Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1911

11 Magasan repülő szellem Sülyed a mély semmiségbe; Tavasz dől, az ifjúságnak Tavasza a sir telébe. E sirba dőlésnek megfejtését abban adja a költő: Nagy a világ, nagy a világ, Benne miljom embertárs van S ő e nagy világban, ő e Milliók közt állt magában. Ennélfogva a rokon sziv hiánya miatt találta volna meg első és utolsó jó barátját, a fegyvert, Mely szivéről lesegité Az életet, e nagy terhet. (Czakó temetésén, 1847. dec. 14. Feltűnő, hogy egyszerű irókat, színészeket vesz lantjára Petőfi és a kor nagy államférfiai és szónokai hidegen hagyják lelkét. E tünemény magyarázatát Gyulai Pál a következőben adja; O a világ minden kincséért sem adta volna lantját a hataimasok zsoldjába. Ez volt a főbüszkesége. Egyetlen hatalmas embert sem énekelt meg, kitől pártfogást remélhetett volna, még a népszerű szónokokat sem, csak barátait, eszméit, kedvesét.

1 A Petőfi korabeli, de őt túlélő irók közül legjobban fente a tollát a kritikusokra, kikkel majd sommáson bánt el, majd egyenkint és névleg öntötte ki rájuk haragját és boszuságát. Váljon volt-e Petőfinek oka arra, hogy kritikusai ellen oly epés gúnnyal keljen ki? Bizonyára volt, mert kritikusai legtöbbször igazságtalanok voltak költészete megítélésében, melynek uj és eredeti szellemét, népnemzeti nagy jelentőségét föl sem tudták fogni. A megszokott, elvértelenedett, bágyadt szalonköltészet bámulói előtt az ő uj nyomokon járó, életerős, friss költészete vadnak, durvának látszott s ezt vetették minduntalan a szemére. Petőfi érezvén költészetének nagy jelentőségét és a feledéssel dacoló értékét, csuda-e, ha az őt meg nem értő kritikushad ellen keserű támadásokat intéz? 1 id. m. 34. 1.