Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

36 nincs megelégedve.

1 Hiába juttatott 1 ompa Arany utján levelet Petőfihez, végig engesztelhetetlen maradt irányában. Petőfi és Arany közt azonban végig benső és zavartalan volt a barátság s Petőfi nem szűnt meg soha magasztalni Aranynak nemcsak Toldiját, hanem egyéb verseit is. Azért mellőzve úgyis közismert versét Aranyhoz, mellőzve a Toldiról ejtett magasztaló szavait, csak a kevésbbé ismert részleteket sorolom fel Petőfi leveleiből, melyek a két költő zavartalan baráti frigyére és kölcsönös nagyrabecsülésére vetnek fényt. 1847. szeptember 9-ről kelt levelében igy ir Aranyhoz: A szavadra tökéletesen elhiszem, hogy silányak azok a versek, melyeket Írtál, hanem azért csak ird le őket kedves öcsém,

2 és küld el nekem, mert két orr többet lát. Nem cselekszel bölcseség nélkül, ha afféle balladákat írsz, mert azoknak nem csak szűkében, hanem pláne teljes hiányában vagyunk. Már én rég megpróbáltam volna, de tudj'' isten, nem igen érzek hozzá tehetséget magamban. Toldi estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészítsd október 10-éig, akkorára majd megírom, hová küld. Érdekes e levél, mert Aranyt az elbeszélő költészet azon fajának művelésére serkenti, mely nálunk akkor igazi formáját még nem találta meg, a balladáéra s melyen Arany később legszebb babérait aratta. Viszont a saját erős alanyiságát ismerve, magát nem tartja alkalmasnak e műfaj gazdagítására. Majd december 1847-én, anno 3,3 Remélem, sőt hiszem, hogy legközelebbi leveledben, szánva-bánva bűnödet ostoba persvasíódat illetőleg a nem-verselés tárgyában, azt fogod írni, hogy már mind Murány ostromával, mind Toldi estéjével fikszomfertig vagy. Az a megjegyzés, hogy nem verselhet, komoly kijelentése volt Aranynak abban a levélben, melyre Petőfi válaszát irta, Arany panaszkodik, hogy nemcsak a költés, de még a vers csinálás sem megy. Azért azt izeni barátjának: 1 U. ott, 141. 1. 3 Arany öregebb volt Petőfinél s tréfából öcsémezi. 3 Tréfás fordítása a számoknak.