Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1905
12 órákra, mert „a rendkívüli tárgyak óra-mulasztásai ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a rendes tantárgyakéi." (Fegy. Szab. 111. 13.) Az iskola, mint fegyelmi hatóság intézkedik a tanulók egymás ellen elkövetett sértései s panaszai ügyében ; tiltja ezért, hogy a tanuló a társától szenvedett sérelmet visszatorolja. (Fegy. Szab. III. 25.) A fegyelmi szabályok ezen intézkedésének érvényt szerezni ugy látszik, hogy tisztán az iskola dolga. De ha felemlítem, hogy volt olyan szülőkkel e tárgyban beszélgetésem, akik ily szavakkal oktatták ki gyermekeiket: „Ha valaki megbánt, vagy csúfol, végy magadnak elégtételt egy pofonnal, hogy az illetőnek elmenjen a kedve a további sértegetéstől!" „Ne árulkodjál társaidra, hanem végezd el magad velük, ha valami bajod van!" Hát ilyen tanácsok mellett aztán az iskola fegyelmi intézkedési joga nagyon meg van bénitva. Az iskola üldözi ugyan az árulkodást; de ha valaki igazságát keresi, ha kerülve minden ellenséges vádaskodást, elöljáróihoz fordul, hogy a szenvedett sérelemért elégtételt nyerjen, az ilyen eljárást nem tekinti, az általános emberi közfölfogás alapján nem tekintheti árulkodásnak. 4. Magaviselet az iskolán kívül. „A tanári kar kötelességének ismeri az ifjúságot az iskolán kiviil is figyelemmel kisérni s viselkedésében irányítani." (Fegy. Szab. IV. I.) Ezért súlyosan bünteti a tanulót, ha tanulói minőségéhez nem illő, illetlen, botrányos viseletet tanusit, ami a tanuló s az intézet jóhirnevének árthat. E tekintetben a szülőknek és szállásadóknak, sőt az egész felnőtt társadalomnak kötelessége, hogy az iskolát támogassák. A tanár az iskolai teendőkkel: órára készülés, gyakorlatjavitás, tudományos önképzés stb., annyira le van foglalva, hogy bizony igen csekély ideje jut arra, hogy az ifjúság iskolán kiviil való viselkedését is figyelemmel kísérje, s ha az ifjúság külső viselkedése durva, műveletlen, ha az iskolából kikerülő ifjú mindjárt aszfaltbetyárkodással vonja magára a figyelmet, azért első sorban nem az iskolát, hanem a szülőket s a társadalmat leheí okolni, mely hagyta, tűrte, hogy az elvadulás a zsenge kortól kezdve kifejlődjék. A tanári karnak a legtöbb esetben nem jönnek tudomására a durvaság, illetlenség előforduló példái, vagv ha tudomást szerez arról, már akkor csak a kicsapatással tud a bajon segíteni, ami a szülőkre, akik talán szintén ártatlanok, kiszámíthatatlan csapás. Azért mindazoknak, kik az iskola fegyelmi szabályait ismerik, jóakarattal kell támogatniok az iskolát ez irányú nemes szándékában. A korzózó, az utcasarkokon ácsorgó, illetlenkedő ifjak szüleit vagy szállásadóit, aki ilyet tapasztal, figyelmeztesse jóakarattal a hibára, s a figyelmeztetette k fogadják köszönettel a figyelmeztetést s iparkodjanak kellő szigorúsággal a bajon se.yiteni; ha az ilyen figyelmeztetés nem használna, hozza a bajt az illető, míg botránnyá nem fajul, a tanári kar tudomására, hogy orvosolni lehessen. Nagy baj azonban, hogy sokan még palástolják az ifjak duhajkodását s elősegítik az ifjúság elvadulását.
