Életképekbe küldött dolgozatokat, melyet akkor már, 1847. közepétől,- Jókai Mór szerkesztett. Hogy mért épen az Életképekhez hivta Petőfi Aranyt dolgozótársnak, azt is fölfejti egy, augusztus 17-éről kelt